B A Balkanac
„Ko hotye vetye” – Ilia Mihály JATE-díjára
Ilia Mihály, a magyar irodalomtudomány élő legendája, a József Attila Tudományegyetem (ma SZTE) ikonikus tanára és a Tiszatáj egykori szerkesztője JATE-díjban részesült – a Nobel-díjas Karikó Katalin által alapított, nagy presztízsű elismerésben. A korábban József Attila- és Széchenyi-díjjal is kitüntetett „Miska bácsi” tanítványainak generációi – köztük Grecsó Krisztián – ma is hálával és szeretettel tekintenek rá
– Miska bácsi, Ilia Mihály, korunk Kazinczyja, A SZERKESZTŐ, csupa nagybetűvel, a tanár, az irodalmár, a József Attila Tudományegyetem (ma SZTE) legendás tanára gyönyörű megbecsülést kapott. A nagyszerű Karikó Katalin a Nobel-díjából alapított egy díjat, melynek neve: JATE-díj, és Miska bácsi az egyik díjazottja. Hihetetlenül büszke vagyok rá, hogy a tanítványa vagyok! Nem múlt idő, Ilia tanítványnak lenni örök jelen.
A fenti szavak a hálás diák, az ismert magyar kortárs író, népszerű zenész, megbecsült, egyben rettegett ÉS-prózaszerkesztő: Grecsó Krisztián lelkes szavai a napokban kihirdetett eredmény hallatán, olvastán. A harmadszor is: JATE-díjén, amelyet majd november 15-én adnak át Szegeden. Nyilván ahhoz méltó ünnepélyes keretek közt, mi pedig itt a magunk részéről is igyekszünk teli torokból szertekürtölni – a közén túl – a mi saját boldogságunkat. Mert mi is nagyra becsüljük Iliát és művét. Szeretettel idézzük fel lelki szemeink előtt kedves személyét, régebben emlékezetünkbe vésődött alakját most, hogy már jó ideje nem láttuk élőben őt. (Még a többünk részvételével lezajlott tavalyi könyvbemutatós Ilia 90-en sem.)

Karikó Katalin, a díjalapító
Sietünk Balkonunkról világgá kiáltani – az utóbbi időben kiemelkedő elismerésben részesült irodalmárokról szóló cikkek harmadikjaként itt minálunk – a közkedvelt irodalomtörténészt ért kitüntetés örömteli, fanfáros hírét. – Szépen szólva, fogalmazva, nem?
Ahogy (többek közt) a Literán olvashatjuk online, az ünnepelt I. M. 1934-ben született Tápén, a Szegedi Tudományegyetemen 1953-ban kezdte el tanulmányait, de annak befejeztével sem hagyta el az intézményt, 1957-ben tanárként folytatta ottani tevékenységét. A bölcsész pályán egészen nyugdíjazásáig kitartott. Irodalomtudósként kiemelkedő publikációk kapcsolódnak a nevéhez, többek között a Nyugat folyóirat nemzedéke, Ady Endre és Juhász Gyula kapcsán született tanulmányai, de kritikái is számottevőek.
Tanárként és szerkesztőként is kiemelt pályautat mondhat magáénak. Olyanét, aki beszélgetve tanított és külön figyelemmel tisztelt meg minden diákot, aki segítségért fordult hozzá. Lelkiismeretesen olvasott és javított minden dolgozatot. Hasonló odafigyeléssel fogadta azokat a műveket is, amit a Tisztatáj folyóirat főszerkesztőjeként kapott.
Egyszemélyben működő intézménynek is nevezték, miután leveleivel hálózatot hozott létre a Kárpát-medence és a „nyugat” különböző országaiban élő magyar írók és irodalomtörténészek között. A JATE-díj előtt kiemelkedő munkájáért már többször is kitüntették, megkapta többek között a József Attila díjat, a Széchenyi-díjat, valamit Szeged díszpolgárává is avatták.

