A ZSO a Szerb Községek Közösségének a rövidítése (Zajednice srpskih opština, ZSO), amelynek a létrehozásán most az amerikaiak dolgoznak. A két amerikai balkáni megbízott ugyan biztosította a koszovói (albán) vezetést arról, hogy semmi semmi olyasmi sem fog történni, ami a koszovói alkotmányba ütközne, korábban azonban azt is Pristina tudtára adták, hogy a szerb többségű községek közösségének létre kell jönnie, és mint ezt a szerb média szereti hangsúlyozni: Kurtival, vagy Kurti nélkül, illetve ahogy az amerikaiak fogalmaztak, alternatív partnerekkel. Kurti viszont nem kíván lemondani!

ZSO must have

– jelentette ki január utolsó napján Jeffrey Hovenier, az Egyesült Államok pristinai nagykövete a témában folytatott pristinai találkozót követően.

A Kossev koszovói szerb hírportál beszámolója szerint a pristinai nagykövet arról is beszélt, hogy az érintett országok nem dönthetik el, hogy melyik jogilag kötelező érvényű megállapodást hajtják végre, és melyiket nem.

– tette hozzá Hovenier, és rámutatott arra, hogy határozott meggyőződése szerint ez Koszovó érdeke is.

A nagykövet megpróbálta feloldani azt az ellentmondást, miszerint a koszovói (albán) kormány állítása szerint nem készültek listák azokról a koszovói szerbről, akiket letartóztatnak vagy vád alá helyeznek az északi szerb területeken emelt barikádokon történő feltűnésük miatt, miközben azt hangsúlyozta, hogy a jogállamiságot tiszteletben kell tartani, ezért az erőszak egyetlen formája sem elfogadható, és nem tolerálható.

Az amerikai nagykövet a Szerb Községek Közösségéről (ZSO) (Forrás: pristinai amerikai nagykövetség)

– értelmezte a történteket az amerikai nagykövet, majd az újságírókkal folytatott beszélgetés végén megjegyezte, hogy az Egyesült Államok szerint “Koszovó északi része (is) Koszovó része”, vagyis magyarra fordítva, nem Szerbiáé, mint ahogy azt a koszovói szerbek és a belgrádi vezetés szeretné hinni.

Az amerikai nagykövet úgy nyilatkozott a pristinai médiának, hogy az Egyesült Államok nem támogat “egyetlen olyan megállapodást sem, amely sérti Koszovó alkotmányát”, vagy amely “veszélyezteti Koszovó szuverenitását, függetlenségét és többnemzetiségű jellegét.

Mint az amerikai nagykövetség “madárkás” közleményéből kiderül, Hovenier megismételte azt az álláspontot amelyre korábbi közös cikkében a térséggel foglalkozó két amerikai külügyi vezető, Derek Chollet és Gabriel Escobar is rámutatott, hogy amerikai részről határozottan elleneznek minden olyan kísérletet, amely a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársasághoz hasonló entitás létrehozását jelentené.

Kurti és az etnikai diverzitás elmélete

Ez természetesen egybevág a koszovói miniszterelnök álláspontjával, de ez nem jelenti azt, hogy a ZSO kérdésében nincs nézeteltérés az Egyesült Államok és a jelenlegi pristinai vezetés, mindenekelőtt pedig Albin Kurti között.

Hovenier minderről tehát azt követően beszélt, hogy a pristinai amerikai nagykövetség szervezésében megbeszélést tartottak a Szerb Községek Közösségének (ZSO) létrehozásáról, amelyre a koszovói miniszterelnök szerint őt nem hívták meg.

Lehet, hogy azért, mert egyre kevésbé kíváncsiak véleményére, vagy esetleg azért, mert mindenki kívülről fújja, hogy mi Albin Kurti álláspontja.

