Esik eső karikára, a Plenković kalapjára, az USA meg csak 55. a sajtószabadság terén

Mit lehet itt mondani? Horvátországban kifulladt minden választási, választások utáni téma, az ország egyfajta apátiába esett, még a Slunj melletti földrengés, vagy a Szlavónbródot elúsztató zápor sem váltott ki különösebb érdeklődést. Maradt a foci, de ez sem akkora műsorszám, amióta a spliti Hajduk kiesett a bajnoki címért folytatott versenyfutásból. Pedig, a szaklapok szerint, vasárnap játsszák az elmúlt 15 év legnagyobb rangadóját a HNL-ben, a Rijeka fogadja a zágrábi Dinamót. Négy fordulóval a bajnokság vége előtt a Dinamo egy ponttal vezet a Rijeka előtt. Győzelem vagy döntetlen esetén nagy a valószínűsége, hogy megnyeri a bajnokságot. A Rijekának csak a győzelem játszik, de esélyei még így is kisebbek, mert a folytatásban nehezebb ellenfelekkel kell megmérkőznie, mint a zágrábiaknak. A focival párhuzamosan fut az Eurovízió-körüli hírverés, ahol állítólag a horvát képviselő – Baby Lasagna, igen, ez az úr művészneve -, akár nyerhet is az idén. A süldő leánykákat és a koros matrónákat lázban tartó esemény sem mozgatta meg különösebben a közvéleményt, amely – úgy tetszik – napirendre tért a politikai és minden egyéb cirkusz felett, és most a „lássuk, miből élünk” üzemmódba váltott.

Repülőnap, katonai játékok Minnesotában

Andrej Plenković, alias Plenx Vukováron alkudozott a „Hazafiakkal” a lehetséges kormánykoalíció felállításáról, és a nyilatkozata értelmében, a következő parlamenti többség 80 szavazattal rendelkezik majd, de még néhány napra szüksége van a tárgyalások lezárásáig.

Zoran Milanović, alias Zoki Bond és az ellenzék időközben elvirágzott, lekonyult és elhervadt. Tessék-lássék leadták a listákat a jövő hónapban esedékes EU-parlamenti választásokra, de nem látni jelét semmilyen tevékenységnek.

Kapcsolódó cikk

Jó estét kívánok, megjöttek a horvát Rafale-ok! (18+)

Ha valaki ugyanakkor le akarna ruccanni Zágrábba, pontosabban a külvárosának számító Velika Goricába, a május 11-ére meghirdetett AIRVG2024 repülőnapra, megnézni a horvát Rafale-okat, annak megtört szívvel jelentjük, hogy a jegyeket 2 óra alatt szétkapkodták.

Miután a hellyel korlátozott számban rendelkező eseményen csak 5000 néző lehet jelen, rajtuk kívül élőben egyhamar senki sem nézegetheti az új horvát harci gépeket.

Értesüléseink szerint a repülőnap még Dél-Koreából, Kanadából és az Egyesült Államokból is vonzott látogatókat. Ehhez az épületes hírhez hasonló, a horvát sereg dicsőségét öregbítő információ, amelyet az eszéki Glas Slavonijét böngészve találtam.

Szóval, az Egyesült Államokban, Minnesota államban, április végén megtartották a Minnesota International Best Warrior katonai játékokat. A Védelmi Minisztérium tájékoztatása értelmében, ezen a horvát hadsereg négy tagja vett részt, és ért el figyelemre méltó eredményeket.

A Minnesotai Nemzeti Gárda által Camp Ripley-ben szervezett versenyen az amerikai és horvát katonák mellett Kanada és Norvégia fegyveres erőinek tagjai is jelen voltak. Marijan Jelić tizedes a külföldi fegyveres erők altisztjeinek kategóriájában vitte, illetve hozta el a pálmát.

Kapcsolódó cikk

A csodálatos szemétégető: a horvátok megint kitaláltak valamit?

A katonai turizmusnál némileg érdekesebb a csodálatos horvát szemétégető körüli legújabb fejlemény. A DOK-ING a csáktornyai (Čakovec) Humana Nova szociális szövetkezettel együttműködve sikeresen tesztelte kísérleti üzemét, amely a hulladékból hidrogént állít elő.

Ha az olvasó visszakeresi az ezzel foglalkozó cikkünket, ugyanarra a következtetésre juthat, mint mi, ti., hogy a LOOPER elnevezésű berendezés tényleg működik, és ezzel messze kiemelkedik a hasonló, „forradalmi” berendezések, kütyük sorából, amelyek legfeljebb a laboratóriumban mutatnak életjelet.

A DOK-ING fejlesztése annál is komolyabbnak tűnik, mivel betartotta a meghirdetett kerettervet, ami manapság szintén ritkaságszámba megy.

A sajtószabadság világnapja

A horvát kollégák szakmai szervezete is megemlékezett a sajtószabadság világnapjáról, a lapokban, portálokon elolvashattunk pár komor hangú cikket a médiaszabadság általános romlásáról. Így többek között arról is értesülhettünk, hogy Horvátország a 42. helyről a 48. helyre esett vissza az RSF (Reporters Sans Frontiéres – Riporterek Határok Nélkül) sajtószabadság-indexén.

A párizsi székhelyű civil szervezet arra figyelmeztet, hogy bár Horvátország médiakörnyezete „sokszínű és dinamikus”, a horvát kormány nem védi meg az újságírókat a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perektől és a szervezett bűnözés fenyegetéseitől.

Mondjuk, amilyen gonosz vénember már vagyok, személy szerint azon muriztam, hogy az Egyesült Államok még ennél is mélyebben, az 55. helyen helyezkedik el, vagyis ugyanúgy a „problémásak” közé tartozik, mint Horvátország vagy Magyarország a maga 48. és 67, helyével, bár a 48. és a 67. hely között a pontok számában azért jelentős a különbség.

A sajtószabadság helyzete Európában 2013-ban és 2024-ben Horvátországra fókuszálva (Reporters Sans Frontiéres – Riporterek Határok Nélkül)

Meg amúgy is, a gyakorlatban a sajtószabadság egy eléggé relatív fogalom, mert általában úgy jelenik meg, amit a tulajdonos/kiadó preferál.

Valószínűleg létezik a világon egy, vagy két joviális hölgy/úr, aki komolyan veszi a sajtószabadságot és a közösség szolgálatát, és ezért rábízza a szerkesztőségre a szerkesztői politika irányítását, de én sajnos senki ilyent nem ismerek. (Nono!)

Szerintem, jelen pillanatban inkább a szólásszabadság megőrzése a fontosabb. Ezen áll vagy bukik minden, ez a demokrácia és a diktatúra választóvonala.

Ha az embernek nincs meg az a szabadsága, hogy azt gondoljon, amit akar, és ezt ki is mondja, az már nem demokrácia, akárhogy igyekezünk is ezt politikai korrektséggel, vagy más konstrukcióval magyarázni.

Ha valaki veszi magának azt a jogot, hogy elrendelje, mit szabad mondani, és mit nem, pláne, ha még különféle módszerekkel büntetni is kezdi az ellenszegülőket, az már egyértelműen diktatúra, akárhogy nevezzük, mentegetjük is.