A szerb alma nem esik messze a politikától

Az olcsó lengyel almaimport letarolja a szerbiai piacot

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerbiai gazdák nemrég a mezőgazdasági termékek importja ellen tiltakoztak, először csak traktorokat parkoltak le az út mentén, majd blokádokat létesítettek. A fókuszban a tej és a hús importja volt, mára azonban kiderült, hogy hasonló a helyzet az almával.

Valahol Čačak környékén, egy hűtőház mélyén több tonna szerb alma vár a sorsára, miközben a termelők megpróbálják feldolgozni a traumát, hogy az almájuk senkinek sem kell, mert a piacon a Lengyelországból származó alma vigyorog a vevőkre.

A szerb gazda csak ámul, és próbálja kitalálni, hogy mikor lett az ő almája luxuscikk, miközben a szerb állam nagyvonalúan hátradől, és azt mondja, hogy „importáljon mindenki, aki csak akar, elvégre szabad ország vagyunk.”

Ez nagyjából olyan, mintha egy étterem tulajdonosa azt mondaná, hogy „nyugodtan hozd be a saját pizzádat, nálunk úgyis drága a konyha.”

A nagy alma hadművelet

Az Európai Unió – köztük Lengyelország is – 2014-ben szankciókat vezetett be Oroszország ellen a Krím annektálása és a kelet-ukrajnai konfliktus miatt. Válaszul Oroszország teljes embargót hirdetett az EU-ból, az USA-ból, Norvégiából, Kanadából és Ausztráliából érkező élelmiszerekre.

A lengyelek különösen találva érezhették magukat, a gyümölcsexport 70 százaléka ugyanis Oroszországba irányult. Lengyelország azonban nem hülye.

Nincs kereslet a szerb almára (A kép illusztráció)

Amikor Moszkva bezárta az ajtót, ők kinyitottak tíz másikat: nem kezdtek el síránkozni, nem könyörögték vissza magukat, hanem növelték a belföldi fogyasztást azzal a szlogennel, hogy „egyél almát Putyin bosszantására”.

És eladták mindenkinek, aki hajlandó volt megvenni Európában, Ázsiában és a Balkánon: hirtelen kiderült, hogy az alma nemcsak mezőgazdaság, hanem logisztika is.

Szerbiában általában február közepén kezdődik meg az alma értékesítése, idén azonban alig van rá érdeklődés, mivel hatalmas mennyiségű alma érkezett Lengyelországból, és az elárasztotta a piacot.

Kapcsolódó cikk

Élelmiszer-biztonság balkáni stílusban, nem cseresznyéznek egy tányérból

Nebojša Jovanović, a Čačanska Jabuka Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke az Ozon hírügynökség számára azt mondta, hogy „emiatt jelenleg nincs kereslet a szerb almára”.

Korábban sem volt minden fényes, a történetben ugyanis volt egy különösen balkáni elem is: a szerb gazda eladta az almát… majd várt, és várt, néha egy év múlva kapott pénzt, vagy még akkor sem. Szerbiában ugyanis a termelő nem lát rá arra, hogy mennyi almát adnak el a kereskedelmi cégek.

Ez már nem mezőgazdaság. Ez félkarú rabló, gyümölcsalapú kivitelben.

Minderre jöttek rá a szankciók és az ellenszankciók, így már a várakozásnak sincs értelme, miután Szerbiában az olcsó mezőgazdasági termékek importja nemzeti sport lett.

Mi vár a szerb almatermelőkre?

Ha ez így megy tovább, a szerb almatermesztők döntés előtt állnak: vagy kivágják a fákat, vagy kivárják, hogy a piac valami csoda folytán megjavul.

Kapcsolódó cikk

Biztonságosak-e a szerbiai eredetű élelmiszerek?

Vagy szállíthatnak almát Oroszországba, de az oroszok csak a termesztési időszak második felében kezdenek importálni, amikor elfogynak a saját készletek, mivel ők védik a saját termelőiket. Így előfordulhat, hogy május vagy június környékén lesz valami kivitel az orosz piac számára.

Ami a Közel-Keletet illeti, bizonyos mennyiségek oda is mehetnek, mivel eddig az Arab-öböl menti országok szeretik a szerb almát, de egyelőre nem világos, hogy az oda irányuló kivitelre milyen hatása lesz az iráni háborúnak.

A többi piac esetében az államnak tényleg támogatnia kellene a termelőket, de egy egész hadsereg marketingest kellene bevetni ahhoz, hogy bejussanak például az indiai piacra, ami Lengyelországnak már sikerült.

Mi marad még a szerb termelők számára?

Esetleg elkezdhetnek ők is lengyel almát árulni. Mert ez lenne a legjövedelmezőbb opció, főleg miután bárki importálhat almát, aki alapít rá egy céget, a szerb állam ugyanis nem alkalmaz védintézkedéseket a hazai termesztők megóvására.

A történet tanulsága nagyon egyszerű: ha egy ország nem védi meg a saját termelőit, akkor mások nyomulnak be a rendezetlen „szabad piacra”.

A szerb mezőgazdasági termelő most vakarhatja a fejét, miközben azon gondolkodik, hogy mit hozott neki a háborúkkal megspékelt globalizáció. Szerbiában ugyanis biztosan nem indul kampány Putyin bosszantására!