Kezdődnek a magyarverések a Vajdaságban?

Fontosabb a „jó kapcsolat” a Szerb Haladó Párttal, mint két magyar gyerek vére a templomkert kövén?

A Vajdasági Magyar Újrakezdés Facebook-oldalán tett közzé egy beszámolót arról, hogy közel három hónappal ezelőtt miként bántalmaztak két magyar fiatalt a tízszeres túlerőben lévő szerbek. Az Újrakezdés bejegyzését a BALK teljes egészében, változtatások és kommentárok nélkül veszi át!

A közvéleményhez csak töredékében jutott el az információ, hogy március 14-én Palicson megvertek két magyar fiatalt. Ez nem véletlen. Az elhallgatási szándék mögött szimpla politikai érdekek állnak. Ismét. Nézzük, miről is van szó.

Március 14-én, Palics központjában két magyar nemzetiségű fiatalt egy körülbelül húsz fős, szerb fiatalokból álló társaság üldözött. A fiúk a templomkertbe menekültek, abban reménykedve, hogy ott talán békén hagyják őket. Szimbolikus és tragikus kép: magyar gyerekek menedéket keresnek egy templom udvarán, saját szülőföldjükön. De a csoport követte őket oda is, ahol összeverték a két fiatalt. Fejsérülések, fogsérülés, felszakadt szemhéj – ezek nem „kis incidensek”, nem „fiatalok közti konfliktus”, hanem egy súlyos, erőszakos támadás következményei.

És mi történt ezután?

A legmegdöbbentőbb nem maga a verekedés volt, hanem az esetet követő csend.

A fiúk néptáncosok voltak. Másnap, március 15-én fellépésük lett volna, de az elszenvedett sérüléseik miatt ezen nem tudtak részt venni. Ekkor értesült az esetről a néptánccsoport vezetője, aki maga is a VMSZ belső köreihez tartozik és természetesen módfelett lojális a párthoz – hiszen szinte minden eddigi eredményéhez a párt segítette hozzá. Megpróbált segítséget kérni. Megpróbálta bevonni azokat, akik évek óta a „vajdasági magyar érdekképviselet” nevében politizálnak.

És mit kapott válaszul?

Hogy az ügyet el kell tussolni!

Mert „jó a kapcsolat” a Szerb Haladó Párttal. Mert „nem kell bolygatni” az ilyen ügyeket. Mert fontosabb a politikai stabilitás és a hatalmi viszonyok kényelme, mint két magyar gyerek vére a templomkert kövén.

Ez a mondat önmagában többet elmond a jelenlegi vajdasági magyar érdekképviselet erkölcsi állapotáról, mint ezer kampánybeszéd.

A szülők – akik maguk is VMSZ-es kötődésű emberek – szintén próbáltak segítséget kérni. Megkeresték Góli Csillát, aki a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja és nem mellesleg Szabadka alpolgármestere, valamint Fremond Árpádot, a Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi elnökét. De nem kiállást kaptak vagy nyilvános szolidaritást és legfőképpen nem közösségi védelmet.

Kapcsolódó cikk

Rehabilitálja a TISZA a Vajdasági Magyar Szövetséget?

Hanem ugyanazt az üzenetet: csend legyen!

És végül mindenki beállt a sorba.
A néptánctanár is. A szülők is.

Ez az ügy ezért sokkal több egy verekedésnél. Ez a történet arról szól, hogyan működik ma a félelem és a politikai függőség rendszere Vajdaságban. Arról, hogyan tanulta meg egy egész közösség, hogy bizonyos dolgokról hallgatni kell. Hogy az „érdekvédelem” valójában meddig tart: addig, amíg nem veszélyezteti a politikai kapcsolatokat.

A legszomorúbb az egészben, hogy senki nem azt kérdezte:
– Mi lesz a megvert gyerekekkel?
– Milyen traumát hordoznak majd?
– Mi történik, ha legközelebb még súlyosabb incidens történik?
– Mi lesz, ha ebből tendencia alakul ki?
– Milyen üzenetet küldünk így a vajdasági magyar fiataloknak?

Nem.

Mindenki csak a saját pozícióját védte.

A szülők féltek, hogy konfliktusba kerülnek a rendszerrel.
A néptánctanár félt a kapcsolatai sérülésétől és persze a nem csekély anyagi támogatás felfüggesztésétől.
A politikusok féltették a hatalmi együttműködést. Senkit nem a közösségi érdek vezérelt, hanem a túlélés, az alkalmazkodás és a politikai kényelem.

Ezért hiteltelen minden utólagos keménykedés és nemzeti póz.

Kapcsolódó cikk

Magyar zászlót égettek Szabadkán, a hatóság vizsgálódik

Ezért üres Pásztor Bálint zászlóégetés miatti felháborodása is.

Mert egy Facebook-posztban könnyű magyarságot védeni, könnyű elítélni egy látványos ügyet, amit politikailag megéri meglovagolni. De, amikor valódi magyar gyerekek véreztek Palicson, amikor segítségre, nyilvánosságra és kiállásra lett volna szükség, akkor a rendszer reflexe nem az érdekvédelem volt, hanem az eltussolás.

Ez a legnagyobb tragédia.

Önmagában rendkívül sajnálatos, hogy vannak nacionalista huligánok.

De az már tragédia, hogy a saját közösségünk vezetői sem merik kimondani az igazságot, ha az veszélyezteti a politikai kényelmüket.

És amíg ez így marad, addig a vajdasági magyar érdekképviselet nem közösségi szolgálat lesz, hanem puszta politikai marketing.

A szöveg a szemtanúk, az érintettek és a sajtó munkatársainak beszámolói alapján készült.