Kelta Odüsszeia meg Mi magunk + pia a köcsögben (útirajz fecni)

Dublin egyik átlagos, hosszan kanyarodó, így csak enyhén kifli utcájában áll egy bezárt, összefirkált fémredőnyű iroda. Hogy azért találtuk-e zárva, mertéppen vasárnap volt a minap, az Úr 2024. évének „szeptembervégén”, amikor sikerült máshová igyekezve arra járnunk, vagy sem, nem tudjuk pontosan. Mindenesetre eléggé elhagyatottnak tűnt. Mint ami szebb időkre vár?

Helyénvalónak tetszik a kérdés, vetületében annak, ami ott olvasható a lehúzott redőny fölött. Mégpedig az, hogy a SINN FÉIN kerületi irodájáról van szó. Valamiféle átmeneti fegyvernyugvásban, talán. Mert aligha történt meg a végső búcsú a fegyverektől. – Itt sem.

HAJ, KÖRÖM & SZÉPSÉG plusz Sinn Féin (Fotó Balkanac)

A Sinn Féin (Mi magunk) ugyebár egy ír republikánus párt, amely rég ott van az ír parlamentben, és amely mind az Ír Köztársaságban, mind Észak-Írországban aktív, fő célja az utóbbi maradéktalan egyesítése Írországgal. Bár mindig is tagadta összefüggését az Ír Köztársasági Hadsereggel (IRA), a napnál is világosabb, hogy az nem igaz, ezért a Sinn Féint gyakran nevezik az utóbbi politikai szárnyának.

Mindenesetre, úgy tűnik, jelenleg egy hosszabb fegyvernyugvási szakasz van érvényben, de hát olyan törékenynek tűnhet a dolog, amilyen törékenyek Joyce feleségének apró porcelánfigurái azzal a sok cuccal, köztük az a kis fehér balettáncosnő a múzeumbéli vitrinben. Amott hátrébb, a James Joyce Múzeumban, persze. Mi pedig most útban vagyunk a Trinity College és a THE BOOK OF KELLS régi-régi könyve felé. Meg a világ egyik legszebb, ódon, Hary Potter-beli könyvtára felé.

A művész árnyéka Dublinban, a Joyce Múzeumban

Annak a „szentháromság” helynek előtte tartottunk még ezen a ponton. Előtte annak is, ahol egykor a joyce-i ULYSSES egyik legendás központi szereplője rémülten behúzódott az árkádok alá, midőn megpillantotta, hogy az úton a levakarhatatlan ficsúr penész-zenész, Bagzó Boylan közeledik feléje. (Ijedelme ne váljék hősi becsületére!)

Érdekes, hogy ezen a ponton találkozott bennünk az írek és az írség négy markáns motívuma, hívó szava, címe-tárgya-neve: egy keresztény vallásos könyv a messzi múltból, egy modern regény és az ír szabadságvágy két aktív megtestesítője. – Nem rossz kis társaság. Őket/ezeket ismerni kell kezdetnek, ha egyáltalán kicsit is többet akarunk tudni az írekről. Márpedig igen. – Jól el lehet ezeken is gondolkodni, akár egy vérbeli GUINNESS BÁR szegletében, a WHISKY IN THE JAR részeg örökslágerét hallgatva, amelyben piásan fegyvert fogunk a pénzét számláló Veréb kapitányra. Kocc-kocc!

Aztán: ámen.

James tüzénél

Mindenképp ide kell írnunk, hogy alig van a világon még egy hely, ahol kishíján nemzeti ünnep szintjére emeltek egy hatalmas regény hosszú cselekménysorát egyetlen nap időkeretébe szűkítő dátumot. Az pediglen 1904. június 16. napja, amikor az irodalmi mű oldalain keresztül bebarangolhatjuk Dublin városát. Csak elsőre tűnhet vontatottnak a dolog, másodikra nem, mert akkor már mintegy keressük az ismert színtereket. Közben annyi nyelvi finomság, árnyalat, rejtett célzás, mögöttes tartalom van benne, amennyi kevés műben.

A hosszabb elemzés itt ezúttal is kimarad, azonban érdekes faktum, hogy a Bloomsday egybeesik azzal a történelmi dátummal, amikor az író első ízben tette magáévá későbbi feleségét, Nora Barnacle-t. – Erről még a magyar Szombathelyen is, a főhős, Leopold Bloom származási helyén, vagy akár Pesten: szerényebb keretek közt, de megemlékeznek.

Valaki kapcsolja le a lámpát!

A Mi magunkról meg az Ír Köztársasági Hadseregről és hasonlókról jut eszünkbe amúgy az elképzelés, amely a Balkánhoz hasonlítja az írek területét. Az ír nép véres történelmi létét, lényegét – egész földjét. Mihez? Nem annyira sörös, mint inkább puskaporos hordóhoz.

Erről beszélünk majd angol barátunkkal később Newcastle környékén, Francis Redvers Jones egyetemi professzorral. Dr. Jones, aki fordítója a mi Radnótinknak, ahogy a bosnyák Mak Dizdarnak is többek közt, valamikor a háború előtt egy darabig a szarajevói egyetemen tanult. Megtapasztalt ott ezt-azt. Simán egyetért a puskaporos hordó hasonlatával.

Majd koccintunk, akár egy ír whiskyvel. Kevés jéggel. Joyce alkoholista ír tollforgató emlékére.

P. S. Joyce életének egyik legjobb ismerője különben Dragan Velikić szerb író. Aki nem hiszi, persze, járjon utána. A nyomok Triesztbe vezetnek… (Lehetséges folytatás arra.)