Egy agyonhallgatott külügyminiszter, megbolondult a világ

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Tíz évvel ezelőtt, a német külügyminiszter látogatása Horvátországban három nappal az esemény előtt és három nappal az esemény után a nap híre lett volna. Most, ha nem tudtam volna Johann Wadephul zágrábi látogatásáról, könnyen le is csúszhattam volna az eseményről, annyira lagymatag, már-már a tiszteletlenség határát súroló volt a hírközlés.

Nem értem teljesen, Németország még így megroggyant állapotában is fontos kereskedelmi partnere Horvátországnak, a HDZ és CDU ugyanabban a Weber-féle maffiában fejtik ki működését az EP-ben, ugyanazokat az utopisztikus dogmákat vallják külpolitikai téren, a valamilyen sosem volt „szabályokkal igazgatott nemzetközi közösségről” és ugyanolyan légvárakat kergetnek az orosz-ukrán háború végső kimenetelével kapcsolatban.

Mi a fene megy itt végbe? Még annak sem láttam hírét, hogy a miniszterelnök fogadta-e a német külügyminisztert, végül a kormány hivatalos oldalára kellet rámennem, hogy megoldjam ezt a misztériumot.

Johann Wadephul, német külügyminiszter felszólalt egy polgári beszélgetésen – dpa

Itt pedig egy nyúlfarknyi bejegyzést találtam, amely szerint Andrej Plenković fogadta Wadephul szövetségi külügyminisztert, aki munkalátogatáson van Horvátországban.

A találkozó folyamán kiemelte, hogy Horvátország és Németország szoros és partnerségi kapcsolatokat ápol az EU-n és a NATO-n belül, és továbbra is együttműködik a főbb politikai és biztonsági kérdésekben.

Ugyanakkor véleménycserét folytattak az Ukrajnát célzó békekezdeményezésekről, a közel-keleti háborúról és a Gázai övezetben történő humanitárius segítségnyújtásról, valamint a délkelet-európai helyzetről, különös tekintettel Bosznia-Hercegovinára.

Ennyi. Semmi sallang, pompa, sem mélyenszántó gondolat az európai értékekről, szabadságról és szemünk fényéről a liberális demokráciáról.

A rizsát GGR adagolta

Gordan Grlić Radman (barátoknak GGR) horvát külügyminiszter a német külügyminiszterrel megtartott közös sajtótájékoztatón méltatta a két ország közötti „hagyományosan szoros és baráti kapcsolatokat”, amelyeket tovább erősít az európai integráció, de az állampolgárok közötti „számos személyes kapcsolat” is.

Felidézte és megköszönte Németország támogatását Jugoszlávia felbomlása idején, valamint Horvátország szabadságért és szuverenitásért folytatott harcának „nehéz pillanataiban”.

A horvát miniszter elmondta, hogy Horvátország – köznyelven Németország alig egy saroknyira fekszik Horvátországtól – örül annak, hogy élvezi a német állampolgárok és turistáik növekvő bizalmát. „Az Adriai-tenger nemcsak horvát, hanem német és európai is” – mondta Grlić Radman.

Gordan Grlić Radman nyilatkozata az Európai Unió bővítéséről. – fotó: vecernji.hr

Wadephul annak a meglátásának adott hangot, hogy Horvátország „a mentor és közvetítő szerepét játssza egyes országok számára, amelyek a csatlakozásra készülnek”. A kereszténydemokrata politikus hangsúlyozta: szükségesnek tartja a bővítési folyamatot, de ehhez előbb az Európai Unió belső reformjainak kell végbemenniük, mielőtt cselekedni tudna.

„A Nyugat-Balkánnal kapcsolatban kiderülhet, hogy az EU teljesíti-e a feladatát, vagy a térség visszatér a nacionalizmus idejébe” – hangsúlyozta.

Wadephul elmondta, hogy a két ország közötti együttműködés „szorosabb, mint valaha”, és Németország nem tapasztalt ekkora növekedést a kereskedelemben egyetlen más EU-tagállammal sem. „Horvátország uniós csatlakozása meggyőzően megmutatta, hogy egy ország valóban megváltozhat, ha van elszántság és politikai akarat, és Horvátország példakép sok más ország számára” – zárta gondolatait.

Nem tudni miért jött, és mit akart

Mindebből csak annyit lehet leszűrni, hogy nem lehet tudni miért jött és mit akart, de tekintettel a langyos horvát fogadtatásra, a látogatás vagy nem volt fontos, vagy olyasmiről volt szó, amit a horvát fél nem nagyon akar.

