BOSZNIA: Megélni egy megosztott országot (útirajz)

Párhuzamos narratívák, folyamatos hírözön, egymással teljesen ellentétes értelmezése minden bel- és világpolitikai eseménynek. Megpróbáltuk megérteni az ország lakóit, megérteni a narratívákat és a jelenlegi események megélését. Milorad Dodikot éppen a héten akarták letartóztatni Kelet-Szarajevóban. Ezzel párhuzamosan megnéztük, hogy a feszültségekből mit éreznek a helyiek. Útibeszámoló a kicsit szürke, tavaszi Bosznia-Hercegovinából.

Az árvíz politikája

Még érezni lehetett a tavaszi, már-már szokásosnak mondható boszniai árvíz hatásait a bosnyák határ mentén. Persze nem kellett soha sok idő (ezúttal sem), hogy ebből is politikai kérdést csináljon bármely egyszeri honpolgár, hiszen egyes érvelések szerint az árvíz jól példázza az állam és Bosznia működésképtelenségét.

Na persze, a politikai kérdés nem az időjárás viszontagságai következtében kiöntő folyókra vonatkozik közvetlenül.

Az árvíz elleni védekezéssel kapcsolatban évről évre alapvetően két elem jelenik meg, amelyek már a politikához köthetők.

A szürrealitás határán: árvízi emlék (Fotó: BALK)

Az egyik az aktuálpolitikai haszonszerzés, miszerint politikai oldaltól és etnikai hovatartozástól függetlenül a levonuló árhullám mellett a saját politikai haszonszerzésükben érdekelt politikusok nyilatkoznak a természeti katasztrófával kapcsolatban. A nyilatkozat után szedik a sátorfájukat, és mint akik jól végezték dolgukat, odébb is állnak.

A másik pedig az, hogy állami vagy éppen entitási szintű árvízvédelem nincs. Lokális és regionális kezdeményezések bár léteznek, de alapvetően az elmúlt évtizedek pusztító árvizei és természeti katasztrófái arra mutatnak rá, hogy az erős, centralizált állam hiányzik.

A centralizált állam és az uniós integráció

Ha valaki Boszniában szóba elegyedik egy szerbbel, egy bosnyákkal vagy éppen egy horváttal, akkor párhuzamos valóságoknak lesz a szem- és fültanúja.

A szerbek részéről Banja Lukában elsősorban az merül fel, hogy a bosnyákok az európai uniós integráció ellen áskálódnak, és egy centralizált, elnyomó állam építésében érdekeltek, amelynek célja, hogy egy bosnyákok által vezetett államot hozzanak létre, ellentétben azzal a multietnikus állammal, amelyben a szerbek hisznek.

Nyilván ezt a kérdést Szarajevóban a bosnyákok teljesen máshogy látják, hiszen szerintük a szerb szeparatizmus vezetett az ország európai uniós integrációjának befagyásához.

Apropó Banja Luka. A csendes, kelet-boszniai város ugyanúgy fest, mint bármely posztjugoszláv település, amely nem a tengerpartra épült. Itt-ott megbújó mecsetek, nagyobb ortodox templomok és számos szerb zászló mellett csak pár plakát hirdeti Milorad Dodik és pártjának aktuális irányvonalát.

A kiüresedő ország egyik jelképe, a jajcéi vízesés (Fotó: BALK)

Egy dolog azonban mindenképpen összeköti az ország lakóit. Ez nyilván nem a nemzetiség vagy a vallás, hanem a mindenhol elénk táruló kilátástalanság, már ami a munkanélküliséget illeti.

A legvadabb becslések szerint bizonyos korosztályokban akár 30% is lehet a munkanélküliség, amellyel lényegében úton-útfélen szembesülhetünk. Banja Lukától Szarajevóig, Jajcétől Travnikig mindenhol tapasztalható az általános munkanélküliség, amelyet az esős április következtében el-elmaradozó turisták hiánya nem tett fényesebbé.

