Ceaușescu mint Che Guevara?

Egyre többen tekintenek úgy a román kommunista diktátorra, az 1989 karácsonyán kivégzett Nicolae Ceaușescura, mint Kelet Che Guevarajára. A múlt hét végén a costinești Beach, Please fesztiválon tinédzserek egy csoportja egy adott pillanatban őrjöngve azt skandálta, hogy „Ceaușescu, Ceaușescu!”.

Costinești néhány kilométerre fekszik a Fekete tenger–Duna-csatorna végpontjától, attól a helytől, ahol az ötvenes-hatvanas években több száz, a kommunizmussal egyet nem értő értelmiségi, munkaszolgálatos életét vesztette.

Nem lepett meg, hogy a Kárpátok Géniuszát visszasírják azok, akik nem éltek az „Aranykorban”, akik nem hallották a pártkongresszusok „hosszan tartó, ütemes tapsát”, s a tele torokból üvöltött hűség nyilatkozatokat, hogy a megfigyelt, vegzált, kiéheztetett emberek az esetleges vallatásoktól tartva mégis megvallják: „Stima noastră și mîndria/ Ceaușescu, Romînia”. (Tiszteletünk, büszkeségünk:/ Ceaușescu, Románia.)

Számos jel mutatott arra, hogy ez bekövetkezik.

Ismét a nép legszeretettebb fia

Nem tudom, hogy él-e még a Mehedinţi megyei Prunişoron Nicolae Ceauşescu nyugdíjas matematikatanár, volt iskolaigazgató, a diktátor névrokona. (2012-ben írtam róla.)

Ha igen, bizonyára elégedett. Néhány évvel ezelőtt ugyanis a sajtónak azt nyilatkozta: ugyan nem sírja vissza a régi szép időket, viszont sokan voltak, akik jobban éltek a kommunisták idejében: „akkoriban mindenkinek volt munkája, és kenyeret tett az asztalra. Most csak éhezés és szegénység van.”

Kapcsolódó cikk

Figyelemre méltó vezetőből keményvonalas diktátor

Druszájáról is jó véleménye volt: „Nicolae Ceausescu derék vezető, a tanácsadói vitték rossz útra.” Az egyetlen dolog ami bántotta az egykori tanárt, hogy a pártfőtitkár érdemeit a romániaiak hamar elfelejtik. Nos, úgy tűnik, ma az emberek éppen a kommunizmus rémségeire nem emlékeznek tisztán, Ceauşescu, a diktátor ismét a nép legszeretettebb fiává lett!

A romániai fiatalok egyharmada úgy véli, a kommunista rezsimben jobb vagy sokkal jobb volt az élet, mint manapság. 38 százalékuk szerint a szocializmus Románia építésében fontos korszak volt, a kommunizmus pedig eredményre vezető ideológia.

A felnőttek több mint fele, 53 százaléka szívesebben élne Nicolae Ceauşescu vezetése alatt!

Kiskorrupció a nagykorrupció ellen

Számos romániai látja úgy, hogy az ország demokratizálása, a szabadpiaci verseny bevezetése nem a szabadság és a jólét kiteljesedését eredményezte, hanem a korrupciót növesztette óriáshidrává.

A kommunizmusban szinte mindenki a kiskorrupcióval élt, hogy hozzájusson egy kiló cukorhoz, egy csomag vajhoz, egy rúd szalámihoz, egy doboz oldódó kávéhoz vagy Kenthez, néhány liter benzinhez, három nap betegszabadsághoz, színes televízióhoz, egy jó könyvhöz.

Ha volt egy karton cigarettád, három csomagot odacsúsztattál a hentesnek, s kaptál egy rúd szalámit, a hentes is szaladt két csomaggal az Alimentárának nevezett boltba, hol üres polcok, két-három halkonzerv és egy-két cseresznyekompót közt álldogált a boltos, aki a Kent láttán azonnal elővarázsolt egy tízdekás Amigo kávét, futott a boltos is egy csomag szivarral a benzinkutashoz, hogy az a havi kvótaként kiutalt tíz liter ólmos benzin helyett csöpögtessen a tartályba tizenötöt.

A téli esten aztán elégedetten ülhettél (akárcsak a hentes, a boltos, a benzinkutas) a pincemeleg szobában, sötétben, mert a villanyt órák óta elvették, csak a tömbház előtti parkolóban álló ARO terepjáró – benne a már családtagnak számító szekuritátésokkal – fényszórója világított be.

