Fél éve tüntetnek Szerbiában, lesz-e általános sztrájk?

A szerb kormányépület előtt együtt tüntettek május elsején, a munka ünnepén a szerbiai szakszervezetek és az egyetemi blokádot fenntartó diákok. A főváros különböző pontjain gyülekeztek, hogy aztán végül mindannyian találkozzanak a kormány épülete előtt.

A szervezés során volt néhány félreértés az egyetemisták és a szakszervezetek között, de ezeket, mint mondták, sikerült elsimítani, s készen álltak, hogy közösen, egymást tisztelve harcoljanak az igazságért és az igazságos társadalomért.

Céljuk az volt, hogy közös fellépésükkel megüzenjék a társadalomnak, hogy a munkatörvénynek és a sztrájktörvénynek is változnia kell az országban, hogy az egyszerű alkalmazott, vagyis a munkavállaló és az emberek oldalán álljon, és az ő érdekeit képviselje.

A május elsejei tüntetést meghatározta a jelmondat: Általános sztrájk! De mit jelentene az általános sztrájk, és egyáltalán megvalósítható-e Szerbiában?

Politika és a munkavállalók jogai

A szakszervezeti beszédekben elhangzott többek között az is, hogy tavaly 59 munkavállaló veszítette életét munka közben, vagy halt bele a munkahelyi baleset következtében szerzett sérüléseibe, és hogy az elveszett emberéletekért egyszer valakinek felelnie kell.

Emlékeztettek a Soko szénbányában történt tragédiára, amely során nyolc bányász hunyt el, de három év alatt sem vontak senkit felelősségre a történtek miatt.

A tüntetésen az egyetemisták is részt vettek, a transzparensen az olvasható, hogy a „gépészek a gépezet ellen” (Forrás: X platform)

Kiemelték: a szakszervezetek hisznek abban, hogy a működőképes intézményekért és a jogállamiságért folytatott küzdelem az ő harcuk is, hogy a rendszerszintű korrupció elleni küzdelem az ő ügyük is, és hogy a szabad sajtó és a professzionális közszolgálati média a demokratikus társadalom egyik pillére, csakúgy, mint a demokratikus választási törvény elfogadása.

– Nincs olyan munkavállalói jog, amelyért a szakszervezet ne harcolt volna meg – és a mi szolidaritásunk nem ismer nemzeti határokat

– hangsúlyozták a szakszervezeti vezetők, ezzel magyarázva, hogy egységesen kiálltak az egyetemisták követelései mellett.

A szabad és független szakszervezeteket tömörítő szövetség korábban arra szólított fel, hogy a szakszervezetek tegyék félre a különbségeket, amelyek elválasztják őket, és fogjanak össze ebben a történelmi pillanatban.

Kiemelték, hogy sürgős, strukturális változásokat követelnek, amelyek lehetővé tennék az intézmények működését, felelősségteljes hozzáállást várva az államvezetéstől a legutolsó állami alkalmazottig, független bíróságot követelve, szociális egyenlőséget és igazságosságot.

Diákok, szakszervezetek, polgárok! Szolidaritásból – MIND EGYÜTT! – hirdette az ellenzéki Demokrata Párt, amely a diákok „Pumpálj!” szlogenjét is átvette

Elhangzott az is, hogy azoknak, akik ma dolgoznak, meg kell védeniük azokat, akik majd csak őket követően kerülnek a munkaerőpiacra. Kiemelték, hogy a két törvénymódosítási javaslat csak a kezdet, de őket nem érdekli a politika, csak a munkajog.

– A szakszervezetek jelentős részvételének köszönhetően május 1-je fordulópont lehet a munkavállalók jogaiért folytatott harcban, de a diákok követeléseinek teljesítésére irányuló törekvésekben is

– vélte Ranka Savić, a Szabad és Független Szakszervezetek Szövetségének elnöke.

Szerinte az általános sztrájkról szóló minden korábbi vita helyett a legtöbb szakszervezetnél inkább polgári engedetlenségi mozgalmat kellett volna szervezni, mert a jelenlegi szerb jogszabályok mellett nagyon nehéz valódi általános sztrájkot tartani.

Egyetemisták: radikalizáció következik

A nagy május elsejei tüntetésen a szakszervezeti vezetők mellett az egyetemisták is felszólaltak, s már a megmozdulás előtti napokban azt üzenték: a munka nemzetközi napja a lázadás, a szolidaritás és a küzdelem szimbóluma. Itt az ideje, hogy a dolgozók „tisztán hallassák a szavukat” – üzenték a blokádban lévő diákok az X-en.

Egy egyetemi hallgató arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkának építenie kellene az embert, nem pedig aláásnia.

– A munka a munkásoké, és nem zsarolási eszköz

– mondta, és hozzátette, hogy a diákok támogatják a szakszervezetek kezdeményezéseit a munka törvénykönyvének és a sztrájktörvény módosítására. Elhangzott viszont az is, hogy „a korrupció elleni küzdelmet nemcsak az utcán, hanem a munkahelyeken is folytatni kell.”

