„Mostoha” szlovén ajánlat, Horvátország saját atomerőművet épít?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Mint ezt a horvát médiumok hírül adták, a horvát kormány címére röpke három hónap után befutott a Krško 2 atomerőmű építésével kapcsolatos szlovén javaslat. A javaslatot egyértelműen kedvezőtlennek ítélték meg, amelyet nem szabad elfogadni. Miután a horvát kollégák is kedvelik a blikkfangos megoldásokat, valakinek a fejéből előpattant a „mostoha” jelző, mármint a Hófehérke típusú, gonosz mostoha értelmében, és ez vagy fél tucat jelentésből visszaköszönt.

Tükröm, tükröm, ki a legravaszabb a világon?

Bár lehetne itt viccelődni arra a témára, ki ebben a mesében a varázstükör, az állami TV, a kormányközeli média stb., a tény az, hogy a szlovén ajánlat kifejezetten kedvezőtlen, sőt mondhatni barátságtalan.

A szlovén javaslat szerint, amelyre Horvátországnak szeptember végéig, legkésőbb október elejéig válaszolnia kellene, Horvátországnak csak egynegyed társtulajdont ajánlanak fel a leendő atomerőműben, döntési jog nélkül, a másik negyedet a szlovén állami tulajdonú GEN villamosenergia-vállalat kapná, míg a szlovén kormány 51 százalékos tulajdonjoggal rendelkezne az erőműben.

Kapcsolódó cikk

A horvátok és az atomenergia

Ezenfelül ugyanezen javaslat szerint Horvátországnak nem kellene felhasználnia a Krškóban termelt villamos energiát, hanem társtulajdonosi részesedése szerint a nyereség egynegyedét kapná a kizárólag a szlovén piacon történő villamosenergia-értékesítésből.

Davor Grgić, a Horvát Nukleáris Társaság elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a horvát kormánynak az ajánlatot egyértelműen el kellene vetni. Ugyanakkor hozzátette, hogy a szlovénok jobban jártak volna, ha az atomerőmű irányításának eddigi módját ajánlották volna fel, amelyben mindkét fél szabad belátása szerint használja a megtermelt villamos energiát.

Grgić szerint nincs szüksége a villamos energia értékesítéséből származó profitra, hanem magára a villamos energiára, amelyet a kormány felhasználhat, akár támogatott energiaforrásként is a társadalmilag kiszolgáltatottak és hasonló veszélyeztetett csoportok számára.

A horvátok megneszelhettek valamit

Visszagondolva, nem lehetetlen, hogy a horvátok idejekorán megneszelhettek valamit, mert Ante Šušnjar gazdasági miniszter a múlt elején pedzegette annak lehetőségét, hogy Horvátország saját atomerőművet is építhet, ha úgy hozza a sors. A helyzet ugyanis az, hogy Horvátországnak a közeljövőben meg kell oldania az ország stabil energiaellátásának kérdését.

Krsko atomerőmű vezérlő terme (Fotó: Matej Leskovsek/AFP)

Hogy jobban képben legyünk, Horvátország 2021-ben vállalta, hogy 2033-ig bezárja a széntüzelésű hőerőművét. A Plomin 1 2017 óta leállt; a Plomin 2 (≈217 MW) üzemel, de a vállalás értelmében legkésőbb 2033-ig kivezetendő, amivel a rendszerből kiesik egy stabil báziskapacitás.

Ez a kivezetés időben megelőzi a Krško 1 2043-ig hosszabbított üzemeltetésének lezárulását, tehát már a 2030-as évek első felében a horvát mérlegnek új, karbonmentes báziskapacitásra lesz szüksége.

A kormányzati és piaci előrejelzések szerint az áramigény 2035-re 20 TWh-ra, 2050-re 36 TWh-ra emelkedhet, ami tovább feszíti a kínálati oldalt, amennyiben a nukleáris vagy nagy volumenű megújuló infrastruktúra-projektek nem kezdik meg a termelést.

A nyolcvanas években majdnem lett horvát atomerőmű

A nyolcvanas évek jugoszláv politikai divatjai szerint minden tagköztársasági szinten zajlott, és általában, ha egy tagköztársaság felépített valamilyen új kapacitást, lett légyen ez kávépörkölő, vagy éppen erőmű, a többi tagköztársaság is bejelentette az igényét erre. Így volt ez az atomerőművekkel is.

A tervek szerint Horvátországban a Száva patrján, Prevlaka helység mellett építették volna, ugyancsak nyugati – Westinghouse – technológiával a krškoi atomerőmű ikertestvérét, míg a szerbiai, montenegrói és macedóniai erőműveket szovjet technológiára támaszkodva építették volna meg.

Szlovénia és Horvátország villanygazdaságai 1981-ben ismét egyesítették erőiket, és megkezdték egy 1000-1200 MW teljesítményű atomerőmű építésének tervezését a horvátországi Prevlaka szomszédságában. Az építkezést 1985-ben tervezték megkezdeni, az atomerőművet 1992-ben kellett volna befejezni.

1984. június 22-én pályázatot írtak ki atomerőmű építésére. A Krško erőmű után ez lett volna a második atomerőmű Jugoszláviában.

Az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset után a horvát kormány törölte a nukleáris erőmű építését az 1986–1990-es területrendezési tervből. Később elmagyarázták, hogy a Drina folyó vízerőmű-rendszere és a hazai tartalékokból származó barnaszén helyettesítheti az atomerőművet.

A miniszter – de valószínűleg a kormány is – saját atomerőművet szeretne

Az európai „buzzword” a kis moduláris atomerőművek mantrája nem kerülte el Horvátországot sem. Ante Šušnjar gazdasági miniszter szinte megbízatása kezdete óta emlegeti őket ás ahogy múlik az idő, úgy tetszik, hogy ezt komolyan is gondolja.

Ha jobban belegondol az ember van benne ráció, különösen a már említett Plomin hőerőmű kivezetése utáni helyzet orvoslása tekintetében. A kis moduláris reaktorok általában nem igényelnek hűtővizet és kiépítésük is jóval gyorsabb, mint a klasszikus atomerőműveké.

NuScale újfejlesztésű kis moduláris atomreaktor (Fotó: nuklearis.hu)

Némileg rontja a képet az az apróság, hogy jelenleg a kis moduláris reaktorok még mindig kísérleti fázisban vannak – jelenlegi, friss adatok szerint 74 projekt van bejegyezve világszerte, de egy kínai és egy orosz – uszályon elhelyezett – kis erőművön kívül egy sincs használatban. Mindazonáltal a logika az, hogy a kis moduláris reaktorokat ott és akkor létesítik, ahol energiaigény van, megkerülve ezzel a nagy atomerőművek hosszadalmas és költséges kiépítését.

Mint ezt a horvát szakértők mondják, valószínűleg a legokosabb egy kombinált megoldás lenne, azaz a kis erőművekkel amortizálni a fogyasztás növekedését, míg a „nagy” atomerőművel tartós, stratégiai megoldást lehetne nyerni az energiabiztonság kérdéseire. Jelenleg a horvát energiagazdaság szükségletei mintegy 15-16 százalékát nyeri a szlovén atomerőműből. A szakértők véleménye szerint a „saját erőmű” az elektromos energia iránti igény mintegy 60 százalékát lenne képes fedni.