A természetvédelem intézményi csődje – ökokatasztrófa a Kis-Küküllő mentén

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A parajdi sóbányát elöntő víz és a Kis-Küküllőbe jutó só valóságos ökológiai katasztrófát idézett elő. A sószennyezés nemcsak a Kis-Küküllő élővilágát pusztította el, de 40 ezer ember vízellátását is veszélyezteti.

Hogy katasztrófa történt, azt nem csak én állítom, hanem a szakértők is, köztük Hartel Tibor, a Babeș Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a Kis-Küküllőn bekövetkezett tömeges halpusztulást vizsgálva így fogalmazott:

„Ez nemcsak egy ökológiai katasztrófa, hanem a természetvédelem intézményi csődje!”

Földalatti veszély

A parajdi régi bánya fölötti felszín omlik, a sós víz mára már elpusztította a Kis-Küküllő élővilágát. A Parajdtól 80 km-re fekvő Dicsőszentmárton város lakói (és persze számos községben) tízezrek a Küküllőn lecsorgó sósvíz következtében vízhiányban szenvednek, és még nincs vége a sós áradatnak.

Óriási kihívás a bányában felgyűlt sós víz hígítása, kiszivattyúzása, a bánya összerobbanásának – amely Parajd egész területét veszélyezteti – megakadályozása. Akár 12–15 millió köbméternyi víz ömlött a Korond patakból a bányaüregekbe. (Egy óra alatt 180-200 ezer m³, három nap alatt 12-15 millió m³ víz ömlött a bányába.)

Kapcsolódó cikk

Özönvíz a paradicsomban: a Sóvidék motorja volt a bánya

A koncentrált sótartalmú víztömegnek a hígításához literenként 30–40 liter édesvízre lenne szükség. Ez a művelet akár több száz millió köbméter édesvizet igényelhet.

A Korond patak átlagos vízhozama mindössze fél köbméter másodpercenként – így évtizedekbe vagy egy évszázadba telne a bánya vizének hígítása. Időközben a sós víz újabb rétegeket oldhat ki a sótömegből, tovább növelve a sókoncentrációt.

Azt pedig végképp nem látni előre, hogy a víz jelenléte milyen statikai károkat okoz a sóhegy belsejében. Egyes geológusok a mélyben lévő olvadt, forró sóréteg kitörését is valószínűnek tartják.

A bánya és a kezelőközpont újraindítása, a földalatti sós víz elvezetése csillagászati összegekbe kerülhet, a valós költségekről egyelőre sejtésünk sincs.

Föld feletti pokol

A parajdi bányakatasztrófa súlyos következménye a Kis-Küküllő vizének megnövekedett sótartalma. A folyó sókoncentrációjának gyors növekedése tízezreket érintett, a környezeti károk jelentősek.

Raed Arafat, az országos katasztrófavédelmi hivatal vezetője nemcsak arra hívta fel a figyelmet, hogy a lakók ne igyanak a vezetékes vízből hanem, hogy az elpusztult édesvízi halakat se fogyasszák.

A Maros megyei vészhelyzeti hatóság a vezetékesvízellátás leállítását rendelte el, közben pedig több tartálykocsit mozgósított, melyekkel más megyékből szállítják az ivóvizet.

A mérések szerint a parajdi Sószoros alatt a 16,7 Celsius fokos Korond-patak vizében 114 mS/cm a vezetőképesség, amely érték 82,6 g/L NaCl tartalomnak felel meg (ebből kb. 50,1 g lehet a kloridion-tartalom).

Mindez azt jelenti, hogy itt több mint 165-ször magasabb a Korond-patak sótartalma mint a szoros felett, Alsósófalva határában, azaz több mint kétszer sósabb a Fekete-tenger vizénél. A kloridion-koncentrációja pedig több mint 200-szor meghaladja a 458/2002-es ívóvíztörvény által megengedett maximális határértéket (0,25 g klorid/L).

Dr. Máthé István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kutatója tanulmányában leírta, hogy „Sóvárad fölött, a Szováta-patak beömlésétől kb. 1,5 kilométerre a sótartalom még mindig több mint 38-szorosa az ivóvizeknél megengedett határértéknek.

Ezen a folyószakaszon viszonylag gyorsan áramlott a víz, de a parti zónában még így is öt elpusztult hal teteme volt megfigyelhető, élő hal egyetlen egy sem.

A sós vizet a ló is kiköpi (Forrás: MI)

„Az elpusztult halak között volt fenékjáró küllő (Gobio gobio), Petényi-márna (Barbus petenyi) illetve erdélyi vagy tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi). Ugyanitt érdekes jelenet szemtanúja voltam: egy fiatal legény vezette le a lovát inni a folyóhoz.”

