LEMONDOTT HARADINAJ: Hágába hívták a koszovói Rambot

Utolsó módosítás:

Beadta visszavonhatatlan lemondását Ramush Haradinaj koszovói kormányfő, miután gyanúsítottként idézték be az 1998-1999-es szerb-koszovói albán háború idején elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai bírói testület elé. A Koszovóban Ramboként is emlegetett Haradinaj úgy nyilatkozott, hogy az “albán harcosok méltóságát” védi Hágában.

Először is lemondott

A Koszovóban hősként tisztelt, Szerbiában viszont háborús bűnösként gyalázott Ramush Haradinaj ismételten lemondott a miniszterelnöki posztról.

Haradinaj 2004 decemberétől 2005 márciusáig volt már miniszterelnök, de akkor is beszólították Hágába. Akkor azzal vádolták meg, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egyik (UCK) parancsnokaként háborús bűnöket követett el a koszovói szerb és roma lakosság ellen.

A 2005-ös vádemelést követően Haradinaj azonnal lemondott, és másnap már el is utazott Hágába, ahol önként feladta magát.

Az ENSZ-főtitkár akkori koszovói főképviselője üdvözölte Haradinaj hozzáállását. Søren Jessen-Petersen, annak ellenére “közeli partnerének és barátjának” nevezte a volt koszovói miniszterelnököt, hogy a nyugati titkosszolgálatok kulcsfontosságú figurának tekintették a szervezett bűnözés és a politikai elit közötti együttműködésben.

A Hágai Törvényszék pedig példátlan módon engedélyezte számára a politikai tevékenység folytatását, majd 2008 áprilisában bizonyítékok hiányában felmentette a vádak alól.

Amikor nem mondott le

Második alkalommal 2011 augusztusában indult ellene bírósági eljárás, de

ekkor nem mondott le, mert nem volt miniszterelnök.

A vád 56 tanút idézett be, a védelem viszont egyet sem, mégis a védelem győzött, mert 2012 novemberében Ramush Haradinajt ismételten felmentették.

Ebben az esetben a bíróság nem hogy nem talált bizonyítékokat a “koszovói Rambo” bűnösségére. Inkább azt látta bizonyítottnak, hogy Haradinaj a bűncselekmények megakadályozására törekedett ott, ahol csak tehette.

A Haradinaj felelősségre vonását elutasítók akkortájt azzal érveltek, hogy “a Hágai Törvényszék kiegyenlítette” a koszovói albánok ellenállást a szerbek által elkövetett agresszióval.

Az albán és a koszovói kormány emiatt nyilvános vizsgálatot követelt a törvényszék főügyésze – Carla Del Ponte – ellen.

A Hágai Nemzetközi Törvényszék a koszovói konfliktus idején elkövetett háborús bűnök miatt hat szerbet ítélt el, Slobodan Milošević volt szerb és jugoszláv elnök viszont az ellene folyó eljárás során meghalt.

Így őt nem ítélték el, pedig aligha vonható kétségbe, hogy őt terhelte a legnagyobb felelősség a koszovói szörnyűségekért.

Másodszor is lemondott

A volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszéket 2017. december 31-ével megszüntették.

Ezért most az 1998-ban és 1999-ben Koszovóban zajlott szerb-albán konfliktus során elkövetett háborús bűnöket a koszovói különleges bíróság vizsgálja, amely Haradinajt nem vádlottként, hanem gyanúsítottként idézte be Hágába.

A szóban forgó különleges bíróságot és annak testületeit a koszovói parlament “uniós sugallatra” hozta létre 2015-ben.

A bíróság a koszovói jogrendszer része, bár székhelye Hollandiában van, és nemzetközi összetétellel rendelkezik.

Működését az Európai Unió a kezdetektől nem csak erkölcsileg, hanem anyagilag is aládúcolta. A támogató országok között van Kanada, Norvégia, Svájc, Törökország és az Egyesült Államok is.

Haradinajt tehát “de jure” egy koszovói bíróság idézte be gyanúsítottként Hágába, “de facto” azonban lehet, hogy más a helyzet.

Ez volt a harmadik behívó, amit a második lemondás lemondás követett, mert Haradinaj most ismét miniszterelnök volt.