A blokádban lévő hallgatók azt üzenték, hogy radikalizálódásra van szükség, szerintük ugyanis a munka törvénykönyve és a sztrájktörvény az elnyomás rendszerének az alapja. Ezek a törvények a hatalmat védik, nem a munkásokat – és ezen változtatni kell, és azért küzdenek, hogy félelem nélkül élhessenek, „a munkásokért, a diákokért, mindannyiukért.”

Konkrét javaslatok

A munka törvénykönyvének módosításáról szólva elmondták, hogy a jelenlegi szabályozás nem ismeri el a szerződéses és ideiglenes munkavállalókat, pedig őket is meg kellene védeni.

Ezenfelül a határozott idejű munkaviszonyban dolgozók bármikor elveszíthetik állásukat a munkáltató szeszélye miatt – például, ha megbetegszenek, vagy a nők esetében, ha gyermeket vállalnak. Ezért nem meglepő, hogy sokan betegen is bemennek dolgozni. A változások, amelyeket követelünk, azt is jelentik, hogy ha valaki munkaképtelenné válik, ne lehessen csak úgy kirúgni.

A diákok azt is javasolják, hogy a szakszervezeti tevékenység ne lehessen indok az elbocsátásra.

A sztrájktörvény módosításáról elmondták, hogy a jelenlegi jogszabály legnagyobb problémája a „minimális munkafolyamat” meghatározása, amely ellehetetleníti a munkavállalók hatékony nyomásgyakorlását sztrájk által. A tanárok sztrájkja emiatt volt annyira kimerítő.

Lehet-e általános sztrájk Szerbiában?

Többeket meglepett, hogy az egyetemi hallgatók május 1-jét a szakszervezeti központokkal közösen szervezték meg – köztük azokkal is, amelyek cserbenhagyták a tanárokat.

Ennek ellenére Dušan Kokot, a Független Tanárok Szakszervezetének elnöke, aki hónapok óta vezeti a tanárok sztrájkjait, úgy nyilatkozott a Vreme magazinnak, hogy tagságuk jelentős része részt vesz a május 1-jei tiltakozáson, és megértik a diákok lépését.

Az is elhangzott a szakszervezetek részéről: remélik, az állami szektor dolgozói most tömegesen melléjük állnak. Az egész ország reprezentatív szakszervezeteinek tagjai, akik most kiálltak az egyetemisták mellett, túlnyomó részben állami alkalmazottak.

Az általános sztrájk megszervezését azonban nagyban lassítja, illetve gátolja, hogy a közszférában dolgozók egyharmada, vagy annál is több, valamelyik kormánypárt tagsági könyvecskéjével rendelkezik, ugyanis „annak köszönheti, hogy van munkája”.

– Az általános sztrájk azt jelentené, hogy több különböző szektorban egyszerre áll le a munka gazdasági vagy politikai célok elérése érdekében, ez pedig gyakorlatilag oda vezetne, hogy leáll az egész Szerbia

– mondta Zoran Stojiljković, a Belgrádi Politikai Tudományok Karának professzora a BBC szerb kiadásának.

Az általános sztrájk megszervezése időt, különféle szervezetek nagyfokú koordinációját és olyan követelések széles listáját igényelné, amelyek legalább részben szociális és gazdasági jellegűek, hogy magukban foglalják a vállalatokat és közintézményeket is.

Bár úgy véli, hogy „nehéz megvalósítani”, Stojiljković nem zárja ki, hogy „ha a helyzet tovább éleződik”, akkor sor kerülhet rá. A sztrájkról szóló törvény egyébként szabályozza, hogyan lehet jogszerűen munkát beszüntetni, de nem foglalkozik részletesen az általános munkabeszüntetéssel.

– Az általános sztrájk politikai tiltakozási forma, amelynek célja, hogy leállítsa az államot, és így mutassa meg, hogy komoly társadalmi problémák állnak fenn

– mondta Jovan Protić, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkatársa.

– Szerbia közelmúltbeli történetében még nem volt általános sztrájk – a legközelebb ehhez 2000. október 5-e előtt jártak, amikor a hadsereg és a rendőrség kivonult a Kolubara bányászai elé

– mondja Stojiljković. A tapasztalat viszont az, hogy a szegényebb társadalmakban kisebb a hajlandóság a kockázatvállalásra.

Kapcsolódó cikk

Általános sztrájk kis félelemmel és fenyegetéssel vegyítve

Szerinte az általános sztrájk a munkásmozgalom „mitikus fegyvere”, egy utópisztikus elképzelés, miszerint minden megáll. Most viszont olyan egyesülés van kialakulóban, ami nem fog leállni.

Tömeges, jól koordinált polgári ellenállás nélkül nehéz elképzelni, hogy a hatalom valódi engedményeket tegyen. Szerbia esetében viszont még mindig kérdéses, hogy végre összeszedik-e a bátorságukat a mindennapokban a munkavállalók, vagy beválik a hatalom receptje, s ha már megtörte a tanárokat, másokat is sikerül majd.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Belgrádi és az Újvidéki Egyetem karain dolgozó oktatók hétfőtől fokozatosan sztrájkba kezdenek. Odaáll-e melléjük mindenki?