ZSO: A koszovói miniszterelnök a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozik: Joe Biden amerikai elnök azt mondta, hogy a viszonyokat szerződéssel rendezzük

A koszovó miniszterelnök néhány nappal ezelőtt nyilatkozott arról, hogy a nyugati támogatás csökkentésének lehetősége is felmerülhet, ha Koszovó “nem lesz konstruktív” a Szerbiával folytatott tárgyalások során, amit a tudtára is adtak.

Kurti azonban továbbra is elfogadhatatlannak tartja a Szerbiai Községek Közösségének létrehozását, és ezen az álláspontján mindaddig nem kíván változtatni, amíg a ZSO “monoetnikus” vagyis egynemzetiségű lesz, egy ilyen követelés valóra váltásának azonban igen kicsi a valószínűsége még akkor is, ha ezt az elképzelést az amerikaiak is a “magukévá tették”.

A ZSO létrehozása azonban abban az esetben is elfogadhatatlan Kurti számára, ha az a Koszovó és Szerbia közötti végleges szerződés megkötése nélkül, a kölcsönös elismerés hiányában történne meg, tehát kifogás van kisezer.

A koszovói miniszterelnök a Szabad Európa Rádiónak ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy hazájának nincs “sürgősen szüksége” egy olyan szervezetre, mint a ZSO, szerinte ennél sokkal inkább a Szerbiával történő kölcsönös elismerésre van szükség, ezért arra kellene leginkább törekedni.

Ez gyakorlatilag egy ultimátum a részéről, amely szerint Koszovó, illetve ő személyesen, csak akkor egyezik bele a Szerb Községek Közösségének létrehozásába, ha Szerbia formálisan is elismeri Koszovót, bár a ZSO létrejötte “de facto” azt jelentené, még akkor is, ha ez “de jure” nem történne meg.

A másik amerikai nagykövet is aktívkodott

Christopher Hill amerikai nagykövet a Szerb Községek Közösségéről nyilatkozott a Pink Televíziónak (Forrás: screenshot)

A koszovói Szerb Községek Közösségek létrehozásával kapcsolatban az Egyesült Államok szerbiai nagykövete is aktívkodott, és 13 perces interjút adott a szerb kormány kihelyezett stúdiójának számító Pink Televíziónak.

A fő téma – az Oroszország elleni szankciók mellett – természetesen a ZSO létrehozása volt, amit Christopher Hill szerint meg kell tenni, ez a pristinai kormány számára “jogi kötelezettség”.

– “keménykedett” Hill, aki ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy szerb közösségek évszázadok óta élnek Koszovóban, és a szerbeknek joguk van tudni, hogy milyen jövő vár rájuk.

– nyilatkozta Hill, aki szerint csökkenteni kell a feszültségeket, hogy a beindulhasson a “normalitás folyamata”.

– mondta az amerikai nagykövet, aki az ukrajnai háborúra kitérve arra az álláspontra a helyezkedett, hogy a rendkívül jó felszereltségű német Leopardok és az amerikai Abrams tankok, valamint a brit Challengerek pontosan azok, amelyekre az ukránoknak most szükségük van a csatatéren.

– tette hozzá az amerikai nagykövet, aki hangoztatta, hogy mindaddig segítséget nyújtanak az ukránokat, amíg arra szükségük lesz.

Hill ugyanakkor megértést tanúsított Belgrád irányában, amiért nem vezetett be szankciókat Moszkvával szemben, véleménye szerint az továbbra is Szerbián múlik, hogy ezt megteszi-e, vagy sem.

A szerb külügyminiszter és az imareggeli

Az amerikai gőzhenger beindulását jelzi, hogy a két amerikai nagykövet mellett egyre többet halaltnak magukról a balkáni térséggel foglalkozó amerikai diplomaták is, miután az Egyesült Államok az utóbbi egy-két évben szinte teljes személycserét hajtott végre ezen a téren, lecserélték a belgrádi és a pristinai nagykövetet, és más közvetítők kezébe adták a koszovói és a szerbiai ügyeket.

A tavalyi évre összeálló új gárda mára már belendült, és elég nagy elszántságot mutat az egyébként “erős külső nyomás nélkül megoldhatatlan” válság rendezésével kapcsolatban.

