A szerbiai egyetemisták, akik körbefutják Európát

Négy napja vannak úton azok a szerbiai egyetemisták, akik úgy döntöttek, hogy elfutnak Brüsszelig. Miután társaik, összesen nyolcvanan, kerékpárral Strasbourgig mentek, azzal a nem titkolt céllal, hogy felébresszék a diaszpórát és az európaiakat, valamint beszéljenek az Európai Parlament képviselőivel, huszonegyen futni kezdtek.

Ultramaraton futókról van szó, akik stafétában futják le a távot és levelet visznek azzal az üzenettel: semmi sem állíthatja és akadályozhatja meg őket abban, hogy egy igazságosabb világért küzdjenek, hogy megváltoztassák a rendszert.

Előbb sétáltak, majd kerékpároztak, most futnak

Amikor az egyetemisták körében január végén először felmerült, hogy elgyalogolnak Belgrádból az újvidéki tömegtüntetésre, senki sem gondolta volna, hogy ennyien követik majd a példájukat.

Azóta volt már gyalogló menet Szabadkától Bajmokig, de sétáltak a középiskolások Nagybecskerekről, Pancsovától Óbecséig, Čačaktól Novi Pazarig és sorolhatnánk.

Keresztül-kasul sétálták már az országot, a lakosság jelentős része pedig alig várta, hogy köszönthesse őket. Aznap pedig, április 15-én, amikor a kerékpárosok megérkeztek Strasbourgba, az ultramaratonista egyetemi hallgatók bejelentették, elfutnak Brüsszelig.

A kétezer kilométeres távot, ha minden igaz, tizennyolc nap alatt teszik meg, május 12-én érnek oda. A cél ugyanaz. Felhívni Brüsszel figyelmét a szerbiai történésekre. Mindannyian ugyanazt mondják: a szabadságért futnak, s győztesként fognak visszatérni.

A falumtól Brüsszelig

Fehér pólókban, amelyen az a felirat szerepel, hogy: „a Nobel-díjasok tiszteletkört futnak, a falumtól Brüsszelig” mottót választották az útjuknak, ami allúzió a Dušan Kovačević szerb drámaíró forgatókönyve alapján készült méltán híres jugoszláv filmre, amely a „Maratonfutók tiszteletkört futnak” (Maratonci trče počasni krug) címet viseli.

Az útvonal különbözik a kerékpárosokétól, ugyanis a futók Horvátországon keresztül haladtak, szintén megállnak Strasbourgban, majd innen indulnak tovább Brüsszelbe. A diákok az újvidéki vasútállomástól indultak, miután egy-egy szál fehér rózsát helyeztek el a november 1-i tragédia áldozatainak emlékére.

A távot stafétában teszik meg, mindenki minden nap fut legalább 15 kilométert. Ez elsőre talán kevésnek tűnhet, de amennyiben minden nap legalább ennyit meg kell tenni és esetleg közbejön egy gyulladás, akkor már nem is annyira könnyű feladat.

A varasdi önkormányzat vendégül látta őket

Amikor első alkalommal indultak gyalog Belgrádból Újvidékre az egyetemisták, még a sportcsarnokokba sem engedték be őket a haladó párti igazgatók és polgármesterek, így a téli hidegben a szabadban, sátrakban aludtak.

Kapcsolódó cikk

Karácsony fogadta a Strasbourgba tartó szerb egyetemistákat

Ehhez képest a nyugati országokban már a kerékpárosokat is a tenyerükön hordozta a diaszpóra, de köszöntötte őket Budapest polgármestere, Ulm első embere pedig még szerbül is megszólalt, azt mondta: pumpaj! Vagyis pumpáld, ami a tüntetések jelszava lett.

Arra azonban talán nem mindenki számított, hogy a szomszédos Horvátországban, amellyel nagyon sok tisztázatlan vitájuk van a szerbeknek, nemvárt fogadtatásban részesülnek a szerb fiatalok. Úgy tűnik el kell fogadni és szembe kell nézni azzal, hogy ez a generáció már nem terhelt a múlt traumáival, és mindenkivel egy asztalhoz tud ülni.

Az eszékiek a késő esti órákban fogadták őket, ovációkkal. Varasdon felcsendült a Za milion godina (Egymillió év múlva) című dal a fogadásukra, ami szintén a tüntetések egyik alap dala volt, és amelynek a refrénje szerint „Soha ne félj, mert valaki veled van, aki szeretetet akar adni neked”.

A fogadást polgári kezdeményezésre szervezték a Tomislav király téren, de Varasd városi vezetősége is csatlakozott a kezdeményezéshez és a varasdi egyetemisták felhívásához. A város polgármestere és horvát képviselők is köszöntötték az ultramaratonistákat.

A varasdi vacsora

A horvát diákok szerint a szerbiai egyetemisták harca nem csak az övéké, a világot kell felébreszteni és a valódi értékekre rámutatni.

Neven Bosilj, Varasd polgármestere is arra hívta fel a figyelmet, hogy ez egy új generáció. Ők nem 1991-ben vagy 1995-ben születtek – és csak jobb jövőt akarnak, mondta.

– Varasd nyitott város. Ezek a fiatalok segítséget kértek – szállásra van szükségük. A sportcsarnokunkban fogjuk elszállásolni őket, ahol ágyakat és vacsorát készítettünk nekik

– jelentette ki a polgármester, majd hozzátette, szerinte sokan elvesztették a jövőjüket, mert túl sokat éltek a múltban, és ennek most véget kell vetni.

Varasd után Maribor főterén vörös szőnyeget terítettek le eléjük. A jelenlévők között volt Nataša Sukič, a szlovén parlament alelnöke is. A szerb diákok érmeket kaptak, és táncoltak is.

Mi vár még a maratonfutókra?

Graz és Oberpullendorf között ezt követően 112 kilométer távot futottak a hét elején. Ezután az út Bécsen, Seitenstettenen, Salzburgon, Münchenen, Ulmon, Stuttgarton, Strasbourgon, Metz-en, Luxemburgon és Liège-en keresztül vezet, majd május 12-én megérkeznek Brüsszelbe.

Hogy van-e értelme? Megéri-e? Vagy az egész csak egy „kiváló sportteljesítmény”, ahogy Pásztor Bálint, a szerbiai kormányzathoz tartozó VMSZ elnöke fogalmazott?

Azt hiszem ezeknek a fiataloknak ez teljesen mindegy, s ami még biztosabb, egyáltalán nem kíváncsiak arra, hogy mások mit gondolnak a harcukról és a módszereikről. Ők hisznek a változásban, és senkinek nincs joga elvenni tőlük ezt a hitet.