Szófogadóbbak eredendő szeretete – meg az elosztás némi érdekessége

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Azaz van több ilyen király is, de mi most erről az egyről szeretnénk beszélni. Szemmel láthatóan mélyen érző személyről van szó, amit gyakran képtelen véka alá rejteni. Így aztán egy idő múlva evidenciává válik, hogy ez a nagy ember nagyon nem egyformán szereti kedves gyermekeit, ezért az adakozó kedve is eléggé szeszélyes. Megnyilvánulásaiban változó. Utóbbit természetesen a haza érdekeivel magyarázza, ha egyáltalában szükségét érzi bármiféle magyarázatnak.

– Királyéknál gyakran előfordult már a történelem folyamán az ilyesmi, szívestől a nem szívesig, igazságostól az igazságtalanig, hiszen nem mindenki Mátyás, ugye? – állapíthatjuk meg, és itt, ezen a ponton kanyarodunk rá igazából a témára.

A szigorú állami kontroll alól kilógó, különösebb hálával amúgy sem tartozó, a hálátlan fiú szerepét nyíltan vállaló szerbiai, illetve határon túli szerb sajtóorgánumok némelyikében olvashatunk mostanság arról, hogyan jelenik meg ez a régi mese konkrétumaival az ország mindennapjaiban. Hogyan bukkant fel ismét és éli világát a jelenben a fent említett régi (sokak szerint: ócska), nálunk emitt még befejezetlen történet. Éli zavartalanul, egyelőre még csak a tanulságok részleges levonásával. Miközben egyértelmű mondatok akadnak bőven, még túl egyértelműek és bőszek is, ami vérmérséklet kérdése, persze.

Hol van itt a kijárat? Egy eredeti kép másolata az Exit fesztiválról (Forrás: MI)

Miről is van szó ebben a dodonai zagyvaságban? Többek közt arról, amit az N1 online idevágó cikkében olvashatunk jó példának okáért, hogy a kultúra területén beígért legújabb tartományi támogatások a Vajdaságban sokakat csodálkozásra késztettek, ha nem is leptek meg teljesen. Olyan jelentős intézmények maradtak központi segítség nélkül, amelyek hosszú éveken át kapták a pénzt, most pedig a főforrás hirtelen elapadt. Elzárták a csapot arra hivatkozva, hogy projektjeik mára kifutották magukat. Elfáradtak, elévültek, immár lettek sokkal korszerűbb, fontosabb elképzelések, azokat kell előnyben részesíteni. Mindenre meg hát nincs pénz, tudja azt a bolond is.

– FELETTÉBB ÉRDEKES – fogalmazódik meg –, HOGY MINDENKI, AKI ÍGY VAGY ÚGY, AKÁR CSAK KICSIT IS, DE A TÜNTETŐ EGYETEMISTÁK PÁRTJÁT FOGTA SZERBIÁBAN, KANYI VASAT SEM KAPOTT, AZTÁN MOST NÉZHET NAGYOT.

Az (utolsó?) kiállítás képei. Az Újvidéki Művészeti Akadémia képtárában olyan nedves kollódiumos technikával készült fotók láthatók, amelyeket a megmozdulások alatt a tüntető diákok professzorai készítettek szolidaritásuk jeléül

Például az Újvidéki Művészeti Akadémia, ami magyarjainkat is nyilván érinti. Vele az történt, hogy mind a kilenc benyújtott pályázatára nemleges válasz érkezett. Ha lett volna egy tizedik, akkor valószínűleg az sem kap semmit.

– Teljesen ellehetetlenítenek bennünket – hallható a megrövidített fél részéről. – Alaptevékenységünk az egyetemistákkal való foglalkozás, szoros összefüggésben ezzel különféle projektek megvalósítása. Ha erre nincs mód, az teljesen megbénít bennünket. Hát így kellett ennek lenni? Párbeszéd helyett uralmi fenyítés, ez az egyetlen lehetséges kulturált pedagógiai megoldás?