Az ukrajnai háború ugyan “új dimenziót” adott a koszovói rendezésnek, de amennyire súlyosbította, annyira megkönnyítette is, miután Szerbia orosz szemszögből a fókuszból a periférikus mezőbe, vagy talán még azon is túlra került, miután Moszkvát egyre inkább leköti, ami Ukrajnában és Ukrajna körül történik.

Meglepő, vagy éppen nem meglepő módon, Ivica Dačić, aki, más szerbiai vezetőkhöz hasonlóan, jól ért a köpönyegforgatáshoz, egyre inkább elfordult Moszkvától, és Szergej Lavrov unszolása ellenére nem Oroszországba, hanem az Egyesült Államokba látogatott, természetesen budapesti kiruccanását követően.

A szerb külügyminiszter az Amerikai Egyesült Államokban részt vesz a mára már hagyományossá vált imareggelin, amelyet 1953 óta tartanak minden február első csütörtökén, és amelyen azóta minden amerikai elnök megjelent.

Dačićot nyilván nem fogadja Joe Biden, viszont a külügyminisztériumba bemegy, hogy a fentebb már említette Derek Chollettel és Gabriel Escobarral tárgyaljon, és találkozik az amerikai politikai élet más képviselőivel is. Ima előtt, vagy ima után, teljesen mindegy, az oroszoknak ez sem így, sem úgy nem fog tetszeni.

Zoran Milanović megint olyat mondott, ami a “politikai Nyugaton” kiverte a biztosítékot, és amit csak Moszkvában szeretnek hallani, Ukrajnában viszont egyáltalán nem. Az igencsak “zokibondos” kijelentése, miszerint “Koszovót a Nyugat elrabolta Szerbiától”, a “Krím félsziget pedig soha többé nem lesz Ukrajna része”, Milanović nyilatkozatainak újabb díszítő eleme, ami leginkább azokat dühíti, akik abból indulnak ki, hogy az élet vagy a háború egy sakkjátszma, amelyben csak fehér és fekete figurák vannak. Ugyanakkor a nyughatatlan Zoki Bond üzenetei már régen nem Koszovónak és Szerbiának, vagy Ukrajnának és Oroszországnak szólnak, hanem a horvát közvéleménynek, ezen nyilatkozatok által teszi ugyanis magát észrevehetővé, miután az elnöki felhatalmazások nem túl nagy mozgásteret biztosítanak számára.

Zoki Bond ismét akcióban

Az általunk gyakran Zoki Bondként emlegetett horvát elnök ismét akcióba lépett, vagy ahogy a cikk címében fogalmaztunk, megint kiverte a biztosítékot.

Milanović a korábban földrengés, a kilencvenes években pedig háború sújtotta Petrinyában (horvátul Petrinja) szónokolt a litvániai NATO-misszióba induló 3. horvát kontingens búcsúztatóján, és tette közkincsé, sőt a szájhagyomány által terjedő “horvát & világörökség részévé” a két inkriminált mondatot, illetve gondolatfoszlányt.

A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot (Forrás: Nova TV)

– fogalmazott a horvát elnök, és hozzáfűzte, hogy valójában nem a koszovói kérdéséről beszél, hanem arról a koncepcióról, amely szerint egyesek azt hiszik, joguk van mindenhez, ha az megfelel nekik, de ha más teszi, akkor az “bűncselekmény”.

Aligha lehet félreérteni a célzást, az bizonyára a “politikai Nyugat” vezető országának, a Egyesült Államoknak szólt, amelynek a koszovói megbízottjai éppen a napokban vetették papírra, illetve a számítógépek képernyőjére, hogy Koszovó “legközelebbi barátjának és szövetségesekének” tekintik magukat.

– jelentette ki a horvát elnök, aki úgy fogalmazott, hogy a horvátok nem gyűlölték annyira a szerbeket, mint amennyire “ezek ott fönt gyűlölik az oroszokat”.

