Szerbia
Orbán és Zelenszkij egyidőben Szerbiában, de nem találkoztakSör, ćevap, lakodalmas káposzta és Boban Marković: Orbán megtalálta helyét a hatalom után
Orbán Viktor ugyan már nem Magyarország miniszterelnöke, de Szerbiában továbbra is sztárnak számít: a 65. gučai trombitafesztiválon sörrel, szilvapálinkával, hajdú-ćevappal és lakodalmas káposztával kezdte meg politikai utóéletét. A szerb kormánypárti sajtó szinte eksztázisban számolt be arról, hogy Vučić régi szövetségese testőrök nélkül sétál az „egyszerű nép” között, szerbül mond köszönetet, Boban Marković trombitájára mulat, és láthatóan remekül érzi magát. Miközben Belgrádban Zelenszkijt fogadták állami pompával, Gučában Orbánból népmesei figura lett – ami tökéletesen mutatja, hogy a Balkánon a hatalom ugyan elmúlhat, de egy politikai legenda, némi szilvapálinkával megtámogatva, még sokáig életben maradhat
Orbán Viktor már nem Magyarország miniszterelnökeként, hanem „egyszerű fesztiválozóként” érkezett a 65. gučai rézfúvós fesztiválra, ahol láthatóan nem okozott neki különösebb lelki megpróbáltatást, hogy tizenhat év után kiesett a hatalomból.
Sörrel kezdett, hajdú-ćevappal és lakodalmas káposztával folytatta, majd előkerült a szilvapálinka, a pecsenye és Boban Marković trombitája is. A szerb kormánypárti sajtó pedig pillanatok alatt új szerepet talált neki: a bukott magyar kormányfőből egyszerű, közvetlen, „népszerű európai államférfi” lett. Guča mindent elbír – még egy politikai újjászületést is.
Orbán Viktor, mint „normális ember”
Ha valaki kizárólag a szerb kormánypárti Informerből tájékozódna, azt hihetné, hogy Gučában az idén nem trombitaversenyt, hanem Orbán Viktor-fesztivált rendeztek.
A korábbi magyar miniszterelnök pénteken érkezett a 65. Dragačevói Trombitafesztiválra néhány ismerősével, majd a beszámolók szerint testőrök és látványos kíséret nélkül vetette bele magát a gučai forgatagba.
A bukott magyar kormányfőből egyszerű, közvetlen, „népszerű európai államférfi” lett Szerbiában (Forrás: X platform/TikTok)
A helyszíni tudósítások szerint beült egy étterembe, sört rendelt, hajdú-ćevapot és lakodalmas káposztát kóstolt, később pedig a szilvapálinkával és a pecsenyével is közelebbi kapcsolatba került. A Gučában készült felvételek valóban azt mutatják, hogy Orbán civil társaságban járta a fesztivált.
A szerb bulvársajtót azonban nem elsősorban az étlap érdekelte, hanem az, hogy Orbán úgy viselkedett, mint – az Informer megfogalmazásában – „sav normalan svet”, vagyis mint minden normális ember.
Ez a fordulat különösen szórakoztató annak fényében, hogy néhány hónappal korábban még Magyarország teljhatalmú miniszterelnökeként emlegették ugyanezt az embert, most viszont igazi erény lett abból, hogy talált egy szabad asztalt és rendelt egy hideg sört.
A „nép egyszerű fia”, tizenhat év kormányzás után
Az Informer több cikket is szentelt Orbán gučai szereplésének, és a történet minden újabb változatában emelkedett valamelyest a tét.
Először az volt a hír, hogy megérkezett, aztán az, hogy sört iszik és ćevapot eszik. Majd kiderült, hogy sétál az emberek között, utána már szerbül mondta, hogy „hvala” (köszönöm).
Végül pedig eljutottunk a szilvapálinkáig, a pecsenyéig és Boban Markovićig.
Orbán Viktor Szerbiában még népszerű (Forrás: Informer)
A szerb sajtó szerint a híres trombitás társaságában Orbán késő estig mulatott, és az egyik vendég azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a volt miniszterelnök arcán látható mosoly alapján igencsak elégedett lehetett a szerb szilvapálinkával.
Ez kétségkívül olyan információ, amely nélkül nehéz lenne megérteni Közép-Európa jelenlegi geopolitikai folyamatait.
