Olvasási idő: 4 perc
Szabadka legszélén működik egy kisebb migránsközpont, ahol azok a családok várakoznak, akik magyarországi belépésre várnak. Legálisan, nem a zöld határon keresztül. A központban mások nincsenek is, vagy legfeljebb csak néhány napig, amíg nem szállítják át őket egy másik központba. Ez a sors vár arra a szomáliai migránsra is, akit Magyarországról toloncoltak ki Szerbiába, pedig rendelkezik németországi dokumentumokkal.
PC Subotica
Ez nem egy szerbiai fejlesztésű, atommeghajtású számítógép neve. Ezzel a rövidítéssel a szabadkai befogadó központot jelölik a hivatalos és nem hivatalos irományokban.
A befogadó központ a város legszélén van, az utolsó ház, utána csak dimbek-dombok következnek, majd pedig a határon átnyúló síkság.
Egy mindenre elszánt tájfutó is nehezen találná meg a szabadkai PC-t, nemhogy egy migráns.
A migránsok nem is ezt az eldugott, kis befogadó központot keresik, hanem a magyar határt.
Nikola Sakan műszakvezető a BALK kérdésére elmondta, hogy a Szabadka legszélén lévő központ az utolsó állomás a migránsok számára az Európába történő legális belépés előtt.
A központ befogadóképessége 120-130 fő, jelenleg afganisztáni, pakisztáni, szíriai és iraki családokat látnak el, összesen 59 személyt.
A legtöbb esetben azonban nem egy-két hónapról van szó, hanem sokkal többről, egy család például hét hónapja vesztegel a központban, egy másik pedig két éve.
Ez egy-két felnőttet, és két-három gyereket jelent.
Előfordul azonban, hogy Magyarországról visszaküldik a befogadott családokat. A BALK úgy értesült, hogy ez az utóbbi egy hónapban kétszer is megtörtént.
A tábor vezetője – aki maga nem állt mikrofon elé – a kötetlen beszélgetés során elmondta, hogy Szerbia a körülményekhez képest a migránsok Svájca a térségben, ami a szabadkai központról nagy valószínűséggel el is mondható.
A migránsoknak fedél van a fejük felett, naponta háromszor kapnak enni, orvosi ellátásban részesülnek, a gyerekekkel külön foglalkoznak, a felnőttek pedig idegennyelvet tanulhatnak.
A befogadó központ lakói szabadon járhatnak-kelhetnek a városban, de este tíz órára vissza kell térniük a befogadó központba.
Fabrika in Syria, bye-bye
Mahib a szíriai Aleppóból érkezett, és már hét hónapja van a táborban a feleségével és két éves gyermekével együtt.
Számukra Magyarország a célország, hiszen a férfi nővére már húsz éve Magyarországon él.
Szakképesítése ugyan nincs, kézügyessége viszont van, ennek okán ékszerek készítésével foglalkozott a hazájában, amíg azt nagyhatalmi segítséggel nem sikerült eredményesen szétverni.
A BALK kérésére meg is mutatta, hogy milyen ékszereket gyártott. Előbb virtuálisan mutatta meg, majd kézzelfogható valóságban is.
Itt azonban nem tud dolgozni, hiszen nincsenek meg a munkához szükséges eszközök, mert mint mondta:
Már nagyon készül Magyarországra, hétfőn pedig kiderül, hogy melyik család lépheti át a határt, és hogy az ő családja lesz-e a szerencsés nyertes.
München helyett Szabadka
A szomáliai származású, de már Németországban élő Haszan Münchenbe indult, mégis Szabadkán kötött ki.
A most 34 éves férfi négy évig élt Svédországban, ahonnan Németországba került. Állítása szerint most iskolába jár, és németül tanul, hogy autómechanikusként dolgozhasson.
Ha egyáltalán visszakerül Németországba, mert nem éppen úgy néz ki, mint egy mindenre elszánt migráns, aki kettesével lépi át a határokat.
Haszan úgy került Szabadkára, hogy egy kisebb kelet-németországi településről utazott fel Berlinbe, majd ott vonatra szállt, hogy a Münchenben élő testvéréhez menjen.
Elmondása szerint elaludt a vonaton, és Münchent elhagyva Magyarországra érkezett, ahol többen is zaklatták, egyikük-másikuk valószínűleg ittas állapotban.
Végül a rendőrök bevitték, és megígérték neki, hogy visszaküldik Németországba, másnap azonban nem ugyanazok voltak műszakban, ezért Haszant kiszállították a határra, és Szerbiába irányították.
Hiába mutatta meg a magyar rendőröknek a nevére kiállított dokumentumot. A rendőrök inkább széttépték volna, minthogy visszaengedjék Magyarországra.
A szabadkai központban ebben a kérdésben nem dönthetnek, de már értesítették az UNHCR-t, és hétfőn Belgrádba viszik Haszant, ahol eldől a további sorsa.