Érdekes, hogy ugyanúgy feketelistára került a régió, egyben az egész ország egyik legjelentősebb színházi fesztiválja. Nevezetesen a Sterija Játékok. Hetven év után zéró dinár. – Biztos elöregedett, ósdivá lett. Színtiszta demencia és szklerózis. Nyikorgó deszkák, dőlő díszletek, bűzlő naftalin. Elbotló színészek, elfelejtett szövegek, ez lett volna a Sterijából? (Hm… hm…)

Nevezetesen a Sterija Játékok. Hetven év után zéró dinár (Forrás: Internet)

– Egyetlen lehetséges kommentárom az, hogy erre igazából nincs is semmiféle kommentárom – jelentette ki szóban forgó szomorú alkalomból Miroslav Radonjić fesztiváligazgató. Szerinte azonban, ha egy mód van rá, folytatják munkájukat. Sok év alatt már voltak súlyos pillanatok, ám lelkes mozgatói sosem hagyták cserben néhai Jugoszlávia egyik legjelentősebb, jelenleg is létező színházi rendezvényét. Dolgoznak gőzerővel tovább a dráma promócióján, amíg csak lehet. Katarzissal vagy nélküle, de meglesz.

Ugyanolyan szűkszavú vagy éppen semmilyen magyarázat nélkül maradtak ki a támogatásból egyes kiadók, mint például az Akadémiai Hálózat, a Sün Kiadó (Jež), a Zenit Books és Bulevar Books. Nincs rájuk keret, nincs takaró, rövid a paplan. Ó,ó,ó! – Ugyanakkor sok szép pénzt kapott például a Pravoslavna reč (Pravoszláv Szó) meg a Studio Bečkerek (Várady Tibor keze lehet a dologban? /hi-hi!!!/).

A Szerb Ortodox Egyház boltja Belgrádban, a Sándor király sugárút 26 szám alatt (Fotó: BALK)

Azzal együtt csak akadt még fránya két milka Petar Đurđin fotós monográfiájára. Utóbbi férfiúról tudni kell, hogy többek közt Újvidék polgármesterének a hithű tanácsadója, továbbá oszlopos tagja a Szerb Haladó Párthoz kötődő, amúgy erősen ingó (?) Társadalmi Stabilitás Központnak.

Ezzel kapcsolatban a RADAR csapatából Radmila Stanković újságírónő abbéli véleményének ad hangot, hogy szerinte a hatalom amúgy isten igazából nem törődik a kultúrával. Azzal a polgárok törődnek, de mivel szép számban vannak, kényszeredetten közbeszól, hogy hát: ácsi! Merre tart a bácsi…? – Nem, Stanković azt mondja, a szerb hatalom hangsúlyosan azon az állásponton van, hogy márpedig kultúra csak az, amit ők kultúrának neveznek. Annak mögötte meg – átlátható módon – a saját embereiket tudhatják. – Így ír erről őszintén a publicista.

Kapcsolódó cikk

EXIT 2.0: Az élet győzelmét ünneplik az újvidéki EXIT fesztiválon, bitcoinnal is lehet jegyet venni

Talán fölösleges mondani, hogy támogatásban az újvidéki Exit Fesztivál sem részesült. A legfiatalabb hálátlan gyermek ezért hát – vélekednek többen – fogja majd a gitárját, aztán elindul világot látni. A nagyvilágban szerencsét próbálni. Ugyanis olyan hangok is hallhatók, hogy az Exit – miután kilépett azon az EXIT feliratú ajtón – majd valahol külföldön folytatja pályafutását. És soha többé nem tér haza, ahogy azt már előtte megtették többen.

P.S. Csak amolyan kis megjegyzésként hadd álljon itt, hogy valahol június kezdetén kiállítás nyílt az Újvidéki Művészeti Akadémia képtárában. Ott jórészt olyan nedves kollódiumos technikával készült fotók láthatók, amelyeket a megmozdulások alatt a tüntető diákok professzorai készítettek szolidaritásuk jeléül. Sajnos nem légből kapott kérdés, milyen következményekkel fog ez járni rájuk nézve a jövőben, közeljövőben? A szaporodni látszó zaklatások és megtorló intézkedések idején.