Az Informer egyenesen azt írta, hogy Orbán érkezése az idei fesztivál egyik „legszebb és legemlékezetesebb pillanata” volt, mert egy európai államférfi minden pompa nélkül, az egyszerű emberek között ült le enni és inni.
A Blic hasonló lelkesedéssel számolt be az eseményről: a volt magyar kormányfőből egy időre gyakorlatilag a fesztivál egyik fő attrakciója lett.
Orbán népmesei figurának készül
A történet azért érdekesebb egy egyszerű celebhírnél, mert a szerb kormánybarát média tulajdonképpen percek alatt új politikai karaktert épített Orbánnak, a miniszterelnök eltűnt, de előlépett Orbán, a szerbek barátja.
Nem protokolláris vendégként érkezett, nem Vučić mellett állt egy sajtótájékoztatón, nem beszélt Brüsszel hanyatlásáról, migrációról vagy szuverenitásról. Egyszerűen beült a többiek közé, ehhez pedig Guča tökéletes helyszín.
A fesztivál kulturális esemény, népünnepély, hatalmas vendéglátóipari vállalkozás és politikai színpad egyszerre. Aki ott megfelelően eszik, iszik és hagyja, hogy trombitáljanak a fülébe, az legalább néhány órára tiszteletbeli szerbbé válhat.
Orbánnak ehhez különösebb politikai honosításra sem volt szüksége.
A szerb közvélemény jelentős része régóta ismeri, a Vučić-rendszer médiája pedig éveken keresztül Európa egyik legfontosabb vezetőjeként és Szerbia egyik legmegbízhatóbb barátjaként mutatta be.
A hatalom elvesztése ezt a szimbolikus tőkét láthatóan nem tüntette el egyik napról a másikra.
Az útitársak is érdekesek
A történetnek van egy kevésbé folklorisztikus részlete is.
A Gučában készült felvételek alapján Orbán társaságában olyan magyar üzleti szereplők is feltűntek, akiknek neve korábban a magyarországi gazdasági és politikai elit környezetében vált ismertté.
A magyar sajtó különösen Bacsa György MOL-vezető és Tóth Péter jelenlétére figyelt fel; utóbbi neve a hatvanpusztai birtok kapcsán is előkerült.
Vagyis a „néhány baráttal, minden felhajtás nélkül” történet mögött azért felismerhető a régi világ néhány darabja. Csak most nincs kormánykonvoj.
Van helyette trombita, és az összetrombitált gyülekezet.
Guča már Zaharovát is vendégül látta
A fesztivál politikai szerepe egyáltalán nem új jelenség.
2018-ban például Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője volt Guča különleges vendége. Még a fesztivál tiszteletbeli résztvevőjének járó oklevelet is megkapta.
Zaharova akkor Ivica Dačić szerb külügyminiszter és Nenad Popović oroszbarát szerb üzletember és politikus társaságában jelent meg, aki ki is mondta, hogy az 58. fesztivál az orosz–szerb barátság jegyében zajlik.
A politikai vendégek tehát régóta hozzátartoznak Guča világához, csak a szereposztás változik.
2018-ban az orosz külügy szóvivőjét ünnepelték, 2026-ban pedig egy volt magyar miniszterelnök issza a szilvapálinkát a trombitások között.
Zelenszkij és Orbán egyidőben Szerbiában
Van azonban Orbán szerbiai kiruccanásának egy különösen balkáni időzítése.
Miközben Belgrádban Aleksandar Vučić teljes állami protokollal és pompával fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, néhány órányira onnan Orbán Viktor sörözött és hallgatta a trombitásokat Gučában.
Ennél tömörebben talán nem is lehetne összefoglalni a jelenlegi szerb külpolitika működését.
Az egyik helyen Ukrajna elnökét fogadják, aki Szerbia területi integritásáról, európai integrációról és gazdasági együttműködésről beszél.
A másikon a korábbi magyar miniszterelnök, Vučić régi politikai szövetségese, szilvapálinkával koccint. És mindenki otthon érezheti magát.
A szerb sajtó nem engedi el Orbán kezét
A legérdekesebb mégis a szerb rezsimhű Informer hangvétele.
Orbán elvesztette a magyar választást és vele együtt a miniszterelnöki tisztséget, de a szerb kormányközeli médiában láthatóan továbbra is szinte államférfiúi státuszt élvez.

