A rockzene hőskora elmúlt, Csehszlovákia szovjet-orosz megszállása

Az ország (Csehszlovákia) népe, megszabadulván a diktatúra bilincsének szorításától, végre fellélegezhetett. A sokéves fásultságnak, rettegésnek, a megváltoztathatatlanba való beletörődésnek egyszerre vége szakadt.

Ezt a nagyjából 1968 márciusától júniusig tartó, a csehszlovákok számára feltétlenül reményteljes időszakot, Prágai Tavasz néven jegyzi a történelem.

A következő írás egy hosszabb szöveg kivonata, amely csak részben foglalkozik Csehszlovákia szovjet-orosz megszállásával, párhuzamként feltárja az akkori jugoszláv közhangulatot is. Az eredeti cikk az általában jobb sorsra érdemes újvidéki Magyar Szóban jelent meg még 2008-ban.

A szovjet-orosz kiskatonák úgy tudták, hogy az NSZK-t támadták meg

Úgy tűnik azonban, hogy a prágai csúcsvezetés tagjai – habár Kádár, akinek e téren már volt némi tapasztalata, burkoltan figyelmeztette őket arra, hogy nem voltak tudatában annak, kinek a haragját váltották ki, kivel álltak szemben!

Élet a Vasfüggöny mögött (Forrás: X platform, fotó Josef Koudelka)

Végül aztán a Kremlben is betelt a pohár. Augusztus 20-án a szovjet haderő, a Varsói Szerződés négy további tagállamának hadseregével együtt átlépte Csehszlovákia határait. Augusztus 21-én Dubčeket és társait letartóztatták…

Úgy emlékszem, csak évekkel később láttam azokat a képsorokat, amelyeken prágai fiatalok láthatók, amint a tömegtől körülzárt harckocsikra másznak, megmagyarázni a teljes bizonytalanságban lévő szovjet kiskatonáknak, hogy tulajdonképpen hol is vannak – hiszen, ha jól tudom, ezen közkatonák abban a hiszemben hajtották végre a parancsokat, miszerint az NSZK-t támadták meg –, és voltaképpen mit akarnak ők, a békés, fegyvertelen tüntetők.

Szólt a rádió (egy ideig)

Azokban az években a világ minden kincséért sem szalasztottam volna el, hogy hétfő esténként feszült figyelemmel végig ne hallgassam a Belgrádi Rádió, Nikola Karakljajić vezette, és a legfrissebb popzenei sikereket felvonultató, Veče uz radio című adását.

Az eredeti cikk

Az említett műsor mellett rendszeres hallgatója lettem a Milovan Ilić szombat délelőtt sugárzott Minimaksának, az Újvidéki Rádió szombat esti Zenés találkájának, valamint a Magyar Rádió vasárnap délelőtt műsoron lévő, Komjáthy György nevével fémjelzett Tánczenei koktéljának is. Hamarosan felfedeztem Cseke László vasárnap délutáni popzenei kívánságműsorát a Szabd Európa adón. 1968. augusztus 20-án, amikor a szovjet és a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát, rádiókészülékem keresője éppen ezen állomás hullámhosszára volt beállítva, így percről-percre követhettem az eseményeket, addig a pillanatig, amikor az agresszornak végül is sikerült elhallgattatnia az állandóan egyik helyről a másikra költöztetett prágai adót.

Ha a szocialista blokk alattvalói által jóléti országnak titulált elnemkötelezett Jugoszlávia közvéleményét valamelyest nyugtalanította is a nyár végi szovjet invázió híre – megrázó riportok a sajtóban, a dalmát riviérán rekedt kétségbeesett és kilátástalan csehszlovák turistákkal –, attól még a dolgozók tömegei zavartalanul hódol(hat)tak évi szabadságuk örömeinek: nyaralás az Adrián, bevásárlóút Triesztbe, átruccanás Szegedre egy bagatell vacsora erejéig, netalán Budapestre egy féktelen mulatozás kedvéért.

Kivételt csak azok a tartalékosok képeztek, akik már jó néhány héttel a megszállás előtt – nem tudván miért, ki ellen – beásták magukat a magyar határ menti szőlőkben. Ugyanis Tito akkor már nem kényszerült olyan pálfordulásra, mint 1956-ban, amikor – engedve Hruscsov győzködésének –, végül is áldását adta a magyar forradalom leverésére.

Országa akkor még erősnek és örökösnek tűnt. Bár lakói titokban össze-össze súgtak: az Öreg jobb létre szenderültével a föderáció elemeire fog széthullani, mivel „Josip Broz Tito karizmatikus államférfi volt, tudatában annak, hogy a Jugoszláviát összetartó tényezők egyike. Ő, a kommunista párt és a hadsereg.” (Stjepan Mesić horvát miniszterelnökkel 2006 nyarán készült és a Slobodna Dalmacija spliti napilapban megjelent interjúból.)

Ám mindemellett mindenben kikérte feltétlen hívei, egykori harcosai, a népfelszabadító háború veteránjainak véleményét is. Amikor néhány évvel később, már jóval a Prágai Tavasz elfonnyasztása után, a liberális beállítottságú fiatal párfunkcionáriusok a nyugati demokrácia vívmányaival kezdtek kacérkodni, és egy rugalmasabb, tudáscentrikus, európai stílusú irányvonalra voksoltak, Örökös Elnökünk, ezen társadalomban betöltött kivételes státusukat féltő – nehogy már a lekvár egye meg a nagymamát mondás beteljesülésétől rettegő- dogmatikus elveket valló tömörülés sugallatára, a reformpárti kommunistákat törölte a csúcsvezetés listájáról.

Az Illés együttes feloszlott

Ellenben a világban sok mindenben irányváltás történt akkortájt. Egyfajta állandóan gyorsuló változás tanúi lettünk…

Kapcsolódó cikk

Csehszlovák alagutak Magyarország és az Alpok alatt, a Budapest-Belgrád ezekhez képest lófütty

1968 decemberében az Apollo 8 űrszonda háromfős legénységgel a fedélzetén tízszer megkerülte a Holdat, és eközben száztizenkét kilométeres magasságból, fényképeket készített természetes szatellitünk addig még sohasem látott túloldaláról.

A következő év július 20-án már élőben láthattuk a tévén, Neil Amstrongnak a Hold felületén tett első lépéseit. Egészen más, új korszak vette kezdetét. A rockzene hőskora elmúlt. A műfaj azóta, főleg jellegtelen tömegárut gyártó, hatalmas iparággá fejlődött. Az Illés együttes 1973-ban feloszlott. A hippimozgalom nemsokára véget ért. Mi is lassacskán felnőttünk; megkövesedtünk. Szürke évek sorjáztak egymás után.