“Szeretném szétválasztani ezt a helyzetet a hazám és a miniszterelnöki poszt méltóságától. Nem Koszovó miniszterelnöke és nem Koszovó áll bíróság elé, hanem Ramush Haradinaj”

– indokolta meg döntését a volt koszovói miniszterelnök.

Az UÇK és a politika

A koszovói gerillákat tömörítő Koszovói Felszabadítási Hadsereg, közismert nevén az UÇK, a kilencvenes évek közepén kezdte meg harcát a Slobodan Milošević nevével fémjelzett szerb elnyomás ellen.

Sok-sok koszovói albánhoz hasonlóan Ramush Haradinaj is szolgált a Jugoszláv Néphadseregben, amely a katonai szférában igyekezett fenntartani a testvériség-egység látszatát a valamikori Jugoszláviában.

A koszovói albánokat a Jugoszláv Néphadseregben általában megvetés övezte. Kiközösítették őket, bár ők sem szerettek elvegyülni szláv és nemcsak szláv származású katonatársaik között.

A szerb nacionalizmus fellángolását és a szerb elnyomás erősödését követően a koszovói albánok fegyvert fogtak. Először 1997 végén lehetett fegyveres albánokat látni. Azt megelőzően

a gerillaharc “szigorúan bujkálós” módját választották.

Ez vezetett 1998-ban a szerbek által végrehajtott szinte népirtás jellegű koszovói háborúhoz, és a Kis-Jugoszlávia elleni 1999-es NATO-bombázásokhoz.

Az UÇK-nak Ramush Haradinaj mellett tagja volt még Hashim Thaçi koszovói államfő és Kadri Veseli házelnök is, ezért aligha kell csodálkozni azon, hogy (majdnem) zsákutcába jutottak a koszovói (albán) vezetés és a belgrádi kormány közötti tárgyalások.

Ehhez azonban az is hozzájárulhatott, hogy a másik oldalon az államfői tisztséget Aleksandar Vučić tölti be, aki a kilencvenes években igencsak dicstelen szerepet játszott a szerb közéletben.

Az összeesküvés-elmélet

A politikusok általában mantraként ismételgetik, hogy nem szólnak bele a bíróságok dolgába, és mindent megtesznek a bíróságok függetlenségének megőrzéséért.

A francia elnök napokban megejtett belgrádi látogatása során azonban “úgymond felelőtlenül megígérte“, hogy ismét tárgyalóasztalhoz ülteti a belgrádi és a pristinai vezetést.

A tárgyalások hónapokkal ezelőtt legfőképp azon feneklettek meg, hogy a koszovói kormány 100%-os vámot vetett ki a Szerbiából és a Bosznia-Hercegovinából származó árukra.

Ramush Haradinaj kormányfőként nyugati nyomásra sem volt hajlandó eltörölni a vámokat, amit Európában és az Egyesült Államokban is többen helyesnek tartottak volna.

Vagyis

a koszovói miniszterelnök akadállyá vált “a rendezés felé vezető úton”, mert nem akart engedni a 100%-ból.

Ebből viszont az következik, hogy ha a Nyugat – és mondjuk Franciaország – ismét egy asztalhoz szeretné terelni a koszovói (albán) és a szerbiai vezetést, akkor

az akadályokat át kell hidalni vagy el kell távolítani.

Haradinaj azzal is kihúzhatta a gyufát, hogy bírálta Emmanuel Macron francia elnököt, mert fegyvereket ad el Szerbiának.

De az már egy másik történet.

Fotó: Ramush Haradinaj lemondása, élő közvetítés



Varga Szilveszter

Varga Szilveszter

1989-1991: az Újvidéki Rádió munkatársa, a BBC magyar adásának és a Magyar Rádiónak a tudósítója. 1991-2000: a Magyar Rádió munkatársa, 1993-1996: a Magyar Rádió belgrádi tudósítója. 1997-2005: a Beta Hírügynökség budapesti tudósítója, 2003-2018: a Hír Televízió munkatársa, 2018-tól Aegon Prémium, megtakarítási tanácsadó, privátbankár, 2019-től a BALK főszerkesztője

Mondd el a véleményedet!