Megkérdezik a szerb elnököt, hogy éhezzenek-e

Egyelőre elmarad a beígért kormánypárti éhségsztrájk – de csak azért, mert Aleksandar Vučić szerb elnök egyelőre még nem bólintott rá. A „Tanulni akaró diákok” elnevezésű – a kormányhoz közel álló – mozgalom képviselője, Miloš Pavlović bejelentette: a döntést az éhségsztrájk megkezdéséről csak azután hozzák meg, hogy hétfőn, június 2-án 11 órakor találkoznak Vučić elnökkel.

Megadják a tiszteletet

A találkozóig türelmesen kivárnak – mint mondják, tiszteletből az elnök iránt, aki eddig is „támogatta” őket, egyebek között húsvéti tojást is festett nekik.

Az önszerveződőnek mondott, de valójában kormánypárti tábor vezetőjének közlése szerint a végső döntést csak azután hozzák meg, hogy az elnök „megmondja, mit gondol az egészről”.

Kapcsolódó cikk

Tömeges éhségsztrájk: újabb fenyegetés, ami nem teljesül

De ez sem a saját fejükből pattant ki, szombat este ugyanis felkereste őket Miloš Vučević, volt miniszterelnök, a Szerb Haladó Párt elnöke, és újabban a szerb elnök tanácsadója, aki azt kérte tőlük, hogy „ne hozzanak végleges döntést a sztrájkról, mielőtt találkoznának Vučićtyal”.

A szerb közélet pártállástól függően már hetek óta undorral vagy éppen rokonszenvvel figyeli, hogy mi történik a belgrádi Pionír parkban, amelyet a köznyelv egyszerűen csak Ćacilendnek nevez.

Itt vertek sátrat a kormány által megtámogatott, tanulni vágyó diákok, akik mára már nemcsak a parkot, hanem a parlament előtti főutat is elfoglalták.

A bűz, a szemét, a vizeletszag és a fertőzésveszély miatt a belgrádi lakosság egyre hangosabban követeli a közpark visszaadását – a természetnek, és úgy általában: a valóságnak.

Diákéhség, csak jóváhagyás után

A tanulni és éhezni vágyó fődiák korábban sajtótájékoztatón jelentette be három követelésüket, amelyek teljesítése nélkül jön a „politikailag motivált éhezés”. Legalábbis jön majd – ha a párt és az elnök is úgy akarja.

A követelések: június 1-ig nyisson meg minden egyetem, vonják felelősségre azokat, akik korlátozták az oktatáshoz való jogot, és hagyják abba a „fasiszta támadásokat” azok ellen, akik – szándékuk szerint – csak tanulni szeretnének.

A sztrájk azonban egyelőre várat magára. A „tanulni akarók” inkább egyeztetnek. A döntés attól függ, hogy a szerb elnök mit gondol: megérett-e a pillanat arra, hogy ezek a diákok – a szó szoros értelmében – ne egyenek.

Miközben a „jótanulók” a politikai étlapot tanulmányozzák, Belgrád polgárai egyre éhesebbek egy másfajta igazságra – például arra, hogy ki engedélyezte a több hónapos táborozást a főváros közepén.

A park körül zajló lakossági tiltakozások azt jelzik: egyre több embernek van elege abból, hogy a tanulási vágy mögé bújtatott politikai performance uralja a központi városi parkot – és most már a közbeszédet is.

Az éhségsztrájk tehát – legalábbis most – attól függ, hogy a szerb köztársasági elnök elég éhesnek látja-e tanítványait az igazságra, egészen pontosan a szerb elnöki igazságra ahhoz, hogy beáldozza őket a politika oltárán.