Zoki Bond jövőlátásáról is tanúbizonyságot tett, mivel megjósolta, hogy “a Krím soha többé nem lesz Ukrajna” része, és Horvátországnak a humanitárius segélyek küldésén, valamint az orosz agresszió elítélésén túl nem kellene részt vennie ebben a konfliktusban.

– magyarázta a horvát elnök, hogy mekkora különbségek vannak közte és az oroszok között – és hogy szerinte mi az oroszok érdeke.

Akik a történelem jó oldalára “estek”

Horvátországban azzal reklámozzák az Argeta tyúkpástétomot, hogy a kenyér jó oldala (dobra strana kruha). Andrej Plenković horvát miniszterelnök mostanában azt kezdte hirdetni magáról, hogy ő pedig “a történelem jó oldala”, amiből következik, hogy akik nem úgy gondolják, mint ő, azokat szépen felcímkézik.

Ebben az olvasatban az élet, a politika és a háború valóban olyan mint egy sakkjátszma, amelyen a fehér oldalon álló huszárok Argeta tyúkpástétommal kent kenyeret esznek, a rossz oldalon állók pedig az ukrajnai sárban dagonyáznak.

– mondta Plenki (Plenx), aki ezáltal némileg fényezte a horvát kormánypártot, majd megjegyezte, hogy az elnöki álláspont nem esik egybe a horvát külpolitika törekvéseivel, de egyúttal azt is megmutatta, hogy melyik oldalon osztják a pástétomos kenyeret.

– jelentette ki a horvát miniszterelnök, kijelölve a jó oldal helyét a sakktáblán.

A Horvát Demokratikus Közösség is reagált Zoki Bond nyilatkozatára, és megjegyezte, hogy “amikor Putyin védelméről van szó, akkor Milanovićnak nem okoz gondot, hogy szégyent hozzon magára, és vitába szálljon a szövetségeseivel”.

A HDZ közleménye szerint ebben a “kicsik” továbbra is szó nélkül követik őt. A “kicsik” szó minden bizonnyal a “káriesz kicsinyeire” történő utalás.

A “káriesz egyik kicsinye” is elítélte a horvát elnököt

A horvát miniszterelnök két héttel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a Most (Híd) képviselőjét, Nikola Grmoját és a hozzá hasonlókat, mondjuk Peđa Grbin szociáldemokrata vezetőt, akit a HDZ közleménye most néven is nevez, a kormányban csak a “káriesz kicsinyeiként” emlegetik.

Plenković akkor Grbint is, és Grmoját is egy kalap alá vette Milanović államfővel, akivel együtt ők sem állnak a történelem jó oldalán.

A jelek szerint azonban Grmoja az uzsonnaszünetig javítani akart a bizonyítványán, ezért ő is elítélte a horvát elnököt.

Nikola Grmoja, a káriesz egyik kicsinye (Forrás: Nova TV, screenshot)

– üzente a “történelem jó oldala felé kacsingatva” Zoki Bondnak az ellenzéki Grmoja.

Miután a horvát elnök részéről nem ez volt az első alkalom, hogy a nyilatkozata kiverete a biztosítékot, ezért a horvát Szociáldemokrata Párt álláspontja már korábbról ismert.

Peđa Grbin, a legnagyobb horvát ellenzéki párt vezetője, aki szintén a “káriesz társaság tagja”, tíz nappal ezelőtt (január 22-án) úgy írta le Milanović Ukrajna iránti politikáját, hogy az államfő szerint Oroszország az agresszor, Ukrajna pedig a megtámadott fél.

Ehhez hozzátette, hogy a szociáldemokraták vezetőjeként semmi okát sem látják annak, hogy miért ne támogatnák Milanovićot a horvát elnöki poszt újbóli megszerzésében.

A legújabb közvéleménykutatásokból arra lehet következtetni, hogy Milanović taktikája bevált, a nevét sokszor emlegetik a történelem rossz és jó oldalán, és ami még ennél is fontosabb, gyakran kezdődnek vele a horvát televíziók híradói.