A „Beach, Please!” fesztivál, amelynek a román Fekete-tenger partján fekvő Costineşti üdülőhely ad otthont, vasárnap ér véget. Több százezer hazai és külföldi fiatal vett részt Európa legnagyobb városi hip-hop zenei fesztiválján (Forrás: X platform)

Nos, ez a fajta – kollektív örömet hordozó – kiskorrupció mára megszűnt. Helyét átvette a nagykorrupció, amelynek melegágyát a politikai pártok vetették meg.

Ebben a játszmában már nem veszel részt te, a hentes, a boltos, a benzinkutas, az orvos. (A legrosszabb a korrupcióban, hogy minket senki nem akar korrumpálni – mondatja az őszinteség.)

Ebben a játszmában nem az a tét, hogy hogyan és hányan osztjuk szét a karton Kentet, hanem hogyan jut a milliárd eurós állami vagyon minél kevesebbeknek. Az eredmény: egyre mélyülő szakadék a néhány tucat dúsgazdag és a sok millió szegény közt.

Utóbbiak azok, akik a napi gondok közepette huszonöt évvel ezelőtti önmagukra visszagondolva, még egy életerős, tettrekész fiatalt látnak, reménykedőt, aki hiszi, hogy holnap jobb lesz.

Ma van az a holnap!

Ma van az a holnap. Ugyan nagyobb rúd szalámi, nagyobb darab vaj kerül az asztalra, az üzemanyag sincs kvótára, ám sokaknak elfogyott, ami a legfontosabb: a remény.

Sajnos a politikai elit úgy tesz, mintha nem értené, hogy az elégedetlenek nem a kommunizmust mitizálják, hanem a jelen politikai és társadalmi berendezkedését utasítják el. És nem csak a romániai többség! Az erdélyi magyarok 38 százaléka rosszabbnak mondja a jelenlegi társadalmi és politikai berendezkedést, mint a rendszerváltás előtti helyzetet.

Nem lepett hát meg a fesztiválozó fiatalok reakciója, mert Kelet-Európa népe a nyolcvanas évek végén bekövetkezett rendszerváltást követően nem tudott szembenézni a közelmúltjával. A 89-es „forradalom” fiataljai mára már szép korúak, sokan közülük csalódottak, emlékeik a szocializmusról megszépültek vagy annyira traumatizálók voltak, hogy nem kívánták velük terhelni gyerekeiket, unokáikat.

A magukat hatalomba átmentő másod-harmad-negyed vonalbeli párttagok és KISZ-tagok szintén nem beszéltek ifjúkori korteskedésükről az elnyomó rendszer javára, igyekeztek kiradírozni a kollektív emlékezetből azokat a terhelő cselekedeteket, amelyek inkriminálnák őket vagy a Ceaușescu-rezsimet.

Kilúgozott információk kerültek be a rosszul megírt történelemkönyvekbe, s a rendszerváltás sok millió vesztese is megszépítve beszél arról a korról, amelyben mindenkinek munkája volt, mindenkinek házat utaltak ki, nem kellett adót fizetni. A fiatalok előtt valóságos Kánaánként tűnhet fel a honi szocializmus fél évszázada…

Figyelmeztető kiáltás

Helyesen állapítja meg a Kommunizmus Bűneit és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet: a Beach, Please-en történtek „a gonosz elbagatellizálásának a kifejeződése egy olyan társadalomban, amely csak formálisan és elvontan vállalta fel totalitárius múltját”.

És abban sem tévednek, amikor azt állítják, hogy a kommunizmus bűneinek és visszaéléseinek feledésbe merüléséért nem a fiatalok felelősek, hanem elsősorban a politikai döntéshozók és az oktatási rendszer képviselői, „akik több mint 35 éven át elhallgatták a történelmi igazságot”, hozzájárulva ezzel egy gyilkos és illegitim rezsim iránti veszélyes nosztalgia terjedéséhez.

„Rendkívül fontos, hogy a fiatalok teljes és pontos információkhoz jussanak a kommunista időszakról, hogy ne váljanak a téves vagy hiányos múltértelmezés áldozatává” – hangsúlyozzák közleményükben.

A látlelet kész. Hogy mit kellene tenni, ez sem titok.

Például a Beach, Please-en Ceaușescut éltető fiatalokkal határozottan közölni kellene, hogy silence, please. (Maradjatok csendben!) Mert a kommunizmus bűneit, bűnöseit relativizáló cselekményt Romániában a törvény tiltja. De ki mondja meg ezt a fiataloknak? Az inkább utód- mint történelmi pártként működő szociáldemokrata vagy liberális párt? Vagy ama másik, amelyik a nevében az aranykorra hajaz?