Két napig várt Vučićra a szlovén házelnök, harminc percet kapott

Hogyan alakul a szlovéniai szerb kisebbség helyzete, amiről hivatalosan nem beszéltek

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A Balkánon vannak találkozók, amelyeknek a hosszát percekben mérik, a jelentőségét viszont napokig, hetekig vagy akár évekig elemzik. Nagyon nagy túlzásba esnénk, ha azt mondanánk, hogy ilyennek tűnik Zoran Stevanović szlovén házelnök belgrádi látogatása is. Stevanović hétfőn szerb kollégájával Ana Brnabićtyal kezdett, akivel elpufogtattak jónéhány közhelyet, de tárgyalt Marko Đurić szerb külügyminiszterrel is, aki ritkán avatkozik saját dolgába, mert a szerb elnöktől nem fér hozzá.

Belgrádban külön hangsúlyozták, hogy a szerb származású Zoran Stevanović, a szlovén nemzetgyűlés elnöke Szerbiát választotta első hivatalos külföldi útjának céljául, amióta áprilisban hivatalba lépett. A napirendet Szerbia EU-csatlakozási folyamatának szlovén támogatása uralta, de a szlovén média figyelmét azok a témák kötötték le, amelyekről hivatalosan nem esett szó.

A június 16–18-i látogatása azért is érdekes volt, mert június elején Demo Berisha, aki a szerb elnök már elhalt „Mozgalom a népért” fantomszervezetének tagjaként „lett betolva a kormányba”, ahol emberi és kisebbségi jogi miniszterként szolgálja Vučićot egy különös bejelentést tett. Demo akkor közölte, hogy Belgrád és Ljubljana előzetes tárgyalásokat kezd a szlovéniai szerb közösség kisebbségként történő hivatalos elismeréséről.

Kapcsolódó cikk

Hogyan avatkozik be Vučić és Dodik a szlovén belpolitikába?

A nyilatkozat azonnal spekulációkat váltott ki, többek között azért is, mert még 2025 novemberében, mielőtt Stevanović populista Igazság (Resni.ca) pártja bejutott volna a parlamentbe, Stevanović egy szerb hírportálnak nyilatkozva kijelentette, hogy támogatná a kisebbségi státusz megadását a szlovéniai szerbnek.

A látogatás során azonban nem került szóba ez a kérdés vagy legalábbis nem tudunk róla. Stevanović megismételte az utazása előtti időszakban kifejtett álláspontját: miszerint a szlovén alkotmány, amely kizárólag a magyar és az olasz etnikai kisebbségeket ismeri el, pártja számára „szent”, viszont ez nem jelenti azt, hogy a belgrádi nacionalista vezetés nem tartja melegen a témát.

Két napot várt Vučićra, harminc percet kapott

Stevanović szerbiai látogatása jó hosszúra nyúlt – elvégre bizonyos értelemben az anyaországba látogatott – a fent említett téma pedig indokolhatta, hogy két napot kellett várni a grúziai vállveregetésen tartózkodó szerb elnökre, akitől végül félórás audienciát kapott, de ez elég lehetett arra, hogy a fő irányvonalakat megbeszéljék.

Sértődésről aligha lehet szó, Stevanović ugyan is a szerb elnök nagy bámulója, egy korábbi interjúban kijelentette, hogy pártja ellenzi Koszovó függetlenségét, és úgy véli, hogy annak nincs jogi alapja. Aleksandar Vučić politikáját pedig „kiegyensúlyozottnak” tartja, a Resni.ca elnöke szerint ugyanis a kapcsolatokat fenn kell tartani Brüsszellel, Moszkvával és Pekinggel is – ez nem gyengeség, hanem okos állami stratégia.

A szerb elnök természetesen elégedetten számolt be a félórásra szűkült találkozóról, Instagram-bejegyzése szerint „jó beszélgetést” folytattak a szerb–szlovén kapcsolatok további erősítéséről, a regionális stabilitásról, az európai ügyekről és a két parlament együttműködésének fejlesztéséről.

Vučić külön megköszönte Szlovénia támogatását Szerbia európai integrációs törekvéseihez, és hangsúlyozta a két ország közötti élénk gazdasági kapcsolatokat. Nem véletlenül: Szlovénia továbbra is az egyik legfontosabb külföldi befektető Szerbiában, miközben egyre több szerb vállalkozó próbál szerencsét az Alpok déli oldalán.

Az elnök természetesen nem hagyta ki az alkalmat, hogy meghívja Szlovéniát a 2027-es belgrádi EXPO-ra, amelyet a szerb vezetés egyfajta nemzeti presztízsprojektként kezel, és nehezen lehet elképzelni olyan szerb kormányzati narrációt, amely szerint nem világsiker lesz a rendezvény.

