Vučić meghátrálásra kényszerítette a német bíróságot

A Spiegel egyelőre nem írhat arról, hogy a szerb elnök kapcsolatban állhatott a hátborzongató „Szarajevó Szafarival”

A hamburgi tartományi bíróság ideiglenesen megtiltotta a Der Spiegelnek annak az állításnak a közlését, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök kapcsolatban állt a Szarajevó Szafari néven elhíresült ügy bizonyos tevékenységeivel – közölte pénteken a bíróság.

A 2026. május 18-án meghozott ítélet olyan részleteket idéz a Der Spiegel március 17-i nyomtatott számában megjelent cikkből, amelyeket a német hetilap további értesítésig nem közölhet.

A hamburgi bíróság megfegyelemezte a Spiegelt

„Az alperes számára ideiglenes intézkedéssel megtiltják olyan állítások közzétételét vagy terjesztését, amelyek azt a benyomást kelthetik, hogy a kérelmező (szerb elnök) 1992 és 1995 között, Szarajevó ostroma idején részt vett külföldi turisták által civilek ellen elkövetett célzott gyilkosságokban, ahogyan azt a »Gazdag európaiak, akik Szarajevóba utaztak embervadászatra« című cikk állítja” – áll a hamburgi tartományi bíróság közlésében.

A május 18-án meghozott ítélet idézeteket tartalmaz a Der Spiegel 2026. március 17-i nyomtatott kiadásában megjelent cikkből, amelyeket a lap egyelőre nem közölhet. Ezek között szerepel az az állítás, hogy Aleksandar Vučić a szarajevói zsidó temetőnél állomásozó csetnik félkatonai alakulat tagja volt, amely Slavko Aleksić parancsnoksága alatt tevékenykedett, és ezáltal kapcsolatba került „külföldi embervadászokkal”.

Čedomir Stojković belgrádi ügyvéd a Facebookon közzétett egy videót, amely szerint Šešelj csetnikvajda a következőket mondta a Hágai Törvényszék előtt: A mi (Szerb Radikális Párt) főtitkárunk, Aleksandar Vučić a pártba történt belépése előtt önkéntes volt Slavko Aleksić egységében a zsidótemetőnél. Stojković szerint lőtt is Szarajevóra

A másik tiltott idézet a Domagoj Margetić zágrábi újságíróval folytatott beszélgetésre vonatkozik, amely során állítólag bizonyítékokat mutattak be azzal kapcsolatban, hogy Vučić milyen tevékenységet folytatott az említett alakulatban.

A bírósági közlemény végén szerepel, hogy a Der Spiegel fellebbezhet a döntés ellen. A német hetilap péntek estig nem távolította el az érintett anyagot internetes oldaláról, de a szerb elnökkel kapcsolatos inkriminált részek kikerültek belőle.

A Spiegel riportjával kapcsolatos döntés azért tűnik szokatlannak, mert a cikk nem állítja, hogy a vádak bizonyítottak lennének, hanem azt mutatja be, hogy a milánói ügyészség milyen tanúvallomások, könyvek, dokumentumfilmek és feljelentések alapján folytat nyomozást az úgynevezett „Szarajevó Szafari” ügyben.

Mit mond a szerb elnök médiatanácsadója

A hamburgi bíróság a Der Spiegel ellen Aleksandar Vučić által benyújtott kereset alapján hozta meg az ideiglenes intézkedést – közölte Suzana Vasiljević, Aleksandar Vučić médiatanácsadója, amit a szerb sajtó, benne a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) is ismertetett.

Vasiljević szerint Aleksandar Vučić keresete nyomán a hamburgi tartományi bíróság ideiglenes intézkedésben megtiltotta a Der Spiegelnek bizonyos állítások közzétételét és terjesztését.

A Der Spiegel grafikája

„Az ideiglenes intézkedés megtiltja a Der Spiegel számára olyan állítások további közzétételét és terjesztését, amelyek azt a benyomást kelthetik, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök részt vett az állítólagos »Szafari« akcióban Szarajevó ostromának idején” – áll a közleményben.

A szóvivő szerint a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ilyen súlyos vádak esetében nem teljesültek az alapvető jogi követelmények, különösen a tények gondos ellenőrzésére és az érintett megfelelő megszólaltatására vonatkozó kötelezettség tekintetében.

„Ez a döntés fontos megerősítése annak, hogy még a politikailag exponált személyek esetében is világos normák léteznek a felelős és professzionális tájékoztatásra, különösen olyan súlyos és megalapozatlan vádak esetében, amelyek komolyan veszélyeztethetik valakinek a jó hírnevét” – tette hozzá Vasiljević.

Mint hangsúlyozta, Vučić elnök továbbra is minden hazai és nemzetközi fórumon élni fog az igazsághoz és a jogi védelemhez való jogával.

