Horvátország
Horvátországban semmi sem durrant, csak egy lufi pukkant elÜzlet vagy politika: a horvát-magyar olajtranzit kényes egyensúlya
Horvátország hivatalos válasza nélkül a helyzet továbbra is bizonytalan. A döntés nem csak a szankciós retorikáról szól, van itt némi gazdasági iszapbirkózás is. Ugyanakkor a háttérben komoly geopolitikai tényezők rajzolódnak ki, mint például Donald Trump időnként kiszámíthatatlan lépései. Mindez arra utal, hogy az olajszállítás kérdése egyszer üzleti, másszor pedig politikai ügy, ahogy éppen a helyzet megkívánja
Amíg nem kapunk választ a horvát gazdasági minisztériumtól, vagy kielégítő információt más forrásból, a BALK horvátországi tudósítója fenntartja véleményét az orosz kőolaj szállításával kapcsolatban az Adria kőolajvezeték közvetítésével, miszerint a horvátok a jelek szerint nem gördítenek akadályokat a magyar kőolajimport elé.
Léggömbök a sztratoszféra irányában
A Jutarnji list azt írta, hogy a gazdasági minisztériumból származó értesüléseik szerint a jelen pillanatban nincs külön politikai megállapodás vagy preferenciás egyezség Horvátország és a magyar fél között az orosz olaj szállítására vonatkozóan.
Horvátország így nemzeti érdekeinek megfelelően cselekszik, és teljes mértékben tiszteletben tartja az Európai Unió és az OFAC alkalmazandó szankciós rendszereit.
„Csak olyan olaj léphet be a Horvátországba, amely teljes mértékben megfelel az Európai Unió és az OFAC alkalmazandó szankciós szabályainak” – mondták a Jutarnji listnek a gazdasági minisztériumban.
Ez nem volt elég bombasztikus a horvát Indexnek, így megspékelték egy kicsit. „Hogyan mért súlyos csapást Horvátország Putyin hasznos bolondjaira” – hirdette a cím, amire ráharapott az Index.hu, illetve a Mandiner is.
A horvát Index lényegében átromantizálta a Jutarnji list cikkét, ismét tanúbizonyságát adva annak, hogy az Indexnél valami miatt nem szeretik a magyarokat.
Az, ami elkerülte a kollégák figyelmét – most, hogy szándékosan, vagy sem, mellékes – Ante Šušnjar gazdasági miniszter, de a horvát kormány sem mondta sehol határozottan, hogy nem engedi át a MOL által már megrendelt kőolajat.

Šušnjar miniszter úr kiszámolta: Százhalombatta legfeljebb 8 millió tonnát tud feldolgozni évente, a pozsonyi finomító (SVK) pedig 6 milliót. A magyarországi hazai termelés körülbelül 1 millió tonna. Ugyanakkor az Adria vezeték évente 15 millió tonna nyersolajat tud szállítani (Forrás: X platform, Ante Šušnjar))
Ezzel kapcsolatban fordultam a horvát gazdasági minisztérium sajtóosztályához, arra kérve őket, hogy vagy erősítsék meg, vagy cáfolják a mendemondát, hogy Horvátország elvetette az orosz kőolaj szállítását a Janafon keresztül.
Mert a horvát kollégák által bizonyítéknak kikiáltott mondat, mi szerint csak olyan olaj léphet be a Horvátországba, amely teljes mértékben megfelel az Európai Unió és az OFAC alkalmazandó szankciós szabályainak, a gyakorlatban nem jelent semmit, sem igent, sem nemet, ugyanis Magyarország és Szlovákia kivételt képeznek úgy az EU-s, úgy az OFAC szankciói alól.
Amíg a Druzsba üzemelt, az irigykedésen kívül nem volt különösebb reakció, illetve senki sem foglalkozott vele, ám most más a helyzet.
Az elutasításra ugyan volna igény, de…
A napnál is világosabb, hogy Horvátország legszívesebben elutasítaná az orosz kőolaj szállítását. Ezzel lehetne hettyegni Brüsszelben és Kijevben, olimposzi erkölcsi magasságokba emelkedni stb.
De…
Mint azt az elmúlt napokban láthattuk, sem Brüsszel, sem Horvátország nem szeretne ujjat húzni az Egyesült Államokkal, s még kevésbé Donald Fredoviccsal, akit csak azért nem illetünk a Szőke Ciklon titulusával, mert újabban erősen őszül.

Trump Orbánt akarja, ez a napnál világosabb (Forrás: Facebook, Orbán Viktor)
Brüsszel a kivárásos taktika mellett döntött, azaz nem fog semmit sem tenni, amíg igazán nem muszáj. Zágráb ezzel szemben felengedett pár lufit, de a jelek, azaz a sajtóvisszhang alapján, ezek akkurátusan elpukkantak, anélkül, hogy bármilyen reakciót váltottak volna ki.
Természetesen, nem tudhatjuk mi zajlik a háttércsatornákon, ami vagy kiderül, vagy nem. Viszont, ha mindenki spekulál, nekünk is szabad.
Elsősorban, szinte kizártnak tartjuk, hogy Trump, vagy Egyesült Államok megengedi, hogy most a választások előtt Magyarország kőolaj nélkül maradjon. Miután maguk is üzletelni készülnek az oroszokkal, az a pár csepp orosz kőolaj, ami esetleg a Janafon keresztül érkezne, igazán nem zavarja őket.
Csak akkor, ha nem érkezik meg, és ilyen formában csökkenti Orbán választási esélyeit. Márpedig az elnök is és az Egyesült Államok is azt szeretnék, hogy nem egy Magyar nevű ember, hanem Viktorunk nyerje a választásokat, megmondták nyíltan, hogy nyíltabban már nem is lehet.
Plenkovićnak nincsenek öngyilkos hajlamai
A horvát kormány ez idáig a gazdasági miniszterre bízta a kommunikációt, a kormányfő nem nyilatkozott ez ügyben. Amit Ante Šušnjar megnyilvánulásaiból kiolvashattunk, a jóleső szurkapiszkán felül, hogy máris utalt a kiskapura, ami lehetővé tenné a kormány számára, hogy mossa kezeit.
Šušnjar miniszter úr ugyanis azt is hangsúlyozta, hogy idézem: „Az Adria kőolajvezeték piaci és kereskedelmi alapon működik, és minden érintett félnek egyenlő feltételek mellett, a vonatkozó szabályozásoknak megfelelően biztosítja az olajszállítási szolgáltatásokat. Az energiatermékek esetleges szállítása kizárólag a meglévő jogi és kereskedelmi kereteken belül történik.”
Ezt úgy is lehet értelmezni, és mi is így értelmezzük, hogy a kőolajszállítás nem politika, hanem üzlet, és amennyiben az ügy jogilag rendben van, és a megrendelő kifizeti a szállítási díjat, a minisztérium, ha fanyalogva is, de rábólint az üzletre.
Ugyanis, mint erre már Vespasianus római császár is rávilágított „pecunia non olet“, azaz a pénznek nincs szaga, és ha már nem lehet kavarni, legalább keressen a Janaf egy kis pénzt, amit szintén nemzeti érdeknek lehet felfogni.
