A 111. ÉVFORDULÓ: Az Osztrák-Magyar Monarchia az oka a jelenlegi boszniai helyzetnek(?)

Október 6-a egy olyan évforduló, amely a Balkánon kevés ember számára mond valamit, de ha mond is, akkor sem Arad miatt. A bosnyákok közül néhányan még emlékeznek egy olyan történelmi eseményre, amely 111 évvel ezelőtt éppen ezen a napon történt. Egy bosnyák professzor-doktor szerint ezzel a dátummal vette kezdetét a bosnyák nép romlása, amely a mai napig tart. Prof. dr. Enver Imamović egyúttal rossz néven vette, hogy a pravoszlávok és a katolikusok száz évvel ezelőtt lemondtak “bosnyák mivoltukról”. Imamović tézisét a szarajevói Avaznak fejtette ki.

A dekrétum

A bosnyákok október 6-án nem az aradi vértanúkra emlékeznek, hanem egy fél évszázaddal későbbi eseményre, amelynek a következményei egy bosnyák történészprofesszor szerint a mai napig éreztetik a hatásukat.

A Osztrák- Magyar Monarchia 1908. október 6-án dekrétummal csatolta magához Bosznia- Hercegovinát.

A szarajevói történész szerint az esemény 1878-as berlini kongresszus folytatása volt, amelyet követően az Oszmán Birodalom ugyan megtarthatta Bosznia- Hercegovinát, ám már akkor megkezdődött az ország megszállása az Osztrák- Magyar Monarchia részéről.

Prof. dr. Enver Imamović a szarajevói Avazban úgy vélte, hogy az Oszmán Birodalomtól 111 évvel ezelőtt történt elcsatolás sorsdöntő pillanat volt Bosznia- Hercegovina történelmében, amely a 419 éves török uralom végét jelentette.

– Sokak, főleg a muszlimok számára, ez váratlan pillanat volt, ami váltást hozott a két kultúra és két civilizáció között. A boszniai muszlimok mindaddig bizonyos előnyjogokat élveztek a szultánnál, ám 1878-at, majd az elcsatolást követően a helyzet teljesen megváltozott

– mondta Imamović.

A bosnyák professzor szerint az Oszmán Birodalomhoz tartozó Bosznia- Hercegovina “állam volt az államban”, miután a Berlini Kongresszuson az Osztrák- Magyar Monarchia több kötelezettséget vállalt, mindenekelőtt az ország iparosítása terén.

Anton von Werner festménye a berlini kongresszusról, a kép középvonalában id. gróf Andrássy Gyula, Otto von Bismarck és Pjotr Suvalov gróf találkozója, a kép bal szélén gróf Károlyi Alajos, mellette Alexander Gorchakov és Benjamin Disraeli beszélgetése

Tudati változás

Imamović úgy vélte, hogy a Berlini Kongresszust követően Bosznia- Hercegovina pravoszláv és katolikus polgárai egyre inkább kivetkőztek bosnyák mivoltukból, és a “nemzeti projektekből származó feladataik végrehajtása során” mind gyakrabban vallották magukat szerbeknek és horvátoknak.

– Nem volt élő ember, aki úgy gondolta – de a törökök és az Osztrák- Magyar Monarchia, sem hitt abban – hogy a bosnyákok (értsd: boszniai muszlimok) ellenállást tanúsítanak. Az Osztrák- Magyar Monarchia kezdetben 70 ezer katonát küldött Bosznia- Hercegovinába, de az ország megszállásához végül 300 ezer katonára volt szükség. Bosznia- Hercegovina megszállását követően a szerbek és a horvátok az Osztrák- Magyar Monarchia oldalán álltak, vagy közel voltak ehhez, miközben a bosnyákok/muszlimok elhatárolódtak az új hatalomtól

– fejtegette a bosnyák professzor, aki szerint az elcsatolás az akkori nagyhatalmaknak kedvezett.

Imamović ezt azzal toldotta meg, hogy a boszniai pravoszláv polgárokon keresztül Szerbia, illetve Oroszország igyekezett érvényesíteni az érdekeit, a katolikuson keresztül pedig Horvátország.

Az utóbbi akkor ugyan még független állam sem volt, nemhogy nagyhatalom, de ez most ne zavarjon senkit.

Támasz nélkül maradtak

Imamović felrótta az Osztrák- Magyar Monarchiának, hogy megszüntette a bosnyák nyelvet, és az “oroszok diktátuma alapján” bevezette a cirill írásmód használatát.

– Egy ilyen jellegű kapitulációt követően a bosnyákok/muszlimok nem találták fel magukat. A földek 80%-át ők birtokolták, de jött a hírhedt agrárreform, amellyel elvették tőlük a földeket. Ez tömeges kivándorláshoz vezetett, körülbelül 250 ezer távozott Törökországba, az Osztrák- Magyar Monarchia azonban eltitkolta az adatokat arról, hogy hányan mentek el.

Prof. dr. Enver Imamović ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott a szarajevói Avaznak, hogy azok a bosnyákok/muszlimok, akik maradtak, nem járatták iskolába a gyerekeiket.

Imamović szerint a helyzetet csak súlyosbította, hogy a Szarajevót 1878. augusztus 19-én elfoglaló Josip Filipović leölette vagy táborokba küldte a bosnyák értelmiséget.

– Mindez súlyos csapást jelentett egy népnek, amely ennek a következményeit még ma is érzi, mert a bosnyákok/muszlimok politikai támasz nélkül maradtak, ami lemaradást és háborúkat idézett elő.

Mindezt alig lehet másképp értelmezni, minthogy a bosnyákokat/muszlimokat minden rossz az Osztrák- Magyar Monarchia miatt érte, és éri még ma is.

Ezek után felvetődik a kérdés, hogy a bosznia-hercegovinai muszlimok valójában az Európai- Unóba vágynak-e, vagy inkább Törökországba, amelynek jelenlegi szultánja mostanában gyakran portyázik a Balkánon.

Forrás, fotók: Avaz