Szegedi Tudományegyetem Magyarország egyik legnagyobb és legelismertebb felsőoktatási intézménye
Ezen a ponton tüstént felhívjuk drága olvasóink még drágább figyelmét, hogy a tisztelt-ünnepelt Tanár úrral például itt olvashatnak, sőt: hallhatnak hosszabb beszélgetést. Ezúttal a megfigyelések és besúgások izgalmas témájára.
Ezzel még egyszer GRATULÁLUNK TISZTELETTEL ÉS NAGY-NAGY SZERETETTEL!
Mellékletként következzék pluszban itt egy 2020-as levél Ilia Mihálytól e sorok írójának. Téma: néveredet.
Kedves Barátom A.!
Írok majd rendes levelet is, most a kérdésedre válaszolok hosszan, gondolván, hogy bezártságodban lesz időd elolvasni az alábbiakat. Az Ilia név itt az Elias bibliai név rövidüléses becéző változata: Elias-Elia-Ilia, mint Tomas-Toma stb. Erről Rácz Endre nyelvész írt szakmunkát. Az 1063-ban királlyá választott Salamon király meg Géza, László és Levente hercegek viaskodásában van utalás az Ilia szereplőre: „Vid veje Ilia” formában. Ugyanis egy csata után ez az Ilia annyit kapott a zsákmányból, mint a hercegek. Nem volt jó „üzlet”, mert Salamon után Géza, majd Szent László következett, akik kinyírták Vid ispánt, Ilia apósát, és nyilván Iliát is. A név kisebb változatokban, de nagyon sokszor szerepel az Árpád-korban, Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár (100-1301) c. hatalmas könyvében.
Megjegyzem, hogy a történelem folyamán kihalt Illésházi arisztokrata család eredeti neve Ilia volt.
A 16. századtól kezdve (török összeírásokban adózókként) már itt szerepelnek az Iliák, Szeged környékén. Az 1720-as magyar összeírásban három is fellelhető. Mindvégig katolikusok és magyarok. A szláv Ilja, a román Ilie, sőt a spanyol Illia (Arturo Illia argentin elnök), mind a bibliai név változata, ahogy a magyar úgyszintén. De hogy legyen szerb kapcsolódásunk is, írom még ezt: Tápénak (szülőfalumnak) a Maros mentén van egy földrésze, melynek neve Vetyehát. Ezt általában árveréssel osztották ki minden évben, és a Maros másik partján lévő Deszk falu szerb lakossága is részt vett benne. Az ő árverési szólamuk volt ez: „KO HOTYE VETYE” – ha jól tudom, ez azt jelentette tulajdonképpen, hogy ki ad többet érte. Így lett a tápai földrésznek szerb neve.
Az én tápai őseim, nagyapámék gyékényt szőttek és azt gyakran a bácskai szerb paprikatermelőknek adták el, akik fagy ellen védték a palántáikat. Nyaranta ezek a családok gyermeket cseréltek, magyar, ill. szerb szóra adták a fiúgyermekeket egymáshoz. Így került nagyapám szerb családhoz, ahol valami szerb szó ráragadt. Amikor orosz fogságba került az első háború idején, ez mentette meg. Itthon viszont valamelyik falubelije ebből a háborúból hozott magával egy délvidéki szerb asszonyt, Milica nénit (akit Tápén Militya néninek hívtak). Milica néni soha nem tanult meg jól magyarul. Ha időnként kiült nagyanyámmal az utcai padra és elsírta magát panaszkodva, olyankor átváltott szerbre, amit nagyanyám persze nem értett, és csak válaszolgatott neki magyarul. Így: bizony, nehéz az élet, Milica, így van ez, bizony-bizony stb. A családból tudom, hogy nagyapán néha szerbül köszöntötte Milica nénit. Különben M. néni családjának ragadvány neve lett ez: Militya. Tápén általában az anya nevéből lett ragadványnév a sok hasonló vezetéknevűek megkülönböztetésére.
Milica néni ortodox volt, a katolikus templom leghátsó padjában ült mindig, és buzgón imádkozott.
Bocsáss meg a hosszú litániáért.
Baráti szívvel üdvözöl:
Ilia Mihály