A volt magyar miniszterelnök szívesen fotózkodott a fesztivál résztvevőivel
A tudósítások nem egy levitézlett politikust mutatnak, hanem egy felszabadult, közvetlen, népszerű embert, akit mindenki felismer, mindenki szeretne lefényképezni, ő pedig türelmesen mosolyog.
Ez egyben azt is jelzi, hogy a szerb hatalmi médiagépezet milyen gyorsan képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Orbán már nem miniszterelnök? Semmi baj, akkor lesz belőle szerb legenda.
A hatalom elmúlik, Guča örök
És talán ebben van az egész történet legszebb balkáni abszurditása.
Tizenhat évnyi kormányzás, brüsszeli vétók, uniós csúcstalálkozók, geopolitikai különutasság és megszámlálhatatlan Vučić–Orbán-találkozó után Orbán Viktor politikai pályafutásának új fejezetét egy műanyag vagy kockás terítős asztal mellett kezdte, hideg sörrel, hajdú-ćevappal, lakodalmas káposztával, pecsenyével és szilvapálinkával.
A háttérben pedig szólt a trombita.
Lehet ezt politikai nosztalgiának nevezni, lehet szerb–magyar népi diplomáciának, és természetesen lehet egyszerű magánprogramnak is.
Gučában mindhárom egyszerre is igaz lehet.
A fesztivál pedig már Zaharovát is túlélte, Orbánt is vendőgül látta, és minden bizonnyal a következő politikai rendszereket is túl fogja élni.
Mert miniszterelnökök jönnek-mennek, de a trombita marad.
English Summary
Former Hungarian Prime Minister Viktor Orbán appears to have found an unexpectedly comfortable stage for his political afterlife: the 65th Guča Trumpet Festival in Serbia. Arriving with a group of friends and reportedly without the usual entourage of bodyguards, Orbán walked through the festival crowds, posed for photographs and sampled some of the essential elements of Serbian hospitality — cold beer, šljivovica plum brandy, hajdučki ćevap, wedding cabbage and roast meat.
The Serbian pro-government media enthusiastically transformed the visit into something approaching an Orbán festival within the festival. Reports repeatedly emphasized his relaxed manner, his willingness to mingle with “ordinary people” and even his brief use of the Serbian word hvala — thank you. Later, Orbán was seen enjoying the company and music of celebrated Serbian trumpeter Boban Marković, reportedly celebrating late into the night.
The coverage is politically revealing. After losing power in Hungary following sixteen years as prime minister, Orbán has apparently retained much of his symbolic status in Serbia. Media outlets that once presented him as one of Aleksandar Vučić’s closest European allies have quickly found a new role for him: no longer the powerful Hungarian prime minister, but a popular friend of Serbia who can sit among festival-goers, drink plum brandy and enjoy trumpet music without political protocol.
Guča is an appropriate setting for such a transformation. The famous trumpet festival has long been more than a musical event: it is simultaneously a celebration of Serbian popular culture, a gigantic party and, occasionally, a political stage. In 2018, Russian Foreign Ministry spokeswoman Maria Zakharova attended as a special guest and received an honorary festival charter while Serbian officials celebrated Russian-Serbian friendship.
Orbán’s appearance therefore fits an established tradition, although the geopolitical scenery has changed considerably. While Ukrainian President Volodymyr Zelenskyy was being received with full state honours in Belgrade, Vučić’s former Hungarian ally was drinking beer and šljivovica amid the trumpets of Guča. The two scenes together offer an almost perfect illustration of Serbia’s ability to accommodate very different political relationships at the same time.
Perhaps the most striking element is how little Orbán’s loss of office seems to have diminished his popularity in Serbia’s government-friendly media. The prime minister may be gone, but the political character survives. In Guča, the transition required little more than a free table, Serbian food, a glass of plum brandy and a trumpet orchestra.
Governments come and go. The trumpet remains.
English Keywords
Viktor Orbán, Guča, Guča Trumpet Festival, Dragačevo Trumpet Festival, Serbia, Hungary, Serbian-Hungarian relations, Aleksandar Vučić, Boban Marković, Serbian politics, Serbian media, Informer, šljivovica, Balkan politics, Balkan absurdity