B A Balkanac
Spektákulum az emberiség romjain (?) – Focivébé ’26Madonna utolsó félideje megadta a kegyelemdöfést a futballnak
Véget ért a labdarúgó-világbajnokság: a pályán látott, időnként elég silány futball mellett legalább akkora figyelmet kaptak a politikai beavatkozások, a FIFA üzleti döntései, a reklámok, a vízumkáosz és a show-elemek, amelyek sokak szerint a játék rovására mentek. Losoncz Márk filozófus szerint a modern futball a késői kapitalizmus egyik legtökéletesebb lenyomata lett
Mindjárt, első nekilendülésben – mindennemű káprázatos, remekbe szabott biciklicselek és egyebek nélkül – eláruljuk, hogy ez a „spektákulum az emberiség romjain”, ami a címben szerepel, tkp. nem a miénk. (Csupán a zárójelbe tett kérdőjel ott a végén, az származik tőlünk.) Losoncz Márk írásának az oromzatáról kölcsönöztük, amelyre a minap figyeltünk fel a FB-n, s amelynek főszereplője a nem rég lezajlott VB. Illetve hát jómaga, L. M. filozófus, esszéista, az ő esze-lelke meg a foci. – Egy az egész emberiséget sújtó katasztrófa porfelhőjében.
Nem illik így fogalmazni mindjárt első lépésben, hogy ki-kinek a fia, de Márk prof. Losoncz Alpár fia. Alpáré, aki oszlopos tagja volt az 1983-ban a tizenhatos legbelső régióiból messze kirúgott Új Symposionista szerkesztőgárdának, ahogy értelemszerűen ugyancsak a Sympo remek focicsapatának. A csapatnak, amelyik nem egy írótáborban remekelt úgy, hogy az emlékezetes maradjon. – Írótáborokon kívül is, ebben a prózai, gyakorta nem is egészen kerek életben. Néha tök alapossággal lapos világban.
Ifjabbik Losoncz – az egyebek mellett a Hiányvonatkozások c. kitűnő mű „szimpós” szerzőjének, a széleken sebesen elhúzni tudó apukának a gyermeke – írta hát a minap, hogy ő bizony már az első világbajnoki döntőjén, évjárat szerint ’94-ben elaludt azon a brazil–olasz mundiáli párviadalon. – Márpedig akkor – fűznénk hozzá – még az olaszok is javarészt azt a jó régi, szívükhöz nőtt focijukat játszották. Az ún. CATENACCIÓ-t, azt a minden eszközzel való védekezőst. Így aztán jórészt azért is aludt volna el kedves szerzőnk anno..?

Mindenesetre most azt írta a továbbiakban még, hogy belenézett egy-két meccsbe, aztán amit látott, azt alapvetően nézhetetlennek és élvezhetetlennek gondolja. Mert, ahogy fogalmaz, minden pontosan ki van szabva és matematizálva. Az AI v. MI kalkulálja ki jó előre, hogy mi a kellően kockázatmentes, végletekig optimizált egyéni zóna.
A taktikai szigort a big datával operáló elemzők hada élesíti ki, hogy az egyéni virtuozitásnak és kezdeményezőkészségnek még kevesebb tér jusson. A bravúrokat ellehetetlenítő kompakt védekezéssel maximalizálják a hatékonyságot, a kreativitás és spontaneitás rovására. Éppen olyan borzalmas termékcsomag, mint a kései kapitalizmus, amelyben élünk. – Így sommázza a dolgot Losoncz Márk.
Viszont nem hagyja abba. Mondja még tovább, hogy a korrupció itt is mindent szétzilál. Hogy az európai piacokon gyártják a sablonos játékosokat. A közösségi örömöt teljesen szétveri az, ahogyan a hagyományos katolicizmust és az afro-brazil spiritualitást (részünkről: a jó öreg szambát!) felváltja a magánüdvözülést és a javakban való dúskálást hangsúlyozó evangelizáló-újpünkösdista lötty. Ronaldo (az a régi!), Rivaldo és a többiek még kézen fogva vonultak ki a gyepre. A futballvilág már akkor is sok sebből vérzett, de volt még egy másfajta szellemiség…
És akkor így jutunk el a legtemperamentumosabb kritikai megfogalmazásig, miszerint: ki ne tudná, hogy a FIFA-nál egy kolumbiai drogkartell is tisztességesebb? A katari vb-hez kapcsolódó építkezéseken az akár ötven fokos hőségben dolgozó vendégmunkások közül sokan-sokan meghaltak, sok tízezer megsérült. A legdrágább játékosok árából kb. negyven kórházat lehetne építeni Fekete-Afrikában stb.