A zágrábi Nova Televízió egy héttel ezelőtt tette közzé a “cro-barométer” néven ismert közvéleménykutatását, amely szerint – nyilván a gyakori szereplésnek is köszönhetően -, a horvát elnök igencsak jó pozíciókból mehetne neki a következő elnökválasztásnak, ha azokat most tartanák, a pozitív kedveltségi listát ugyanis vezeti, a legkevésbé szimpatikus öt politikus közé pedig be sem került.

Kit szeretnek a horvátok, és kit nem?

A zágrábi Nova TV által készített “cro-barométer” felső sorában az öt leginkább kedvelt horvát politikus látható, ezen Zoki Bond az első helyet foglalja el.

Az alsó sorban az öt legkevésbé kedvelt horvátországi politikus van, megjegyzendő, hogy ezen a listán az első helyet Milorad Pupovac, a horvátországi szerbek vezetője “bitorolja”, messze leszakadva tőle a “horvát mezőny”, amelyben Milanović nem szerepel: sem dobogós, sem listás nem lett.

A belgrádi kormány támogatását élvező koszovói szerbek és a szerbiai vezetés legfőbb követelése a Szerb Községek Közösségének (Zajednica sprskih opština, ZSO) létrehozása Koszovóban, amelyet a mostanában sokat emlegetett, 2013-ben aláírt Brüsszeli szerződés alapján kellene “összeeszkábálni”. A jelenlegi koszovói (albán) vezetés a kezdeti teljes elutasítástól a különböző kibúvók kereséséig mindent megtesz azért, hogy ezt a “szerb szervezetet” ne kelljen létrehozni, mert attól tart, hogy az leginkább a boszniai Szerb Köztársaságra hasonlítana. A Koszovó és Szerbia közötti tárgyalások két amerikai megfigyelője/karmestere most arra tett kísérletet, hogy a koszovói szerbeket nyugtassa meg, de szerbül megjelent, közösen jegyzett cikkükben mégsem nekik, hanem inkább a pristinai kormánynak üzentek, annak megnyugtatására törekedtek.

Legyen, de ne olyan, mint Boszniában!

Az amerikaiak úgy gondolják, hogy a nemzetközi szerződésben vállaltakat be kell tartani, ezért támogatják a “szerb többségű közösségek társulását”, a részletekben megbúvó ördögöt azonban messze el kellene űzni ahhoz, hogy valami is legyen a korábban Koszovó által is elfogadott egyezmény(ek) valóra váltásából, mert a Szerb Községek Közösségén mindenki mást ért, és jó sokáig el lehet még szórakozni azzal, hogy milyen elvek vezessenek a megalakulásához.

Az amerikaiak például nem szeretnék, hogy a koszovói szerbek társulása olyan legyen, mint a boszniai szerbek által létrehozott boszniai Szerb Köztársaság, amivel, nem mellékesen szólva, csak a pristinai mantrát ismétlik el.

Washington ezzel a koszovói (albán) vezetést kívánja megnyugtatni, ugyanakkor azt is elárulta, hogy a “nagy levesen túl”, vagyis az Atlanti-óceán túlsó partján sem gyúlnak örömtüzek a boszniai Szerb Köztársaság működése, netalán léte kapcsán. Pedig amerikai bábáskodás közepette született meg, ami által Washington is elfogadta annak a népírtásnak az eredményét, amely alapján a boszniai állam létrejött.

5 + 1 találkozó a koszovói szerbekkel kapcsolatban kidolgozott nyugati tervről (Forrás: szerb elnöki Instagram)

A koszovói Szerb Községek Közösségének létesítéséről Derek Chollet amerikai külügyminisztériumi tanácsadó és Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja autorizált szöveget közölt a KosSev hírportálon, amely az (észak-)koszovói szerbek politikai tájékozódását segíti.

