Dodik megtagadta Boszniát, Vučić a fegyvereivel dicsekedett

A horvát hadsereg által az 1995-ös Vihar (Oluja) hadművelete során elűzött és megölt szerbek tiszteletére szervezett központi állami megemlékezést idén Karlócán (Sremski Karlovci) tartották, a város a magyar történelemből is ismert, itt kiáltották ki a szerbek igencsak körmönfont módon 1848-ban a Szerb Vajdaságot.

A mostani megemlékezésen Aleksandar Vučić szerb elnök nem ment egészen eddig vissza a történelemben.

Az 1995-ös szerb áldozatokról tartott megemlékezésen felszólalt a frissen elítélt Milorad Dodik boszniai szerb vezető is, mindketten a szerb nép folyamatos üldöztetéséről beszéltek, és napi politikai mozgósítást hajtottak végre nacionalista alapon, a szerb elnök még a fegyvereivel is dicsekedett.

A történelmi emlékezet frissítése

A beszédek szerencsére rövidek, ugyanakkor azonban kimondottan szenvedélyesek voltak: a két szerb vezető egyre inkább a tűzzel játszik, és még az eső sem tudta lehűteni őket. A megemlékezést az „Oluja pogrom – Örökre emlékezünk” mottóval tartották meg Karlócán.

A szerb elnök ugyanakkor megfeledkezett arról a történelmi tényről, hogy a horvátországi szerbeket ő maga bujtogatta a kilencvenes években a horvátok ellen, mondván, hogy a krajinai szerbek a Nagy-Szerbiához fognak tartozni.

Vučić — még a Szerb Radikális Párt tagjaként — akkortájt olyasmiről beszélt, hogy „Károlyváros (Karlovac), Verőce (Virovitica), Ogulin és Karlobag szerb városok”. Ez nem egyszer és nem kétszer hangzott el annak idején. Vučić akkori kijelentései jól tükrözik azt a nacionalista felfogást, amely a nyugat-szlavóniai szerbek és a horvát közösség közötti feszültséget táplálta, s amelynek következtében a krajinai szerbek távozásra kényszerültek.

A megemlékezésnek volt vallási része is Porfirije pátriárka vezetésével (Forrás: szerb elnöki Instagram)

A krajinai szerbek most mindannyian a kis Szerbiában élnek és dolgoznak, amiért Vučić köszönetet mondott nekik, miközben azzal biztatta a hallgatóságát, hogy többé egyetlen újabb Vihar sem kerekedik a szerbek ellen, de ha kerekedne is, nem jár sikerrel.

Történelmi elemzés haladóknak

A szerb elnök egyre gyakrabban támadja a nemzetközi közösséget és bírálja a nyugati hatalmakat. Szerinte az elmúlt harminc év során súlyos igazságtalanságokat követtek el valakik a szerb nép ellen, azt azonban nem mondta meg, hogy kik, de a szövegkörnyezetből kiderült, hogy a Nyugatra gondolt.

– Elvették a földjeinket, elüldözték a népünket, és közben a legkegyetlenebb propagandát folytatták velünk szemben, amely szerint a szerbek barbárok és gonosztevők, akiket le kell győzni. Hozzátette, hogy a Jugoszlávia szétveréséhez vezető folyamatban a szerbeket elszigetelték, miközben másokat – történelmi múltjuktól függetlenül – a győztesek oldalára állították.

A szerb elnök felidézte, hogy az ENSZ által kijelölt védettség ellenére 1995-ben a nemzetközi közösség nem akadályozta meg a szerb Krajinai Köztársaság erőszakos felszámolását, a horvátok a Vihar hadműlettel megakadályozták viszont a bihácsi enklávé szerb lerohanását, de ez csak egy BALK-os megjegyzés.

– Befejezték a hadműveletet néhány nap alatt, és senki többé nem említette a védelmi garanciákat – mondta Vučić, aki szerint 250 ezer szerbet üldöztek el (a horvátok), 2 500-at gyilkoltak meg, és a világ mindezt „dicsőséges győzelemként” ünnepelte.

Viszonylag kevesem hallgatták a szerb elnököt, Karlóca főtetere nem alkalmas nagyobb tömeg befogadására. De nem is volt rá szükség, mert egy nap alatt rántották össze a „kisgyűlést”, ez inkább a televízióknak szólt, szinte minden szerbiai csatorna közvetítette (Forrás: szerb elnöki Instagram)

– Ránk erőltették a hallgatást – azt mondták, nézzünk előre a jövőbe, ott már nincs háború. Azt is ígérték, hogy Koszovó megmarad nekünk. Aztán mégis elvették tőlünk Szerbia területének 14 százalékát – mondta Vučić, aki felidézte azt is, hogy 1999-ben Szerbiát a nemzetközi jog megkerülésével, az ENSZ felhatalmazása nélkül bombázták. A kiváltó okokról megint nem beszélt.

A szerb elnök különösen élesen fogalmazott, amikor a nyugati hatalmak kétszínűségét bírálta:

– Amikor megöltétek az embereinket, lebombáztátok az országunkat, kiűztétek (Koszovóból) a hadseregünket, azt mondtátok: csak a kormányt kell leváltani, és minden rendben lesz. De újra hazudtatok. Ezután már azt is közöltétek, hogy még Montenegró sem maradhat velünk (2006).

– Csak két év telt el azután, hogy megígérték nekünk a szuverenitást, és végképp elvették tőlünk a népünk szívét és lelkét: Koszovót és Metóhiát – fogalmazott Vučić. Hangsúlyozta, hogy egy-két hónap leforgása alatt 85, nyugati orientációjú ország ismerte el Koszovó függetlenségét, és mindezt úgy, hogy „még ez sem volt elég”.