Az okos ember ilyenkor azt szokta mondani, hogy vagy kiderül, vagy sem, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha valamilyen fontos ügyről volt szó, akkor csak kibújik a végén a szög a zsákból.

Végezetül Szlovénián köszörüljük a nyelvünket

Hogy ne csak munka legyen, hanem némi élvezet is, egy elsőrendű nyalánksággal kedveskedünk olvasóinknak.

Köztudomású hogy Szlovénia volt az első olyan uniós tagállam, amely hivatalosan teljes fegyverembargót hirdetett Izraellel szemben, beleértve az izraeli fegyvervásárlások felfüggesztését is.

Az izraeli Haaretz szerint ez nem teljesen így van, mert egy részletesebb betekintés azt mutatja, hogy Szlovénia továbbra is izraeli rendszerekkel fegyverkezik fel európai szerződések útján, és ezt tervezi a jövőben is. Az izraeli fejlesztésű Spike páncéltörő rakétarendszerek beszerzéséről van szó, amelyekből Izrael közvetlen profitot termel.

Így például tavaly novemberben a Delo napilap beszámolt a védelmi minisztérium terveiről, hogy folytatják az izraeli rendszerek vásárlását. Amikor Robert Golob kormányát megkérdezték, hogy tervezi-e leállítani az izraeli gyártóktól vagy az izraeli vállalatoktól történő vásárlásokat rendelettel vagy határozattal, a rövid válasz így hangzott: „Nem.”

A kormány továbbá tisztázta, hogy a fegyvereket és felszereléseket a szlovén fegyveres erők felszerelésére vonatkozó hosszú és középtávú tervekkel összhangban szerzik be, a közbeszerzési szabályok tiszteletben tartása mellett.

Szlovén fegyverembargó Izraeli fegyverekre – fotó: bne IntelliNews

Egy nappal később a kormány részletes nyilatkozatot adott ki, amelyben azt állította, hogy a gázai háború kezdete óta felfüggesztett minden vásárlást közvetlenül Izraeltől. A Spike rakétarendszerekkel kapcsolatban kijelentette, hogy a Honvédelmi Minisztérium két platformon keresztül szerzi be őket: a NATO Támogatási és Beszerzési Ügynökségén (NSPA) és az Eurospike céggel kötött független szerződéseken.

„Az Eurospike gyártót és beszállítót, amelyben a német Rheinmetall és Diehl Group cégek többségi részesedéssel rendelkeznek, egy korábbi nyilvános pályázaton választották ki, és a védelmi minisztérium nem fizetett az izraeli fegyvergyártóknak” – közölte a kormány. Hozzátette, hogy „a SPIKE rendszer minden részét Európában gyártják”.

De annak ellenére, hogy Rafael csak az Eurospike 20 százalékát birtokolja, a vállalat 2023. februári jelentése megkérdőjelezi Ljubljana állításait. Ennek értelmében, hogy az Eurospike-nak problémái vannak az alkatrészek szállításával „elsősorban Izraelből”, és hogy az izraeli háború késedelmet okozhat kötelezettségeinek teljesítésében, mivel Izrael „a részvényesek és a kulcsfontosságú beszállítók termelési helye”.

Ha már pletykálunk, az Eurospike Izraelből szerzi be a páncéltörő rakéták kulcsfontosságú elektronikai részeit.

Kapcsolódó cikk

Szlovénia betiltotta az izraeli fegyverexportot, importot és tranzitot

Ha valaki nem tudta volna, a katonai együttműködés Szlovénia és Izrael között már évtizedek óta folyik. A 90-es években Ljubljana megvásárolta a „Super Dvora” gyorsjárőrhajót az Israel Aerospace Industries-tól, majd az Elte Systems radarrendszereit, és az Elbit vontatott tüzérségét és Soltama aknavetőit, beleértve az Elbit tűzvezető rendszereit.

Az Elbit volt a hordozója a T-55-ös harckocsik korszerűsítésének is, amelyet Szlovénia 2022-ben továbbított Ukrajnának. Mindezek a rendszerek folyamatos karbantartást igényelnek az izraeli beszállítóktól, amit a szlovén védelmi minisztérium egy 2023-as jelentésében problémaként említett.

Összegezve, a helyzet olyan, mint amikor egy rendkívül agresszív vegánt azon kapnak, hogy véres bifszteket zabál a konyhában.