A Szent bolond, a Kenyér és a Többi

(G. F. Gy.-nek tisztelettel)

Van ez a remek történelmi regény, amely a hetvenes évek derekán jelent meg, s amelyet a jug. magy. irodalom atyja, dr. Bori Imre szerzője legsikeresebb művének tart. Írja róla messze földön híres, mindenhol és érdeklődő ember számára minden ízében hasznos irodalomtörténetében, hogy patakzó mesélőkedv, felszabadult előadásmód, a „csodásnak” és a valósan történelminek ideális aránya, a stilizáltnak és a naturálisnak szerencsés ötvözete jellemzi. – Jellemzi eme SZENT BOLOND c. alkotást, melynek szerzője: GOBBY FEHÉR GYULA (Bácsfeketehegy 1943).

Így mondja el hát – tanár urunk szerint – Gobby Fehér, mi történt egykori tizenkilencedik századunkban a Szent Miska fellépte nyomán megélénkülő, mintegy galvanizálódó parasztmozgalmak során. Ezzel kapcsolatban Bori azt is megjegyzi: mivel a napóleoni háborúk lezajlása után már nem volt törvényszerű, hogy a társadalmi elégedetlenség vallásos köntösbe bújjon, és ha tette is azt, már eleve sikertelenségre volt ítélve (!), az író történeti anyagához csodás-ironikus felfogással közeledhetett. (Bácskai mágikus realizmus?)

Tehette ezt annál is inkább Gobby – az irónia bajnoka meg a kafkai húzások, ugyanakkor a parabola mestere –, mert hőse, a Szent Miskának becézett Frankovics Mihály, ez a huszonhat esztendős kupuszin(a)i szűcs nem is volt igazán lázadó. Ült ugyan a zombori börtönben, meg történtek vele hasonlók, életét azonban a pozsonyi kolostor kapuőreként fejezte be. Nem volt egy új Dózsa, bár serege ott nyomult mögötte.

– Az ironikus felfogás tehát lehetővé tette, hogy az író a megszállottság szentsége és a világ profánsága közötti térben tevékenykedve, a társadalmi elvárások szorításában vergődő, a maga testiségének szörnyű bilincseitől látványos mutatvánnyal szabadulni nem tudó hősről beszéljen. S tegye ezt olyan béklyók nélkül, amelyek első regényében – az ugyancsak erős társadalmi elkötelezettségű KENYÉR-ben – még erősen gátolták szabad mozgásában.

A Főmű: A világ nem attól őrül meg, hogy bolondok lakják, hanem attól, hogy mindenki azt hiszi, ő az egyetlen épeszű. (G.F.Gy.: Szent bolond)

– A Szent bolond tehát mintegy amolyan Houdini-típusú szabaduló-művészi alkotói cselekedett, útban a nyolcvanas években megjelent TESTEK ÉS ÁLMOK felé, amely már alig, azaz már egyáltalán nem tiszteli a műfaj hagyományos követelményeit, létező szabályait – szögeznénk le dr. Bori Imre nyomán, mintegy röviden összegezve főszereplőnk, G. F. Gy. regényírói pályáját.

(Mellesleg ismerjük pl. azt a kortárs irodalmi művet, amelynek az a címe, hogy A testtől való szabadulás útja?)

Item. Ahogy A jugoszláviai magyar irodalom rövid történetében olvashatjuk még, G. F. Gy. színpadi műveket is írt. Írt olyan színpadiakat a sok szép derűs, meg sok szép döbbenetesen komor novellái mellett, mely utóbbiakban – ugyancsak dr. Bori Imre statisztikája szerint – különös gyakorisággal jelenik meg a kegyetlenség motívuma. Megvernek, megaláznak embereket és agyonütnek állatokat, méghozzá különféle szomorú, tragikus szituációkban, amelyek egyenes úton vezetnek az „életet jelentő deszkákhoz”.

A maga idejében ugyancsak nóvum…

– Gobby színművei tehát, sommásan: az abszurd meg a parabolisztikus (a kettő nem zárja ki egymást!) dráma és az expresszionista történelmi tragédia, illetve a dokumentumdráma műfaját képviselik. Köztük sok kimagasló alkotás található, amilyen például a nyolcvanasok elején bemutatott: AZ ELLENÁLLÁS FÉNYEI című. De akad közöttük rockopera is, amilyen pl. A ZÖLDHAJÚ LÁNY. (A maga idejében ugyancsak nóvum…)

Irodalmi, azzal összefüggő színpadi karrierje mellett futotta némi politikai karrierre is Gobby Fehér Gyulának, aki a nyolcvanas években a Vajdaságban művelődési és közoktatási miniszter-helyettesként dolgozott. Élete során többek közt volt a Forum Lap- és Könyvkiadó vezérigazgatója, volt az Újvidéki Tv főszerkesztő-helyettese, továbbá műsorigazgatója, nem utolsósorban az Újvidéki Rádió munkatársa. E sorok írója élőben legtöbbször ott találkozott vele. Méghozzá erre, közelebb az időben, a 2010-es években.

Ugyanis én ott, ahol egykor kezdtem – forduljunk direktbe és célegyenesbe! –, az Újvidéki Rádió magyar nyelvű műsorának dolgozójaként fejeztem be aktív pályafutásom. Gyulával minden héten találkoztunk a Szempont c. kulturális műsornak általában hosszúra nyúló felvételén. Személyesen néha szerkesztettem is a Szempontot, néha csak jegyzetet olvastam fel, de nem emlékszem olyan hétre, hogy Gobbyval ne futottunk volna össze. Ő minden héten hozta a maga mindenféle aktuális társ.-kult. jelenségről szóló jegyzetét, kihagyásra nem nagyon emlékszem.

Ahogy a cím is mondja.

Így aztán többször is elbeszélgettünk a felvétel kezdete előtt mindenféléről, míg a technikai előkészületek folytak. Emlékezetem szerint egyszer valami bánáti viccet mesélt Gyula, ami nagyon tetszett neki. Amolyan favicc volt, de ragyogó. Érdekes, a viccet mára elfelejtettem, ám az megmaradt bennem, hogy egyszer azt találta, mondani, miszerint Becskerek mikroklímája kedvezhet az intellektusnak, ha például olyan jó elméjű, jó humorú emberek származnak onnan, mint például dr. Várady Tibor, vagy éppenséggel LÉPHAFT PÁL! (Aki mellesleg egykor úgyszintén dolgozott az Újvidéki Tv-ben, ahogy párhuzamban vele a Telepi Rádióban is.)

Azonban viccet végül tényleg félre: egész komolyan mondták azt a rádió szerb technikusai, hogy az a nap biztosan a világvége lesz, amikor nem érkezik majd meg a felvételre ĐULA. (– Gyula itt a VÉGSZÓ. Hány perc?)