A portál működését egy civil szervezeten keresztül a pristinai amerikai és brit nagykövetség támogatja, de a finanszírozásban részt vesz a külföldi amerikai befolyás növelésére 1983-ban létrehozott National Endowment for Democracy (NED), a Nyílt Társadalom koszovói “lerakata”, a Dán Menekültügyi Tanács (DRC), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ koszovói missziója, valamint a szintén amerikai finanszírozású belgrádi Balkan Trust for Democracy.

Ebből kifolyólag teljesen érthető, hogy a derék Derek és a még derékabb Gabriel miért éppen ezt a csatornát választotta a koszovói szerbekhez, és természetesen általuk a Szerbiához intézett üzenet közzétételére.

Itt az idő, most vagy soha!

Chollet és Escobar írása már a címében azt az üzenetet tartalmazza, hogy eljött az idő a többségi szerb lakosságú önkormányzatok szervezetének a megalakítására. Ebből arra lehet következtetni, hogy az amerikaiak támogatják, hogy a koszovói szerbek “valamilyen” fedőszervezetet hozzanak létre, de nem éppen olyat, amilyet ők szeretnének.

A szöveg azzal indít, hogy “az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió ismét hangsúlyozta a Nyugat-Balkán integrációját a transzatlanti családba”. Ennek nyomán 2022 februárjában Biden elnök és Scholz kancellár – az utóbbi netalán az EU képviseletében? – megerősítette készségét és eltökéltségét “a Nyugat-Balkán integrációs folyamtának befejezésére… annak érdekében, hogy végre létrejöjjön az egységes, szabad és békés Európa”.

Ezt a mondatot is lehetne éppenséggel vesézni, de ennek a “szabadságát” meghagyjuk azoknak, akik erre nagyobb indíttatást éreznek, egyébként sem a Chollet-Escobar szöveg kritikai kiadását tervezzük.

– jelölte ki az amerikai célokat a két közvetítő, utalva arra, hogy nemrég Franciaország, Németország, Olaszország és az EU képviselőivel közösen annak érdekében jártak Belgrádban és Pristinában, hogy mindkét felet az EU-javaslatának (francia-német terv) és a két ország kapcsolatainak normalizálására, az európai integráció terén történő határozott előre lépésre, valamint a válság és a konfrontáció ciklusának megszüntetésére bátorítsák.

Meg kell jegyezni, hogy ez a bátorítás olyannyira jól sikerült, hogy a szerb elnök két napig “mosott halott” ábrázattal járkált le-föl, Albin Kurti koszovói miniszterelnök pedig azóta is azt a békát böfögi fel, amit akkor próbáltak lenyomni a torkán. Ennek ellenére a két amerikai képviselő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a “történelmi pillanatot” mindkét félnek ki kellene használnia.

– írta a két amerikai politikus, amiből máris jól látszik, hogy ennek a közösségek a létrehozásával az amerikaiak azt akarják, amit a koszovói albánok nem akarnak, és nem úgy akarják, ahogy azt a szerbek akarják. Lesz itt még mit lapátolni, hogy eltakarítsák az útról a szerb társulás, asszociáció & akármi létrehozása előtt tornyosuló akadályokat!

A pozíciók tisztázása

A két amerikai közvetítő közös cikkének későbbi részében a mihez tartás végett “helyre is teszi” a koszovói albánokat, megállapítva, hogy az Egyesült Államok, mint a Koszovót a “világon leginkább támogató ország”, elkötelezte magát amellett, hogy segítséget nyújt Koszovó népének annak biztosítása érdekében, hogy alkotmányos és jogi struktúráját senki sem áshassa alá.

Az amerikaiak a fenti mondattal maguk jelölték ki saját szerepüket és pozíciójukat a koszovói rendezésben és általában, miközben az volt a céljuk, hogy megnyugtassák a szerbeket, vagyis inkább a megfogalmazásuk szerint az egy nemzetiségű közösség létrehozása ellen ágáló koszovói (albán) vezetést, hogy nem lesz szükség a koszovói alkotmány módosítására a szerb fedőszervezet megteremtéséhez.