– Már csak az hiányzott a reklámok számának megnövelése mellé – tetézi Losoncz –, hogy Donald TRUMP közvetlenül is beavatkozzon a játék alakulásába. (!)
S akkor itt, Sziveri János költőt, egykori csapatkapitányunkat parafrazálva fűznénk hozzá mi a magunk széles, szimpatikus mosolyával még, hogy tényleg, de tényleg: FELRÖHÖG(HET)ÜNK A DOLGOK ÁLLÁSÁN.
Hát igen, nyugodtan megállapítható: óriási felháborodást váltott ki Trump beavatkozása. Trumpé, aki vlsz. első ízben hallott egész életében piros lapról. Az amerikai elnök példátlan nyomása a FIFA fegyelmi bizottságára, hogy függesszék fel sztárfocistájuk, Folarin Balogun ideiglenes eltiltását a kieséses szakaszban. Amit sikerült is elérnie. (Mellékesen megjegyzendő, hogy Balogunt egy túl durvának tűnő fault miatt állította ki a játékvezető a Bosznia-Hercegovina elleni tizenhatoddöntő mérkőzésén.)
Ezzel együtt úgy tűnik, tisztán az amerikaiak lelkén szárad a vb alkalmából keletkezett példátlan vízumkáosz is, amely ugyancsak ritka diplomáciai botrányt szült. Történ ugyanis, hogy Afrika első számú játékvezetőjét, Omar Artant nem engedték be az USA-ba. Ugyanakkor – hogy valami szépet is mondjunk – ezen a világbajnokságon következett be Afrika történelmi áttörése. Az örömteli statisztika szerint a kontinens 10 képviselőjéből 9 bejutott a legjobb 32 közé, ami az afrikai labdarúgás eddigi legerősebb kollektív vb-teljesítménye.
Nem utolsósorban sokaknak nagy örömet szerzett a drámai küzdelmekben – amelyeket összesítésben a tényleg legmeggyőzőbb focit bemutató SPANYOLORSZÁG nyert meg végül az Argentin válogatott elleni győzelemmel – az ún. kiscsapatok tündöklése. Elsősorban a Zöld-foki Köztársaság történelmi menetelése. Azé a válogatotté, amelynek hátországában csupán annyian vannak – legalábbis az újonnan lábra kapott vicc szerint –, hogy ha lesérül a kapusuk, oda akkor „be kell állítani a nagyit”.
Mindennemű rosszmájúság nélkül megjegyzendő, hogy egy nagymama korú híresség kis időre helyet is kapott a pályán, ám az a momentum rendkívüli mértékben ártott az érintett sporteseménynek. – Ugye, Madonnáról van szó és a többi sztárról, aki v. akik egy amolyen Super Bowl stílusú amerikai minikoncertet rettyintettek az egyik mérkőzés hosszúra nyúlt félidejében, a show pedig tönkrevágta a mérkőzés ritmusát.
Hasonlóan ritmusölőnek bizonyultak az időjárástól független kötelező ivószünetek, amelyekkel – rossz nyelvek szerint – valójában a műsorszolgáltatók reklámidejét igyekeztek meghosszabbítani.
Ám a legkártékonyabbnak minden jel szerint az ún. csepegtetős módszer bizonyult. Ama drip-feeding a jegyeladásban, amellyel maga a FIFA próbált mesterséges jegyhiányt teremteni az árzuhanás megakadályozásának és a bevétel növelésének szent céljából. Ez némely meccset érintően súlyosan visszaütött, totál melléfogásnak bizonyult. – Legalábbis komoly szakértők szerint java részt e telhetetlenségnek köszönhetően voltak egyes mérkőzéseken tátongón üres lelátórészek.
P.S. Summa summárum tehát ez van… azaz volt a vb-n, ez volt a vb-vel. Erről a pontról visszanézve már megvan a rálátás, a különféle oldalakról ide gereblyézettek pedig nyilván érvényben maradnak a köv. világbajnokságig. Aztán meglátjuk (ha még megláthatjuk…). HAJRÁ MAGYAROK!