A szerb elnök beszédében felidézte a boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) elnökeivel szembeni bánásmódot. Mint mondta, „soha nem engedték meg egyiküknek sem, hogy békében és normálisan fejezzék be a mandátumukat”. Radovan Karadžić, Biljana Plavšić, (a radikális) Nikola Poplašen (ketten közülük háborús bűnösök) és Milorad Dodik esetei szerinte azt bizonyítják, hogy ha valaki méltósággal és nemzeti elkötelezettséggel képviseli a szerb közösséget, azzal szemben a nemzetközi közösség kíméletlenül fellép.

A szerbek a szabadságukat akarják

Vučićot a zuhogó eső sem akadályozta meg abban, hogy köszönetet mondjon a krajinai szerbeknek, akik a háború után Szerbiába menekültek, és az ország minden táján, illetve világszerte élnek.

– Köszönöm, hogy szerettétek Szerbiát jobban, mint saját otthonaitokat – mondta a szerb elnök, megfeledkezve arról, hogy az elűzött krajinai szerbek kénytelenek voltak szeretni Szerbiát, más választásuk nemigen volt.

– Bocsánat, hogy nem fogadtunk benneteket méltóképpen, és elrejtettünk benneteket az autópályák mellől, hogy az emberek ne lássák, mekkora szerencsétlenség történt a nemzetünkkel. Köszönöm, hogy mindezt elviseltétek, és soha nem nehezteltetek Szerbiára.

A szerb elnök szeptember 20-ára katonai bemutatót szervez, had lássa a nép (és Horvátország), mekkora erőt képvisel Szerbia

A szerb elnök egyre inkább belelovalta magát a történelmi elemzésbe, majd levonta a maga következtetését:

– A szerbek a szabadságukat akarják, és a szerb ember nem kérdezi ennek az árát – fedte fel a szerb „nemzetkarakterisztikát” Vučić, majd hozzátette, hogy nem kívánják megsérteni más országok szuverenitását, de meg akarják őrizni saját identitásukat, nevüket és kultúrájukat.

Kapcsolódó cikk

Ki a bátrabb diktátor: Vučić önmagát méri Miloševićhez

– Nem értik, mit csinálnak. Azt hiszik, megalázhatnak és megfélemlíthetnek bennünket, de mi nem fogunk szolgálni nekik – fogalmazott Vučić, eléggé ködös maszlaggá gyúrva a történelmet, semmiféle konkrét támpont nélkül. Erre azonban nem is nagyon volt szükség, mert a jelenlévők többsége így is tapsolt neki, amit ugyan megnehezített, hogy az esernyőt is tartaniuk kellett – a tapsolás tudvalevőleg kétkezes művelet.

Vučić végezetül felszólította Milorad Dodikot és a Republika Srpska lakóit, hogy őrizzék meg a békét, ugyanakkor határozott üzenetet küldött nekik: „Garantálom a Szerb Köztársaság és a saját nevemben is: a Republika Srpska élni fog, és senki nem tudja majd megszüntetni.”

Zárásként megerősítette: „Egyetlen újabb ‘Oluja’ sem fog sikerrel járni, és többé nem engedik meg, hogy a szerbek szabadsága veszélybe kerüljön.” Szerinte Szerbia ugyan egyedül van, de bízik önmagában, és elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy megvédje magát – sokkal jobban, mint harminc évvel ezelőtt –, egyébként pedig szeptember 20-án bárki meggyőződhet arról, hogy milyen hadsereget teremtettek, aznap ugyanis katonai bemutatót tartanak.

Dodik: Bosznia nem az én hazám

A Karlócán tartott megemlékezésen felszólalt Milorad Dodik is, aki hasonló vehemenciával beszélt, és megállapította, hogy a Szerb Köztársaság egy Szerbiához szorosan kötődő entitás, és hogy a Srpska jövőjét kizárólag a Szerbiával való szoros kapcsolatban tudja elképzelni.

– Mi egy nagy Szerbiát akarunk látni, nem területi értelemben, egy erős Szerbiát, amely fejlődik, kórházakat épít, és amely Aleksandar Vučić elnök vezetésével gyarapodik – fogalmazott Dodik.

A boszniai szerb vezető kemény kritikát fogalmazott meg a szerbiai ellenzék irányába is: mi jobban szeretjük Szerbiát, mint azok, akik hat hónapja blokkolják az országot?”

Dodik provokatív beszédet mondott, amelynek legsúlyosabb megállapítása az volt, hogy „Bosznia nem az én hazám” (Forrás: Szerb elnöki Instagram)

Dodik beszédének egyik legvitatottabb része az volt, amikor kijelentette, hogy „Bosznia-Hercegovina nem az ő hazája, nem az ő állama.

– Az én hazám Szerbia és a Republika Srpska. Szerbiának drukkolok, nem Boszniának.” Ezzel kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy a szerbeket ki akarják szorítani, el akarják tüntetni, ha nem is olyan módon, mint ahogyan az a horvátországi Oluja hadművelet során történt.

A boszniai szerb elnök megemlékezésében hangsúlyozta: nem kívánja megbocsátani a szerbek ellen elkövetett bűnöket, ugyanakkor megjegyezte, hogy a Krajinából menekültek és túlélők ma is erőt adnak a szerb nemzetnek.

– Nem a lövészárkokban estünk el, hanem azért öltek meg bennünket, mert szerbek voltunk – jelentette ki Dodik, aki teljes életnagyságban ázott az esőben.

Dodik zárszóként azt hangsúlyozta: szerinte a horvát állam nem érte el célját, hiszen a túlélők tanúsága arról szól, hogy a szerb nép ellenállt, és emlékezni fog mindarra, ami történt.