– állapították meg az amerikaiak az EU különleges képviselőjére (nyilván Miroslav Lajčákra) utalva, aki szerint tizennégy hasonló megállapodás létezik az Európai Unión belül – ezek egyike sem sérti a hatékony kormányzás európai rendszerét.

A szerbek szerint ugyanakkor nincs szükség arra, hogy újfent tisztázzák a koszovói Szerb Községek Közösségének hatásköreit, mivel 2015-ben ezt már egyszer megtették, és ahhoz képest minden beavatkozás, érthető nyelvre lefordítva, csak “kozmetikázás lenne”.

Itt utalnánk vissza arra, hogy Aleksandar Vučić (akkor még szerb miniszterelnök) és Isa Mustafa (akkor éppen koszovói kormányfő) 2015. augusztus 27-én Federica Mogherini volt uniós és biztonságpolitikai főképviselő közvetítésével 22 pontos megállapodást kötött a Szerb Községek Közösségének létrehozásáról, ennek a pontos szövege a mai napig érvényben van, és elérhető az interneten.

Gabriel Escobar, aki iránt még a szerb elnök is bizalommal viseltetik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban (Forrás: Twitter)

A szerb elnök továbbra is ragaszkodik ennek a megállapodásnak a végrehajtásához, amelynek negyedik pontja határozza meg azt a tizenkét célt, amelyet a szerb “önkormányzati” testületnek szolgálnia kell, ezek között első helyen említik a helyi demokrácia erősítését, amin nyilván mindenki azt ért, amit akar.

Sarkalatos pontoknak számíthat, hogy Szerb Községek Közösségének saját közgyűlése, és a közgyűlés által választott elnöke lenne – ami mindenképpen eltérés a boszniai Szerb Köztársaságban alkalmazott közvetlen elnökválasztás képest -, és sokkal jobban szavatolja a hatalom centralizálását.

A 2015-ös szerb-koszovói albán megállapodás alapján a szövetség/közösség képviseli a koszovói szerb közösség érdekeit a központi hatóságokkal fenntartott kapcsolatokban, amelyekkel a kölcsönös együttműködés és információcsere alapján működik együtt, és joga lesz arra, hogy képviselőket nevezzen ki a központi szervek illetékes hatóságaiba, valamint arra is, hogy hozzáférjen a központi hatóságoktól származó információkhoz a koszovói törvényekkel összhangban.

A 2015-ös megállapodás ez említetteken kívül is nagyfokú autonómiát biztosítana a koszovói szerbeknek, és nagymértékben kivonná őket a központi kormányzat fennhatósága alól.

Amit viszont belgrádi vezetés és a koszovói szerbek sem szeretnek teli szájjal kommunikálni, az nem más, mint hogy a Szerb Községek Közösségének létrehozásával a koszovói szerb közösség alávetné magát a koszovói törvényeknek, ami által elfogadná Koszovó alkotmányos és törvényes rendjét, vagyis áttételesen ugyan, de a szerbek elismernék Koszovó államiságát.

A szerbeket mostanában leginkább az a bejelentés dühítette fel, miszerint a Friedrich Ebert Alapítvány és az Európai Békeintézet (European Institute of Peace, EIP) máris kidolgozta és közzétette a koszovói szerbek fedőszervezetének a statútumát, amire nagyon élésesen reagáltak Belgrádban.

Vučić elnök mellett Ivica Dačić, szerb külügyminiszter is úgy fogalmazott, hogy a Szerb Községek Közösségét a már aláírt megállapodások alapján kell létrehozni, és nem lehete egy civilszervezet ezt egy történetesen német alapítványra bízni, amely a megalapításra vár szervezetet már az indulásnál egy NGO szintjére degradálná, bár azt a “mini-Vučić” szerepében tetszelgő Miloš Vučević szerb védelmi miniszter is beismerte, hogy a Szerb Községek Közösségét nem a szerbiai, hanem a koszovói törvények alapján kell létrehozni.

Ebből egyenesen következik, amire már fent utaltunk, hogy szerb részről bizonyos mértékben el kellene ismerni a koszovói államiságot ahhoz ahhoz, hogy létrejöhessen a koszovói Szerb Községek Közössége.

