Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Zoran Milanović győzelme után felvetődik a kérdés, hogy mi várható a horvátországi parlamenti választásokon, amelyeket szintén idén tartanak. Az elnökválasztáson aratott baloldali siker előrevetítheti, hogy mi történhet a parlamenti választásokon. A Davor Bernardić által vezetett Szociáldemokrata Párt megerősödve jött ki az elnökválasztási küzdelemből, de vajon felnőtt-e a szociáldemokrata pártelnök a feladathoz, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Andrej Plenković helyébe lépjen?

Egység és kétség

Zoran Milanović újonnan megválasztott horvát államfő és Davor Bernardić szociáldemokrata pártelnök viszonya sohasem volt felhőtlen.

Bernardić a párton belüli ellenzék vezérének számított, amikor Milanović volt a szociáldemokraták elnöke. Azt a szégyent is megérnte, hogy Milanović törölte őt a zágrábi polgármesterjelöltek listájáról.

Milanović távozását követően Bernardić azzal vádolta meg elődjét, hogy elhanyagolta a párt működtetését, passzivitásba süllyesztette a tagságot, nem fejlesztette a párt „vezetői kapacitásait”, nem teljesítette az ígéreteket és nem hajtotta végre a szükséges reformokat.

Ebben az időszakban az is előfordult, hogy Milanović hívei a parlamentben nem támogatták Bernardić javaslatait, és ellenzékiként inkább szavaztak a kormányra, mint saját pártjuk vezetőjére.

Milanović és Bernardić saját pártjában a másik megbuktatására, befeketítésére, lekicsinylésére, sértegetésére és megvádolására törekedett, a nagy cél érdekében azonban összefogtak.

Pontosabban fogalmazva: Bernardić beállt Milanović mögé.

A sírós pártelnök

Bernardić az elnökválasztási kampányban félretette a korábbi ellentéteket vagy sérelmeket, és erőteljesen kiállt az általa korábban keményen bírált Milanović mögött.

Munkatársai szerint Bernardić ezzel a viselkedésével egyesítette a Szociáldemokrata Pártot, amelyben még azok is Milanović győzelméért dolgoztak, akik nem kedvelték a volt miniszterelnököt.

Bernardić elsírta magát, amikor biztossá vált Milanović győzelme az elnökválasztáson, és sírt az uniós választások eredményhirdetését követően is, amikor kiderült, hogy a Szociáldemokrata Párt ugyanannyi mandátumot szerzett, mint jobboldali vetélytársa.

A szociáldemokrata pártelnök örömében elsírja magát, és még olyankor is könnyek szöknek a szemébe, amikor mások sikerének örül.

Bernardić korábbi bírálói azonban azt elismerik, hogy a „sírós” pártelnöknek jelenleg nincs igazi ellenzéke a Szociáldemokrata Párton belül, és most ilyesmire nincs is szükség.

Ugyanakkor Andrej Plenković kudarcot vallott a párttagság egyben tartásában, hiszen az elnökválasztás első fordulójában két komoly jobboldali jelölt indult, ami igencsak megosztotta a Horvát Demokrata Közösség szavazótáborát.

Ez kétségességessé teheti a jobboldal győzelmét a parlamenti választásokon.

A karizma hiánya

Egyes előrejelzések szerint már az év első felében – vagyis a soros uniós elnöki tisztség lejárása előtt – parlamenti választásokat tartanak Horvátországban, ami a „lendületben lévő” baloldalnak kedvezhet.

A Horvát Demokrata Közösségnek ezért jobban megfelelne, ha a parlamenti választásokat csak ősszel tartanák, amikorra a jobboldalon már kihevernék „a mostani vereség fáradalmait”.

A baloldalon a legnagyobb probléma az, hogy egyelőre kevés szavazó gondolja valóban úgy, hogy Davor Bernardić sikeres miniszterelnök lehet, és komoly esélyekkel indulhat a jelenlegi miniszterelnök, Andrej Plenković ellenében.

Ezért a szociáldemokraták számára a legfontosabb feladat Davor Bernardić felépítése és vezetői képességeinek hangsúlyozása.

Az új út

A szociáldemokraták vezetője legutóbbi beszédében röviden már összefoglalta, hogy pártja milyen „csapásvonalak” mentén kíván haladni.

– Látom az egységet és az erőt, ezért büszke vagyok és szerencsésnek érzem magam, hogy ehhez a nagy és fontos családhoz tartozom, amely a haladás, az egység, a szolidaritás és az ember szolgálatában áll. Ezek a mi értékeink, amelyekben hiszünk.

Bernardić szerint az elnökválasztások alkalmával a választók „új utat” jelöltek ki, és a szociáldemokraták képesek arra, hogy átugorják az ezen az úton jelentkező akadályokat.

– Mi új politikát alkotunk, a bátorság, az őszinteség és a bizalom politikáját, és azért sikerült győznünk, mert az emberek hittek nekünk, és támogattak bennünket. Ezt folytatjuk a végső győzelemig, hogy az embereknek jobb és igazságosabb életet biztosítsunk, mert Horvátországnak büszke országgá és sikeres közösségé kell válnia. Mi ezt elérjük, mert egyesültünk az értékeink mentén

– mondta a szociáldemokrata vezető az elnökválasztási győzelmet követően.

Bernardić hangsúlyozta, hogy a szavazóknak sikerült legyőzniük a változásoktól való félelmet, a Szociáldemokrata Párt pedig ismételten arról ismerhető fel, hogy képviseli őket.

Kéz a kézben

Más vélemények szerint az újév környékén elnökké választott Zoran Milanovićnak nem felel meg, hogy a Szociáldemokrata Párt Bernardić vezetésével megnyeri a parlamenti választásokat, mert Horvátországban eddig egyetlen elnököt sem választottak újra, amikor párttársai voltak kormányon.

Matematikai értelemben kisebb hiba csúszott ebbe a számításba, miután az elnököt öt éves időszakra választották, a kormány viszont csak négy évre kap megbízást. Ezért Milanović elnöksége alatt jó esetben is lesz még egy parlamenti választás.

A lényeg azonban az, ha a Szociáldemokrata Pártban évekig nem sikerült megteremteni az egységet Milanović és Bernardić híveinek belharcai miatt, ez azonban már a múlté.

Bernardić az elnökválasztási kampány során megtette a magáét, és most Milanovićon a sor, hogy „revansot adjon”, vagyis rávegye híveit arra, hogy most semmiképpen se Plenkovićra, hanem Bernardićra szavazzanak.

Kérdés, hogy Milanović érez-e „politikai hálát” Bernardić iránt?