Pellegrini: Szlovákia csak békét akar

Peter Pellegrini szlovák köztársasági elnök kedden Zágrábban járt, előbb Zoran Milanović köztársasági elnökkel, majd Andrej Plenković miniszterelnökkel találkozott.

Milanovićnál „otthonos” volt a hangulat, Pellegrini biztosította vendéglátóját Szlovákia támogatásáról Horvátország OECD tagságával kapcsolatban, majd a szlovák elnök elpanaszolta, hogy Szlovákiát gyakran kritizálják az Oroszországgal való viszony miatt.

Robert Fico miniszterelnököt sűrűn „orosz ügynöknek” nevezik, de ez Peter Pellegrini szerint alaptalan, mert mint hangsúlyozta, Szlovákia csak békét akar.

Milanović úgy érezte, ezt el kell magyarázni

„Évtizedekkel ezelőtti összeomlása előtt a Szovjetunió birodalmi entitás volt, akárcsak ma Oroszország, vagy az Egyesült Államok.”

A nagyhatalmak a hidegháború idején – nem csak a horvát elnök szerint – nagy erőfeszítéseket tettek a nukleáris fenyegetés csökkentésére, a nukleáris háború elkerülése érdekében. Milanović véleménye szerint ez a nukleáris detant/détente (pihenés, nyugalom) mára már nagyjából szétesett.

Ezért részint Oroszország felelős, de a másik térfélen az inkompetens emberek látványos nemzedéke áll, akik nem tudnak javítani a helyzeten.

„Nincs mentség arra, hogy ne beszélgessünk. Mire való a diplomácia különben, talán a szinekúrák kiosztása és a napidíjak kifizetése miatt? A Biden-kormányzat például négy év alatt csak egyszer beszélt az orosz féllel. Tehát nincs párbeszéd” – mondta Milanović.

A horvát köztársasági elnök egyben Robert Ficot is megvédte, mondván, szó sem lehet róla, hogy Fico orosz ügynök, mert már 20 éve ismeri, és Fico mindig az ország, azaz Szlovákia érdekeit képviselte.

Plenković másként látja a dolgokat

A horvát miniszterelnök elsősorban megköszönte Szlovákiának öt horvát állampolgár Izraelből történt kimentését. Ezt senki sem mondta, de a rosszindulatú tudósító szeretne emlékeztetni arra, hogy Horvátország éppen tavaly nyáron számolta fel a légierő szállítókapacitásait, amikor a két horvát An-32-es szállítógépet odaajándékozta Ukrajnának.

Oké, muszka gépekről van szó, amelyek karbantartása nyilván kissé nehézkessé vált az utóbbi három plusz évben, de akkor is, ez a képesség megszűnt, és még tervben sincs a helyreállítása.

Szóval, ha horvát állampolgárokat kell kimenteni valahonnan, ahol valami miatt szünetelnek a polgári járatok, akkor kizárólag a szövetségeseknek könyöröghetnek a zágrábi vezetők ez ügyben. Azok meg vagy segítenek, vagy nem.

Ugyanakkor a horvát miniszterelnök a kétoldalú kapcsolatok szárnyalásáról, kereskedelemről és turizmusról beszélt, és úgy tűnt mindenki boldog.

Pellegrini elment, a nézeteltérés maradt

Andrej Plenković miniszterelnök egy nappal később, azaz szerdán visszatért kérdésre, és úgy nyilatkozott, nem tudja felfogni, hogy miért kellene bárkinek is megértéssel lennie az Ukrajna ellen több mint három éve háborúzó Vlagyimir Putyin orosz elnök esetében.

Egyúttal felelősségre vonta Zoran Milanović köztársasági elnököt, amiért jobban támogatja a Kreml álláspontját, mint Horvátországét.

„Nincs arra semmilyen igazolás, hogy valaki, aki Horvátországot, a horvátokat és a horvát politikát képviseli, Putyin és Oroszország irányában legyen megértő. Nem tudom, milyen filozófiával, képlettel, logikával, milyen törvénnyel és milyen elvek alapján történik az ilyesmi” – mondta a horvát kormányfő.

Kapcsolódó cikk

Trump már megint békét csinált Szerbia és Koszovó között

Szerinte Milanović már három éve jobban támogatja a Kreml álláspontját, mint Horvátországét, a Nyugatét vagy bárki másét. Plenković szerint a közvéleménykutatások már egy ideje azt mutatják, hogy a horvátok 50-50 százalékban megosztottak Oroszországgal kapcsolatban.

„Ez szégyen a horvát közbeszédre és a horvát politikára nézve egyaránt” – mondta Plenković szerdán újságíróknak.

A horvát miniszterelnök hangsúlyozta, hogy „Oroszország az agresszor Ukrajna esetében, és az elmúlt három évben Moszkva az oka annak, hogy a polgárok által fizetett gázárak, villamosenergia-árak, vagy a Horvátországba érkező kőolaj ára sokkal magasabb”.

Plenković szerint egyértelmű hogy „Oroszország az, amely elfoglalt és illegálisan annektált négy ukrán régiót és a Krím-félszigetet. Oroszország felelős a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek millióiért, az ukrán városok és infrastruktúra lerombolásáért.”

Ez egy bizonyos fokig igaz is, de az igazság sohasem fekete-fehér. Hogy most ne ismételgessük az ukrán helyzet sajátosságait, egy más nem kevésbé érdekes kérdést teszünk fel: miért nem lépünk fel ilyen vehemensen az agresszió ellen minden egyes esetben?

A képen az EU nemzetközi együttműködési biztosa, Jutta Urpilainen és Ruanda külügyminisztere, Vincent Biruta látható, miután 2024 februárjában aláírták a kritikus nyersanyagok fenntartható értékláncairól szóló memorandumot (Forrás: Európai Bizottság)

Hova tűnnek az elvek, a nemzetközi jog, ENSZ-charta, egyebek, ha nem Oroszország az agresszor, hanem valaki más? Például ki ítélte el Ruanda agresszióját a Kongói Demokratikus Köztársaság ellen? Igaz, Trump időközben kibékítette őket, de mindegy. Miért nem szólalt fel pld. Kaja Kallas eme borzalom ellen, és követelt akármit az agresszor megbüntetése érdekében?

Lehet, hogy azt sem tudja, hol van Ruanda?

Ez nem valószínű, hiszen 2024 februárjában az EU és Ruanda aláírt egy stratégiai megállapodást a kritikus nyersanyagok – például kobalt, lítium, tantál stb – fenntartható értékláncáról. Ez a megállapodás része annak az uniós törekvésnek, hogy az EU csökkentse függőségét Kínától és más, geopolitikailag kockázatos országoktól a stratégiai nyersanyagok terén.

Jól jöhet Európának még az afrikai lítium (Forrás: Európai Bizottság)