A szerb elnök már megint a MOL-ról hantázott

A szerbek a NIS esetében nem élnek elővásárlási jogukkal, hogy ne sértsék meg az oroszokat

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Aleksandar Vučić szerint már csak napok kérdése, és Szerbia megállapodást ír alá a MOL-lal a NIS jövőjéről. A szerb elnök ezzel a nyilatkozatával gázolt bele az emberek vasárnapi nyugalmába annak okán, hogy kilencedik éve államfőként irányítja hazáját.

A szerb elnök úgy beszélt a magyar olajvállalatról, mintha Budapestből érkezne a megváltás, amely egyszerre oldja meg az amerikai szankciók, az orosz tulajdonrész és az ország energiaellátásának problémáját.

Csakhogy a nyilvánosság elé került információk alapján egyelőre nem az látszik, hogy megszületett volna a nagy megoldás, hanem inkább az, hogy Belgrád ismét kommunikációs győzelmet próbál felmutatni ott, ahol a legfontosabb kérdések továbbra is nyitva maradtak.

Már a szerb elnök is unja a banánt?

Vučić a Prva Televízióban arról beszélt, hogy Szerbia várhatóan már kedden aláírja a megállapodást a MOL-lal.

A szerb elnök azt mondta, hogy „soha nem optimista, de ha ezt sikerülne aláírni, akkor az nagyon jelentős fejlemény lenne Szerbia számára”, mert végre más problémákra is koncentrálhatnának, amiből arra lehet következtetni, hogy már ő maga is unja a saját narratíváját.

Az eléggé barátságos környezet és az igencsak megértő műsorvezető ellenére felhergeltnek tűnő elnök kijelentéséből azonban nem derült ki, hogy pontosan milyen megállapodásról van szó.

A szerb közvélemény hónapok óta azt a hantát hallgatja, hogy Belgrád tárgyal a MOL-lal, a szerb elnök pedig most vasárnap délelőtt is abban bízott, hogy minden részletet sikerül összehangolni a magyarokkal, és az ismeretlen tartalmú dokumentum aláírásra kerül.

Kapcsolódó cikk

Vučić szerint órákon belül eldőlhet a NIS sorsa

A helyzet kulcsa azonban nem Belgrádban és nem is Budapesten van, hanem valahol Moszkvában vagy Washingtonban, miközben a NIS többségi tulajdonosa továbbra is az orosz Gazprom Nyefty, amelynek 56,15 százalékos részesedése az amerikai szankciók miatt vált problémássá.

Dubravka Đedović Handanović szerb energiaügyi miniszter néhány nappal ezelőtt bejelentette, hogy sikerült rendezni minden nyitott kérdést a MOL-lal. Ez első hallásra áttörésnek tűnik, de valójában csak annyit jelent, hogy Szerbia és a magyar vállalat megállapodott bizonyos feltételekről, de hogy miről, az kevésbé ismert.

A döntő kérdés továbbra is az, hogy a Gazprom Nyefty hajlandó-e eladni részesedését, erre azonban egyelőre semmilyen nyilvános garancia nincs. Ahogy arra sincs biztosíték, hogy az amerikai pénzügyminisztérium szankciós hivatala, az OFAC jóváhagyja a tranzakciót.

Magyarán: Vučić már a célszalag átszakításáról beszél, miközben a verseny egyik legfontosabb köre még el sem kezdődött.

A nagy kérdés: mit kap valójában Szerbia?

A miniszter szerint Belgrád további öt százaléknyi NIS-részvényt vásárolna, így az állami tulajdon aránya nagyjából 35 százalékra nőne. A kormány azt állítja, hogy ezzel jelentősen növekedne a szerb állam befolyása. Csakhogy a matematika makacs dolog.

Ha a MOL valóban 51,15 százalékos tulajdonrészt szerezne, akkor továbbra is ő maradna a többségi tulajdonos, a döntések jelentős többsége felett így elvben továbbra is a magyar vállalat rendelkezne.

A műsorvezető megértő csevegésben a szerb elnökkel

Belgrád egyelőre nem árulta el, pontosan milyen vétójogokat vagy különleges jogosítványokat kapna a szerb állam. A nyilvánosság csak általános ígéreteket hallott arról, hogy „nagyobb beleszólása” lesz a folyamatokba.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt egyelőre senki sem tudja, a szakértők is csak találgatnak, amiből mi újságírók próbálunk valamilyen következtetésre jutni.

Amit Vučić nem emleget szívesen

A történet legérdekesebb része az, amiről a szerb vezetés ritkán beszél. A Gazprom Nyefttyel 2008-ban kötött privatizációs szerződés ugyanis elővásárlási jogot biztosít Szerbiának: elvileg tehát Belgrádnak lehetősége lenne arra, hogy maga vásárolja meg az orosz tulajdonrészt, és akár 85 százalék fölé növelje részesedését a NIS-ben.

Ebben az esetben nem kellene különleges vétójogokról vagy részvényesi megállapodásokról vitatkozni, mert a szerb állam lenne a meghatározó tulajdonos. Vučić azonban többször kijelentette, hogy erre nincs reális lehetőség, mert az orosz fél nem akarja a részesedését Szerbiának eladni.

Ez önmagában is figyelemre méltó állítás. Ha ugyanis igaz, akkor azt jelenti, hogy Belgrád valójában nem ura a saját mozgásterének, hanem kénytelen alkalmazkodni Moszkva elképzeléseihez.

Ha pedig nem igaz, akkor felmerül a kérdés, miért mond le a szerb állam egy olyan jogáról, amely a jelenlegi helyzetben jelentősen megerősítené a pozícióját.

A finomító marad, de meddig?

A szerb fél egyik legnagyobb eredményként azt mutatja be, hogy a MOL állítólag garantálta a pancsovai finomító működésének fenntartását. Ez valóban fontos kérdés, csakhogy a bejelentésből nem derül ki, hogy ez az ígéret meddig érvényes. Egy évig? Öt évig? Tíz évig?

A szerződés részleteit nem hozták nyilvánosságra, így jelenleg kizárólag politikai nyilatkozatokból lehet következtetni. Az pedig a Balkánon ritkán számít a legbiztosabb jogi garanciának.

Kapcsolódó cikk

A MOL finomítót vásárolhat, kolostort viszont nem kap

Nem mellékes körülmény az sem, hogy Vučić ugyanebben az interjúban már az előrehozott választásokról, az új választási szlogenekről és a június végi nagygyűlésekről beszélt.

A NIS-ről szóló bejelentés így könnyen beleilleszthető a kampánylogikába: a kormány azt az üzenetet próbálja közvetíteni, hogy kézben tartja az ország energiaellátását, megoldást talált az amerikai szankciókra, és stratégiai partnert szerzett Magyarország személyében.

A probléma csak az, hogy a történetből egyelőre a legfontosabb fejezet hiányzik.

Mert amíg nincs nyilvános megállapodás a Gazprom Nyefty és a MOL között, amíg az OFAC nem mond igent a tranzakcióra, és amíg nem ismert a részvényesi szerződés tartalma, addig a NIS jövője továbbra is inkább politikai kommunikáció, mint lezárt üzleti megállapodás.

Vučić tehát ismét bejelentette a megoldást. Most már csak a valóságnak kellene utolérnie a bejelentést.