Az amerikai elképzelés

Az amerikaiak nem nyilatkoztak arról, hogy támogatják a német Stiftung és az EIP elképzeléseit, a két tengerentúli “közvetítő” cikkében úgy fogalmazott, hogy “általánosságban” egy olyan struktúrát képzelnek el a többségi szerb lakossággal rendelkező települések számára, amely koordinálja az oktatással, az egészségüggyel, a város- és vidéktervezéssel, valamint a helyi gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeket.

A most közzétett amerikai állásfoglalás szerint ez lenne a módja annak, hogy javuljanak az emberek mindennapi életfeltételei, létrejöjjön a szerbek és a központi kormányzat közötti bizalom, biztosításra kerüljön a jobb összeköttetés az északi szerb területek és az ország többi része között, és megteremtődjön az a mechanizmus, amely lehetővé teszi a szerbek részvételét Koszovó mindennapi életében.

– szögezték le az Amerikát képviselők a nyugati, főleg amerikai finanszírozású koszovói szerb portálon, ahol azonban megjegyezték azt is, hogy a Szerb Községek Közössége nem áshatja alá Koszovó alkotmányát, és nem veszélyezteti Koszovó szuverenitását, függetlenségét vagy demokratikus intézményeit.

– szögezték le az amerikai “megfigyelők & képviselők”, amivel nem csak a koszovói szerbeknek, hanem boszniai nemzettársaiknak és a belgrádi vezetésnek is megüzenték, hogy mit gondolnak a Szerb Köztársaságról, és leszögezték, hogy a koszovói kormány végrehajtó és törvényhozó hatalma mellett nem lesz új “kormányzati szint”, vagyis hogy a koszovói Szerb Községek Közössége nem tölthet be olyan szerepet, mint a boszniai szerbek esetében a Szerb Köztársaság.

Az ötök a koszovói szerbekről is tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel (Forrás: Twitter, Albin Kurti)

Az amerikai elképzelések szerint az új “közösség” nyitva áll, illetve nyitva fog állni minden etnikai csoport előtt, amivel elhárulna a koszovói alkotmánybíróság fő aggálya, amely sürgette az etnikai egyoldalúság/egyszínűség “kiküszöbölését”. Ez nem egyértelműen amerikai elképzelés, hanem Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök vesszőparipája, de azért megállapítható, hogy a pristinai & amerikai álláspont itt tökéletesen egybeesik, bár azt nehéz lenne kideríteni, hogy melyik volt előbb.

Mindezek alapján az amerikai & koszovói albán álláspont szerint a koszovói Szerb Községek Közössége csak nevében lenne szerb, ami azonban aligha állja majd ki a realitás próbáját, inkább olyan “fából vaskarika”, amelyet aligha fogad el a koszovói szerb közösség és az “egész galaxisban élő szerb világ”, úgy cakompakk.

– fűzte még hozzá a két amerikai közvetítő/megfigyelő, netalán karmester, a Kossev portálon megjelent cikkében, amelyben fogadalmat tett arra, hogy készek támogatni Koszovót ennek a kötelezettségnek a teljesítésében, és ebben a törekvésében “mindvégig mellette lesz”. Amiből a cikk vége felé már kezdett olyan kép kialakulni, hogy a koszovói (albán) vezetés jobban akarja a koszovói Szerb Községek létrehozását, mint maguk a szerbek.

A derék Derek és a derék Gabriel legvégül megállapítja, hogy Koszovóra és Szerbiára “fényes jövő vár” egy olyan Európában, amely valóban „egységes, szabad és békés”, így hát a koszovói albán és szerb fiataloknak ezentúl nem kell elhagyniuk a szülőföldjüket, és “nem kell külföldön keresniük a lehetőségeket”, mint ahogy azt mostanában teszik.

Chollet és Escobar azzal zárta a cikket, hogy “ez az a pillanat, amelyet együtt kell megragadni”.