A kínai hírügynökség kiállítása a szerb elnökről is szólt (Forrás: Szerb elnöki Instagram)

A szlovén sajtó, konkrétan a Slovenske novice megemlíti, hogy a szerb elnök hivatalos programja szerint Stevanović délelőtt 11 órakor érkezett, fél tizenkettőkor pedig Vučić már a kínai Hszinhua hírügynökség fotókiállításának megnyitóján vett részt a belgrádi Kínai Kulturális Központban.

A félórás időkeret önmagában nem feltétlenül szokatlan a diplomáciában, de azért van némi balkáni bája annak, hogy egy parlamenti elnök két napig várakozik a szerb fővárosban egy olyan találkozóra, amely rövidebb ideig tartott, mint egy átlagos belgrádi kávészünet, de a szerb elnök nem akart lemaradni a Hszinhua tárlatáról, egyrészt mert Kínáról van szó, másrészt mert azon őt is magasztalták.

A testőrök sem pihenhetnek

Stevanović közben odahaza is a figyelem középpontjába került. A szlovén Info360 podcastban arról beszélt, hogy parlamenti elnökként gyakorlatilag megszűnt a magánélete.

Mint mondta, hiperaktív embernek tartja magát, aki korán kel, sokat mozog és állandóan úton van. Mindezt azonban most már biztonsági emberek kíséretében teszi.

„Sajnálom a testőröket, mert alkalmazkodniuk kell az életmódomhoz” – fogalmazott.

A biztonsági szolgálat munkatársai jelen vannak a reggeli ébredésnél, a sportolásnál és minden egyéb napi tevékenységnél is. Stevanović szerint emiatt még jobban értékeli a munkájukat, ugyanakkor azt is elismerte, hogy a magánszféra ma már szinte ismeretlen fogalom számára.

Ez az a része a politikának, amely ritkán kerül a címlapokra. A testőrökről általában akkor beszélnek, ha valami történik, nem pedig akkor, amikor hajnalban együtt futnak egy politikussal.

Szlovéniában nem mindenki rajong érte

A belgrádi vizit ugyanakkor csak az egyik fejezete annak a történetnek, amely jelenleg Szlovéniában zajlik. Stevanović megválasztása óta a politikai vita egyik központi figurája lett. Támogatói szerint új színt vitt a szlovén politikába, ellenfelei viszont azt állítják, hogy identitáspolitikai kötéltáncot jár.

A Delo című napilap ismert kommentátora, Janez Markeš kifejezetten élesen fogalmazott. Véleménye szerint Stevanović egyszerre próbálja a szerb identitást és a szlovén hazafiságot politikai erőforrásként használni.

Kapcsolódó cikk

Laktaši a vízen: a Dodik-klán villája, lakásai és jachtja Szlovéniában

Markeš szerint különösen problematikus, hogy miközben a politikus gyakran hangsúlyozza saját szerb gyökereit, támogat olyan intézkedéseket is, amelyek szűkítik a nem uniós állampolgárok politikai jogait Szlovéniában.

A kritika nem véletlen. Szlovéniában komoly politikai hullámokat vert az a törvény, amely megvonja az önkormányzati választójogot a harmadik országból érkező állampolgároktól, leginkább a bosnyákoktól. Olyan emberekről van szó, akik gyakran évtizedek óta az országban élnek, dolgoznak, adót fizetnek és a helyi közösségek részét alkotják.

A törvény támogatói szerint a választójog az állampolgársághoz kötődik. Az ellenzők viszont úgy látják, hogy a döntés inkább politikai üzenet, mintsem valódi demokratikus reform.

A vita túlmutat Szlovénián. Arról szól, hogy a volt jugoszláv térségből érkezett százezrek milyen helyet foglalnak el a mai szlovén társadalomban, és mennyire tekintik őket teljes jogú közösségi szereplőknek, esetükben a szerbeknek tervezett kisebbségi státusz vörös posztónak számíthat.

Balkáni paradoxonok

Ezért a belgrádi látogatás valójában jóval több volt egy protokolláris találkozónál.

Vučić számára lehetőség nyílt ismét hangsúlyozni Szerbia európai elkötelezettségét és az EXPO 2027 fontosságát. Stevanović számára pedig alkalom adódott arra, hogy megmutassa, hogy a ljubljana politikai gondolkodás nem feledkezik meg Belgrádról sem, főleg ami őt és a Resni.cát illeti.

A Balkánon ugyanis gyakran előfordul, hogy egy félórás találkozó mögött évszázados identitások, régi sérelmek, gazdasági érdekek és aktuális politikai játszmák sorakoznak.

És talán ez a történet legérdekesebb része: miközben a szerb és a szlovén vezetők a regionális együttműködésről beszéltek, odahaza továbbra is arról folyik a vita, hogy Zoran Stevanović vajon a szlovén politika új arca, vagy inkább a volt Jugoszlávia, esetleg a szerb nacionalizmus legújabb megtestesítője, és a belgrádi kormány meghosszabbított keze.