„Vučić elnök egyértelműen támogatja valamennyi háborús bűncselekmény és más súlyos bűntett teljes körű bírósági feltárását, ahogyan az egy jogállamban magától értetődő. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy ilyen súlyos vádakat ne pusztán megalapozatlan gyanúk alapján terjesszenek. Tekintettel a Der Spiegel tudósítására, az elnök kénytelen volt jogi lépéseket tenni a lap ellen annak érdekében, hogy megakadályozza a személyét és a Szerb Köztársaságot érő további károkat” – áll Suzana Vasiljević közleményében.

Megkeresték-e Vučićot?

A Spiegel cikke valójában egy riport, amelynek készítése során az érintett és név szerint megnevezett szerb illetékeseket is megkeresték, feltehetően a szerb elnököt is. Suzana Vasiljević viszont azt állítja, hogy nem teljesültek az alapvető jogi követelmények, különösen a tények gondos ellenőrzésére és az érintettek megfelelő megszólaltatására vonatkozó kötelezettség tekintetében.

A Spiegel azt írja, hogy Vučić a legutóbbi állításokat szóvivőjén keresztül „tipikus rosszindulatú dezinformációnak” nevezte. Állítása szerint a kilencvenes években újságíróként és fordítóként dolgozott, „mindenféle kapcsolat nélkül a katonai struktúrákkal”. Azt is hangsúlyozta, hogy „nem vett részt harci cselekményekben”.

A megcsonkított cikkből nem derül ki egyértelműen, hogy a Spiegel valóban megkereste-e a szerb elnököt, ahogy ezt megtette Dragoslav Bokan esetében, aki a cikkben említett Domagoj Margetić horvát újságíró szerint a bonyolult logisztikai műveletekért felelt a Fehér Sasok (Beli Orlovi) nevű félkatonai alakulat vezetőjeként.

„A »szafari-turistákat« rendszerint csütörtökönként gyűjtötték össze a belgrádi Szent Márk-templomnál, majd még aznap éjjel a Szarajevó fölötti szerb fellegvárba, Paléba szállították őket”. A bonyolult logisztikai műveletekért a Fehér Sasok milícia vezetője, Dragoslav Bokan volt a felelős” – állítja Margetić.

A hajdani paramilitáris vezető ma, több mint harminc évvel később, a belgrádi Nemzeti Színház igazgatótanácsának elnöke. A Spiegel megkeresésére nem válaszolt.

Miről ír Ezio Gavazzeni legújabb könyvében?

Nemrég jelent meg Ezio Gavazzeni „I CECCHINI DEL WEEKEND. L’inchiesta sui safari umani a Sarajevo” (A hétvégi mesterlövészek – Nyomozás a szarajevói embervadászatokról) című könyve, amelyben számos eddig nem ismert részletet közöl, például annak az 1995-ös újságcikknek a szövegét is, amely a hétvégi vadászok toborzásáról szól.

A milánói ügyészség által vizsgált Szarajevó Szafari-ügy egyik legérdekesebb kérdése nem az, hogy valóban érkeztek-e nyugat-európai „vadászok” Szarajevó környékére a háborús években – ez ma már nemigen kérdés. A tanúvallomások, a dokumentumfilmek és az elmúlt három évtized során napvilágra került beszámolók alapján sokkal inkább az vetődik fel, hogy kik szervezték, finanszírozták és biztosították az ehhez szükséges logisztikai hátteret.

Forrás: Amazon

A Gavazzeni által idézett tanúvallomásokban és egyes nyomozati anyagokban újra és újra ugyanazok a nevek és szervezetek bukkannak fel: Slavko Aleksić, Dragoslav Bokan, valamint a Vojislav Šešelj vezette Szerb Radikális Párt.”

Gavazzeni könyve szerint Slavko Aleksić a boszniai háború egyik legismertebb csetnik parancsnoka volt. Az újszarajevói (Novo Sarajevo) csetnik brigád vezetőjeként emberei hosszú időn keresztül ellenőrizték a szarajevói zsidó temető környékét, amely a város ostroma alatt az egyik legfontosabb szerb állásnak számított.

A boszniai közvélemény számára Aleksić neve máig összeforrt a mesterlövészekkel és a civil lakosság elleni terrorral. A várost körülvevő magaslatokról a szerb erők gyakorlatilag belátták Szarajevó jelentős részét, így a lakosok számára a vízért, kenyérért vagy tűzifáért vezető út gyakran életveszélyes vállalkozás volt.

A Szarajevó Szafari ügyében megszólaló források szerint Aleksić emberei nemcsak a frontvonal egy részét ellenőrizték, hanem kapcsolatban állhattak azokkal a hálózatokkal is, amelyek a külföldiek érkezését segítették elő. Erre egyelőre nincs bíróság által igazolt bizonyíték, ugyanakkor több tanúvallomás és dokumentum is ebbe az irányba mutat.

A logisztikát Dragoslav Bokan irányította?

Gavazzeni szerint a nyomozati anyagokban és a tanúk vallomásaiban egy másik név is rendszeresen előkerül: Dragoslav Bokan.

