Rigómezőn magyar babér (Turczi István díjára)

Van ez az időnként felbukkanó történet, amelyben egy magyar költő egykori Jugoszlávia egykori Koszovó tartományában egyik éjjel véletlenül felrúgja a cipőjét valamelyik ház tetejére. Történik ugyanis, hogy valahol arrafelé – talán éppen Pristinában – nagyméretű költői fesztivál zajlik. Sikerül berúgni, aztán egyik albán költőtárssal összekapaszkodva igyekeznek a szállásukra, amikor a magyar poéta a gyér világításban belelép valamibe, ami valószínűleg kutyasz*r.

Ezt a malőrt aztán hirtelen reflexmozdulat követi, amitől rögtön jön a másik malőr: a jobb cipő nagy ívben egy kőfallal körülvett alacsony ház tetején köt ki. Az albán kolléga átsegíti magyar társát az épület kőkerítésén, ám nem sikerül leszedni a magasból a lábbelit, mert az ugyancsak albán gazda megneszeli az akciót. Kiront a házból, de szerencsére ott az albán költőtárs, aki megakadályozza a nagyobb bajt.

🍺 Peja Sör – Koszovó büszkesége egy üvegben: hagyomány, helyi karakter és balkáni lendület

Sikerül elmagyaráznia, mi történt, mire az imént még dühödt házigazda is röhögni kezd. A cipő visszakerül a tulajdonos lábára, szent a béke. HAPPY END. (Lehet menni tovább.) Az egész kalamajkából pedig egy kis anekdotaszerűség keletkezik a könnyű albán–magyar békülékenységről, amely ott kap majd szárnyra azon a fesztiválon, hogy utána valahol nyoma vesszen.

Viszont ami a történet szereplőiről tudható: a magyar akcióhős – totál biztosra vehetően – Sziveri János vajdasági tollforgató, az újvidéki Új Symposion folyóirat egykori főszerkesztője. Volt ez valahol a hetvenes évek végén és a nyolcvanasok elején – az egész sztori tőle ered. A másik főhős személye immár kevésbé tuti, nevét elmosta a feledés, elvitte az idő árja. Immár tippelni lehet csupán, azonban két név az albán kollégák közül eléggé gyakran előfordult Jancsi főnök tervezgetései közben, akik (legalább) műveikkel markánsan ott lehettek volna egy „testvéri” lapszámban.

📍 Peja, (szerbül Peć) Koszovó – A városközpont háttérben a lenyűgöző Prokletije (Albán-Alpok) hegységgel

Mégpedig Ali Podrimja, a másik pedig az 1938-ban született és 1997-ben elhalálozott AZEM SHKRELI író-költő az ottani Pécs (Peć/Peja) városából. Shkreli, aki az utolsó jugoszláv írószövetségi elnök Tolnai Ottó előtt valamikor töltötte be ugyanazt a tisztet, ahogy sok más fontos szerepet is vállalt. Egyébként az íráson túl rendezett, producer volt, menedzselt, mit nem. Személyét és művét Koszovón olyannyira fontosnak tartják, hogy egész fesztivált neveztek el róla, költészeti díjat alapítottak a nevével, aztán most meg újra megérkeztek Rigómezőre a törökök.

Persze, ez a szokásos rossz viccek egyike csupán. Nem muszáj nevetni, azonban tény, hogy a legutóbbi Azem Shkreli-díj nyertese nem más, mint TURCZI ISTVÁN magyar költő. Márpedig hogy szerbül a „turci” mit jelent, az tudja, aki tud szerbül. Ha albánul nem is jelenti ugyanazt, mert amott „turqit” többes számban a török. Azonban hagyjuk is ezt, mielőtt ebből is verekedés lenne, mert már bármitől jöhet a szikra. (Blődség és bőven igazság.)

Azem Shkreli, jugoszláviai albán költő, író és irodalomkritikus volt. 1938. született Pejában, a mai Koszovó területén. Gyakori témái közé tartozott a hazaszeretett, az identitás, valamint az albán kultúra sorsa

Szóval, az olvasható a magyar sajtóban – például az általunk sokszor hivatkozási alapul szolgáló kultúra.hu portálján –, hogy a Pejában minden évben megtartott szeptemberi Azem Shkreli Irodalmi Találkozó idei ünnepeltje a legfrissebb Shkreli-díjas Turczi István József Attila-, Babérkoszorú- és Prima Primissima-díjas magyar költő, szerkesztő, a Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó alapítója, a Magyar PEN Club idei közgyűlésén öt évre megválasztott új elnöke.

Turczi egyébként nem először részesül rangos nemzetközi elismerésben. Három évvel ezelőtt a Boszniai Szerb Köztársaság irodalmi nagydíját, az Otvorena Knjigát vette át Banja Lukában. Huszonháromban ő nyerte el a legmagasabb presztízsű és pénzdíjú irodalmi díjak egyikének számító 1573 Kínai Költészeti Nagydíjat a Reggelre megöregszünk című, Kínában megjelent gyűjteményes kötetéért, huszonnégyben pedig a szerb Petőfi, Branko Radičević születésének 200. évfordulójára kiadott, igen rangos Brankovo kolo díjban részesült. – GRATULÁLUNK!

Okvetlenül aláhúzandó duplán, hogy nem kispályáról van szó. A korábbi díjazottak közt olyan nevek szerepelnek, olyan kiválóság, mint például épp az albán Ismail Kadare. Turczi egyébként 2019-ben jelent meg albánul Az IDEGEN (I huaji) c. válogatott kötetével, Baki Ymer fordításában, aztán idén augusztusban is jött egy: AZ ÜRESSÉG c. kétnyelvű kiadás.

Jeton Kelmendi fordító dicsérő szavai szerint (okvetlenül érdemes ezt még ideírni a végére):

– Úgy látom, hogy a kitűnő magyar költő, Turczi István nevét a költészettel foglalkozó szakemberek lassan az egész világon megismerik. Sokfelé fordultam meg az elmúlt évtizedben, és többször szóba került a neve, vagy előkerült egy-egy könyve angol, spanyol, francia, román, kínai, hindi vagy éppen héber fordításban. Szerbiában és a Balkánon már szinte kultusza van

Megj. Interjút Turczi Istvánnal a Literán olvashatnak frissen! GONDOLTAM EGY ERŐSET.