Máthé elmondta: jelezte neki, hogy a víz magas sótartalma miatt nem ajánlatos itt itatnia, de ügyet sem vetett rá.

„A láthatóan szomjas ló a folyóvíz fölé hajolt, felszívott egy kis vizet a szájába, majd gyorsan kiköpte és határozottan eltávolodott a folyótól.”

A ciánmérgezéshez mérhető szennyezés

A sótartalom mérések eredményei alapján megállapítható, hogy a Korond-pataknál és a Kis-Küküllő felső szakaszán kimért nagyon magas sótartalom értékek több tízszeresen is meghaladják az ivóvizekre vonatkozó egyes paramétereket.

Ugyanakkor a sótartalmak többszörösen meghaladják az édesvízi halfajok, rovarok, algák, növények sótűrő képességének felső határait is, és ennek első jól látható jele a tömeges halpusztulás a Kis-Küküllőn.

Nem fér kétség ahhoz, hogy a halak mellett az érintett folyószakaszok teljes édesvízi életközösségére drasztikus hatással van a nagyon megnövekedett és egyenlőre tartósan fennálló magas sótartalomnak.

„Amitől tartottunk, bekövetkezett” – írta ki Facebook-oldalára Fülöp Tihamér biológus. A szakember szerint a jelenlegi állapot a 2000-es ciánszennyezésre emlékeztet, amely akkor a Szamost és a Tiszát tarolta le.

Ha a sóval teli víztömeg végigfut a Kis-Küküllőn, és eléri a Nagy-Küküllőt, végül a Marost is, akkor komoly ökológiai és mezőgazdasági károkat okoz (Forrás: MI)

A sóval teli víztömeg most végigfut a Kis-Küküllőn, és eléri a Nagy-Küküllőt, végül a Marost is, komoly ökológiai és mezőgazdasági károkat okozva. Különösen az olyan őshonos halfajok, mint a rózsás márna (Barbus barbus), botos kölönte (Cottus gobio), fürge cselle (Phoxinus phoxinus), pénzes pér (Thymallus thymallus) és sebes pisztráng (Salmo trutta) vannak veszélyben.

A legnagyobb kockázat azonban azokra a védett fajokra leselkedik, mint az ingol (Eudontomyzon danfordi), a szivárványos ökle (Rhodeus amarus), a Petényi márna (Barbus petenyi) és a balkáni csík (Sabanejewia balcanica) – figyelmeztetett Fülöp Tihamér.

A legaggasztóbb hatás, hogy a só beszivárog a talajba is, így a talajvíz szennyeződésével a zöldségtermesztés is veszélybe kerül, ami a térségben számos család megélhetésének alapja.

Ember kontra természet

A szakemberek rezignáltan állapították meg, hogy a sókoncentráció drámai megugrását a Korond-patak egyik gátjának megbontása okozta.

A parajdi bányakatasztrófa után romániai és nemzetközi szakértők döntése nyomán két kisebb gátat építettek a Korond-patakra, hogy lelassítsák a vízfolyást, ezáltal csökkentsék a további beomlások, sószennyezés és környezeti károk kockázatát.

A Salrom kivitelezője azonban saját döntése alapján nyitott rést a felső gátban, hogy nehézgépekkel be tudjon hajtani a területre. A kivitelezés vezetői szerint ez szükségszerű döntés volt, a helyszíni körülmények miatt – ezt azonban több szakember és politikus is vitatja.

Fülöp Tihamér úgy véli: a bányaüzemeltető Salromot kötelezni kellene arra, hogy megtérítse a Kis-Küküllő mentén keletkezett környezeti károkat, és a rá kirótt bírságot egy független természetvédelmi alapba kellene befizetni.

Ebből az alapból lehetne finanszírozni a folyó és környezetének rehabilitációját, élőhelyek helyreállítását, és a szennyezés hosszú távú hatásainak enyhítését. „Nem az állam egyik zsebéből kell a másikba pakolni a pénzt – mondta –, hanem minden olyan céget, amely súlyos természeti károkat okoz, hasonló felelősség vállalására kellene kötelezni.”

Fülöp Tihamér szerint a természet képes lehet regenerálódni, ha időben megfékezik a sós víz beáramlását. Ehhez az szükséges, hogy a szennyezés mentes mellékfolyók populációi újranépesítsék a főágakat. Jelenleg azonban semmi nem utal arra, hogy a helyzet javulna.