Parádés visszhangok a Fekete Hegyek irányából

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Lezajlott a belgrádi katonai parádé, érkeznek a reakciók és persze a szerb, regionális és nemzetközi sajtó által készített fotóelemzések, majd az ezekből születő megfejtések. Na, de mi a helyzet a montenegrói szerb meghívottakkal, akik hazajárnak Belgrádba? Reakciók és megélések a Fekete Hegyek országából a katonai parádé kapcsán.

Minden szomorú és szokásos

Sajnos az elmúlt hetekben Montenegróban továbbra is az erőszak körül forognak az emberek.

A belgrádi katonai parádéra készülve már korábban tudható volt, hogy a montenegrói hadsereget és a védelmi minisztériumot a montenegrói hadsereg vezérkarának két tisztje képviseli az eseményen, ugyanakkor a belgrádi katonai parádé előtt a hírek nagyrészt csak arról szóltak, hogy a montenegrói hatóságok éppen kit és milyen bűntény kapcsán tartóztattak le a kis balkáni országban.

Volt számos lefoglalt fegyver és eszköz, amely élet kioltására is alkalmas, letartóztatott kiskorú, aki a gyanú szerint megütött egy másik kiskorút, akinek koponyatörést okozott, és történt gyilkosságkísérlet is a fővárosban, Podgoricában.

Ezzel párhuzamosan a belgrádi katonai parádé olyannyira nem jelent meg a montenegrói nyilvánosságban, már csak azért sem, mert az ősz beköszöntével egyre inkább kezdett felpörögni a belpolitikai élet is.

Anem éppen díszes társaság a díszemelvényről éppen a Szerb Gárda bemutatóját, az „egzercírt” nézi (Forrás: X platform, montenegrói parlament)

Meghívva vagy nem meghívva

A belgrádi események előtt annyi még nyilvánosságra került, hogy Milatović elnök és Spajić miniszterelnök nem kaptak meghívót, legalábbis az államfői titkárság és a kormányhivatalok nem hivatalosan ezt közölték a sajtó munkatársaival.

Azok, akik esetleg találgatásokba szeretnének bocsátkozni, elgondolkodhatnak azon, hogy miért nem kaptak meghívót a montenegrói állami vezetők. Vagy esetleg kaptak, csak nem akarták elmondani?

Valami lehet a háttérben? Nézzük csak az eshetőségeket! Ha valóban nem kapott a két montenegrói politikus meghívót, akkor az elég jól jelzi, hogy a belgrádi vezetéssel milyen viszonyban van a podgoricai vezetés.

Kapcsolódó cikk

Horvátország három montenegrói politikust nyilvánított nemkívánatos személynek

A válasz egyszerű, nem túl jóban, főleg miután az elmúlt évek folyamatosan a montenegrói szerb politikusok erősödéséről szóltak, amihez az előbb említett két politikusnak is van némi köze, még akkor is, ha ők csak a hatalmat akarták megtartani.

Az a lehetőség is fennáll, hogy kaptak meghívót, ám a jelenlegi belgrádi vezetés mellé nem szívesen állnának ki egy színpadra, tekintve az elmúlt egy év eseményeit Szerbiában.

Bár ebben az esetben a belgrádi fél egykönnyen jelezhetné a meghívó létét, ugyanakkor érdekes, hogy a sajtó munkatársaival is csak nem hivatalos úton került közlésre a meghívó „nem létezésének a ténye”. Ez a forgatókönyv azért merülhet fel, mert Vucić még augusztus folyamán azt állította, hogy a felvonulásra meghívta a montenegrói miniszterelnököt.

Van ugyanakkor egy harmadik és talán legvalószínűbb forgatókönyv is. A belgrádi vezetés Montenegróból sokkal szívesebben szeretett volna valaki mást látni az emelvényen, mintsem a két legfontosabb montenegrói közjogi méltóságot.

Résztvevők a Fekete Hegyek közül

Ahogy az várható volt, és ahogy a BALK-ot rendszeresen olvasók is számíthattak rá, nem a két fent említett tiszt volt az egyetlen, aki Montenegróból megjelent a belgrádi eseményen, ugyanis ezúttal is képviseltette magát (mint minden össz-szerb eseményen) Andrija Mandić valamint Milan Knezević a montenegrói politikai élet két szerb veteránja.

Mandićtyal kapcsolatban a BALK olvasói még a csetnikszobor kapcsán olvashattak, amelyről itt írtunk, és beszámoltunk arról is, hogy a házelnök a csetnikvajda címet is tartogatja.

Kapcsolódó cikk

Egy puccs anatómiája, a tisztánlátás egyelőre elmarad

A fentiek fényében talán nem is csoda, hogy Mandić az eseményt követően úgy kommentálta a belgrádi eseményt, mint egy olyan felvonulást, amelyen „a szerb nép egysége bebizonyosodott.”

A parádéról szóló posztjában azt is kiemelte, hogy a résztvevők Szerbia és Montenegró „dicsőséges közös katonai történelme és hagyományainak tanúi lehettek” a nézők – utalva ezzel a két montenegrói tisztre.

Az persze más kérdés, hogy lelke (nem is olyan) mélyén a politikus valószínűleg sokkal szívesebben látná a két országot egy zászló és egy főváros alatt, már csak azért is, mert a 2006-os függetlenségi népszavazásnak a Belgrád mellett maradásra felszólító politikai vezetője éppen ő volt.

Az eseményen képviseltette magát Metodije Ostojić, a Szerb Ortodox Egyház montenegrói-tengermelléki püspöke, aki szintén a fent említett csetnikszobor állítással kapcsolatban szerepelt legutóbb a média fősodrában. A fenti két politikus mellet továbbá két montenegrói szerb mikropárt vezetője és a Pljevljai község vezetője is képviseltette magát az eseményen.

A DPS megszólal

Az eset kapcsán megszólalt a DPS (Demokratska partija socijalista) is, amely kommunikációjában jött, látott és ütött: mindenkit, akit ért.

A 30 év uralom után, a hatalomból 2020-ban kiszoruló párt szerint ugyanis közleményében azt emelte ki, hogy a montenegrói hadsereg két tagjának kiküldése a belgrádi katonai parádéra újabb példája annak, hogy Milojko Spajić miniszterelnök kormánya szégyenletes magatartást tanúsít Montenegróval és annak állami érdekeivel szemben.

A DPS kommunikációjában azáltal is feszegette a miniszterelnök felelősségét, a párt állítása aszerint ugyanis a jelenlegi kormány, amely Spajićnak köszönhetően túlnyomórészt nagy-szerb nacionalistákból és Montenegró tagadókból áll, a hivatalos Belgrád érdekeit szolgálja.

Ezekről a vádakról már számos alkalommal beszámoltunk a BALK-on, ugyanakkor érdekesség, hogy a DPS egyre nyíltabban kezdte el hangoztatni ezt a vádat, ahogyan azt is, hogy a kormányzó PES!, vagyis az elnök és a miniszterelnök közege látványosan csendben maradtak a belgrádi katonai parádé kapcsán.

Egy biztos, a montenegrói politikai ősz nagy lendülettel látszik elindulni. A DPS újra nyeregben érezheti magát, hiszen ha a fenti ügyet napirenden tudja tartani, azzal hosszú távon témát szolgáltathat magának és híveinek.