Az angolok tanították focizni a horvátokat, már megbánták

Egy csersavgyár mellékterméke a horvát futball, hogyan lett Županja a horvát foci szülővárosa?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Most, hogy az egész Horvátország lélegzetvisszafojtva várja az esti, angolokkal vívott meccset, elérkezett az alkalom, hogy elmondjuk a horvátországi első focilabda regényes történetét.

1880-ban, egy fiatal angol vállalkozó, Hepburn, kilenc fiatal férfit vitt magával Londonból, hogy segítsenek neki egy csersavgyár felépítésében Županjában (Zsupanya). Európában akkoriban a bőr és a bőrtermékek nagyon keresett termékek voltak, és a csersav elengedhetetlen a bőrcserzéshez.

A csersav, azaz tannin a tölgyfakitermelés mellékterméke, Županja közelében pedig a Spačva-erdő található, amely alapjában véve egy ősi tölgyerdő.

A másik ok, amiért Hepburn úr választása éppen Županjára esett, hogy a városka a Száva-folyó mentén fekszik, amelynek vize egyrészt könnyen eljuttatható a jövőbeli üzemekhez, másrészt pedig, mivel a folyó itt már hajózható, a termékeket hajóval is lehetett szállítani.

Az is előnyös volt, hogy Županjában adottak voltak olyan munkások, akik jártasak voltak a favágásban, és munkájuk angol szemszögből rendkívül olcsó volt.

Ha angolok, akkor foci

A gyárat három évig építették, és vasárnaponként az angolok focizással szórakoztak. Mivel kevesen voltak, elkezdték tanítani a játékot a helyi embereknek, főként fiatalabb munkásoknak, akikkel együtt építették a gyárat.

Az első horvát focilabdát a zupanjai városi múzeumban őrzik (Forrás: Google, Screenshot)

Hamarosan más fiatalokat is „megfertőzőtt” az új játék, és barátságot kötöttek az angolokkal. A gyár melletti réten játszottak, ahol az angolok mészporral futballpályát rajzoltak és „kapukat” állítottak fel, póznák segítségével.

Különösen népszerűek voltak az angolok és a helyiek közötti mérkőzések, amelyek miatt Županja lett az a város, ahol az első horvát focimérkőzéseket játszották.

Amikor a gyár felépült, a legtöbb angol visszatért otthonába. Csak Mr. Hepburn és két felügyelő maradt. Búcsúzáskor az egyik angol megajándékozta Marko Kobaševićet egy focilabdával.

A labda idővel kilyukadt, de Marko úr leszármazottainál maradt, apró szerszámokat, szegeket tartottak benne. Száz évvel később Antun Oršolić, akit Županjában inkább Tuce bácsinak hívnak, felidézte ősei az angolokkal vívott focimeccsekről szóló történeteit.

Előkereste a labdát, beáztatta lenolajba, új belsőt tett bele és amikor felfújta, a labda eredeti formájában jelent meg. Az angliai szakértők megerősítették, hogy a labdát valóban Nagy-Britanniában készítették valamikor 140 évvel ezelőtt.

A labda a Lukačević család tulajdonában volt, 2024-ben a županjai Városi Múzeum 70 000 euróért megvásárolta, és azóta is itt látható.

Az első labda emlékműve

A Horvát Labdarúgó Szövetség, még Jugoszlávia idején úgy döntött, hogy a županjai NK Graničar (Határőr FC) pályáját az Első Labdarúgó Labda Stadionjának nevezik el, és emlékművet állítanak a labda tiszteletére.

Ezt az emlékművet hivatalosan a Labdarúgó Világszervezet (FIFA) képviselői avatták fel 1980-ban, de sajnos a háború során a kilencvenes években több találatot is kapott és megsemmisült. 2015-ben egy új emlékművet emeltek a város főterén.

Az első horvát labda emlékstadionja a Száva-parti Županjában (Forrás: Facebook, NK Graničar)

Ezt Davor Šuker, a 1998-as franciaországi világbajnokság gólkirálya leplezte le, ahol Horvátország bronzérmet szerzett. Ünnepélyes beszédében Šuker szinte látnokként bejelentette, hogy szerinte a horvát válogatott a jövőben még jobb eredményeket ér el.

És úgy is lőn, a horvát nemzeti tizenegy már a 2018-as oroszországi világbajnokságon ezüstérmet nyert. Bár senki sem reménykedett benne igazán, négy év múlva Katarban a horvátok ismét dobogós helyezést értek el, bronzéremmel, harmadikként végeztek.

Lehet, hogy azóta az angolok megbánták

Időközben megtörténhet, hogy az angolok megbánták, hogy megtanították a horvátokat focizni. Bár ha a meccsek egyenlegét nézzük, egyelőre az angolok sikeresebbek, hat győzelmük van, Horvátország három győzelmével szemben, míg két mérkőzés 0-0-s döntetlennel zárult.

Kapcsolódó cikk

HORVÁT FOCI: Nem mindennapi piros lap a fotóriporternek

De a három horvát győzelemben kettő is van, ami rendkívül fájdalmasan érintette a három oroszlán csapatát: 2008-ban az EB selejtezőjében megverték az angolokat a Wembley-n – amiért az oroszok azóta is hálásak, mert ezzel ők kerültek ki az Európa bajnokságra -, másodszor pedig 2018-ban az oroszországi VB elődöntőjéből küldték az angolokat haza.

Ez alkalommal emlékezetes, hogy a győzelemmel nemcsak Horvátországban adtak okot a népünnepélyre, de Skóciában is.

Hogy ma (szerda) este ki fog örülni, ez hamarosan kiderül, de ha valamit megtanultunk eddig, az az, hogy a horvátokkal sohasem tudja az ember. Ha valaki valami miatt kételkedne a tudósító szavaiban, kérdezze meg a brazilokat, hogy jártak a legutóbb.