A források szerint Bokan nem a lövészek között tűnt fel, hanem a háttérben dolgozott. Több tanú azt állítja, hogy ő szervezte a szállításokat és az utazásokat. A nyugat-európai résztvevőket Belgrádon keresztül juttatták el Pale térségébe és a Szarajevót körülvevő szerb állásokhoz.

Kapcsolódó cikk

Zavarosan indul a politikai év Montenegróban

A rendszer állítólag meglehetősen professzionálisan működött. Az érkezők kis létszámú csoportokban mozogtak, a szállítást és a helyi kapcsolattartást külön emberek végezték, miközben a résztvevők számára fegyvereket és lőszert is biztosítottak.

A Spiegel által idézett források és az olasz nyomozásban szereplő tanúk szerint Bokan neve elsősorban ebben a logisztikai láncban merül fel.

Külön érdekesség, hogy a háború után Bokan nem tűnt el a közéletből. Napjainkban a szerb kulturális élet egyik ismert szereplője, és a belgrádi Nemzeti Színház igazgatótanácsának elnöke.

A Szerb Radikális Párt árnyéka

A történet talán legérzékenyebb része a Szerb Radikális Párthoz vezet.

A Szarajevó Szafari ügyében megszólaló egyik forrás, a „Chimera” fedőnevű informátor azt állítja, hogy bizonyos pénzügyi szálak a párt belgrádi központjáig vezethettek. Szerinte egyes tranzakciók és kapcsolatrendszerek arra utalnak, hogy a finanszírozás egy része a radikális párt környezetében mozoghatott.

Kapcsolódó cikk

A Szarajevó Szafari második fejezete, újabb dokumentumok

A forrás azt is állítja, hogy a párt központi apparátusa akkoriban kapcsolatban állt a szerb állambiztonsági struktúrákkal. Ezek az állítások jelenleg nem tekinthetők bizonyított ténynek, ugyanakkor azért érdemelnek figyelmet, mert a milánói ügyészség által vizsgált ügy egyik központi kérdése éppen az, hogy kik szervezték és finanszírozták a nyugat-európai résztvevők boszniai útjait.

A Spiegel által ismertetett tanúvallomásokban és a Gavazzeni által összegyűjtött anyagokban is felbukkan Slavko Aleksić és Dragoslav Bokan neve.

Jelenleg nem ismert olyan nyilvánosan hozzáférhető bizonyíték, amely egyértelműen igazolná a Szerb Radikális Párt intézményes szerepét a Szarajevó Szafari ügyében. Az azonban tény, hogy a kilencvenes évek Szerbiájában a radikális párt a nacionalista politikai élet egyik meghatározó szereplője volt, és számos olyan személy fordult meg a környezetében, akik különböző paramilitáris alakulatokhoz kötődtek.

Mi bizonyított és mi nem?

A Szarajevó Szafari ügy egyik legnagyobb problémája, hogy harminc évvel a háború után rendkívül nehéz elválasztani a bizonyított tényeket a feltételezésektől.

Bizonyított tény, hogy Szarajevó ostroma során mintegy tizenegyezer ember vesztette életét. „A hivatalos adatok szerint több mint 1600 gyermek esett áldozatul a boszniai szerb erők csaknem négy évig tartó szarajevói ostromának.”

Az is bizonyított, hogy a várost körülvevő szerb állásokból rendszeresen lőtték a civil lakosságot. Nem csak a szerbek, hanem a külföldiek is, egyről biztosan tudunk, ez pedig Eduard Limonov, eredeti nevén Eduard Szavenko.

„Égyicska határozott arckifejezéssel odaül egy jókora sorozatlövőhöz, kisebb formátumú katyusához, céloz, majd lő. Boldogan, hosszan, szériában, a kamera pedig rajta. Utána jön egy malacsütős, szilvapáleszes tivornya, de az már itt nem fontos” – írtuk évekkel ezelőtt a BALK-on.

A teljes cikk itt található B.A. Balkanac kolléga jóvoltából!

Ami viszont jelenleg is nyomozás tárgya, az a nyugat-európai „szafari-turisták” szerepe, valamint az a kérdés, hogy létezett-e olyan szervezett hálózat, amely pénzért civilek lelövését kínálta külföldi ügyfeleknek.

Ha a milánói ügyészségnek sikerül bizonyítékokat találnia, akkor a történet középpontjába nemcsak a feltételezett lövészek, hanem azok a szervezők is kerülhetnek, akik a tanúk szerint a háttérből működtették a rendszert.

És ekkor Slavko Aleksić, Dragoslav Bokan, valamint a Szerb Radikális Párt neve ismét előkerülhet – de nem a boszniai háború történetéről szóló könyvek lapjain, hanem egy folyamatban lévő nemzetközi nyomozás dokumentumaiban.

Őszintén szólva, három évtized távlatából elég kicsi az esély arra, hogy a történet minden részlete valaha is feltárható legyen. Az azonban már önmagában figyelemre méltó, hogy harminc év után először nem csak a lövészekről, hanem a szervezőkről, a logisztikai háttérről és az esetleges pénzügyi kapcsolatrendszerekről is beszélünk.