Persze az elöregedő társadalom képe minden sarkon az utazó elé tárul, legyen szó Szarajevóról, Mostarról vagy éppen Banja Lukáról.

Dodik lakást keres?

Szarajevóban tartja magát egy új vicc:

– Miért jár olyan gyakran Dodik Budapestre?
– Új lakás után néz.

A vicc kissé fanyarul szemlélteti azt, ahogy a helyiek észlelik, hogy a boszniai szerb vezető közeli viszonyt ápol a magyar kormányzattal.

Persze a közbeszédben viszonylag gyakran jelenik meg a kérdés, hogy miként végződik a jelenlegi válság, ugyanakkor ebben meglehetősen más meglátások jelennek meg, mint Magyarországon vagy éppen az európai sajtóban.

Háborús emlék, golyó szaggatta épület Boszniában (Fotó: BALK)

Ez pedig elsősorban a bosnyákok megélésére vonatkozik. Ugyanis a jelenlegi válság, bár a helyiek szerint semmiképpen sem tekinthető olyannak, amit félvállról kell venni, vagy éppen nem kell figyelemmel kísérni, minduntalan kiemelik azonban, hogy mindenki tudja, mi lesz a vége.

Ez pedig az, hogy Dodiknak buknia kell, hiszen már nem maradt kijátszható kártyája. A piros hetest már évekkel ezelőtt kijátszotta, ez pedig a szeparatizmus és a szerb kiválás lenne.

Ebből a helyiek közül sokan azt a következtetést vonják le, hogy Dodik egyetlen esélye jelenleg az, hogy valahogy elodázza a végzetét.

Ugyanakkor az egyetlen dolog, ami miatt mégis érdemes figyelni, az éppen a 30 éve záruló boszniai háború baljós árnyéka. Persze most a bosnyákok bíznak abban, hogy ha bármi fegyveres konfliktus lesz, akkor korábban kaphatnak támogatást, elsősorban az Európai Unió nyugati országaitól.

Ennek megfelelően a bosnyákok a jelenlegi feszültség kapcsán is sok alkalommal meglepően pozitívan nyilatkoznak.

Szolidaritási üzenet Szarajevóban (Fotó: BALK)

Szarajevóban egy valami mindenképpen szembeötlő lehet az embernek: az az elképesztő mennyiségű Palesztinával és Gázával (vagy bármely közel-keleti országgal), valamint Ukrajnával szolidaritást vállaló felirat, amelyek lényegében már minden utcasarkon láthatók.

Ezzel párhuzamosan persze a szerb feliratok sem maradnak el, amelyek a NATO-ellenességet vagy éppen Koszovó Szerbiához való tartozását hirdetik.

A falfeliratokon, graffitiken túl azonban szembeötlő az is, hogy az ország milyen sok helyen magán viseli a háború nyomait. Egy-egy helyi szerint ez nemcsak a pénzhiánynak, hanem annak is köszönhető, hogy az ilyen módon megőrzött (nem felújított) épületek a háború borzalmaira is emlékeztetnek.

Támogatás Ukrajnának: az iszlámban a macska a tisztaság, a kegyelem és az emberi együttérzés szimbóluma (Fotó: BALK)

Mostar, te csodás

A sokszor szürke Szarajevóval és az ország többi részével ellentétben Mostarban egy cseppet sem érezni, hogy itt a munkanélküliség probléma, vagy éppen a gazdaság állapota kihívás lenne.

A Neretva-parti városban gyakorlatilag semmi sem érzékelhető az ország szürke hétköznapjaiból, a gazdasági helyzetből vagy éppen a megosztottságból.

Kapcsolódó cikk

Kísérlet Dodik letartóztatására, vér nélkül nem fog menni

Az mondjuk beszédes, hogy a turisták egyre nagyobb aránya láthatóan már nem Európából, hanem a Közel-Keletről érkezik, csakúgy, mint ahogy a befektetések egyre nagyobb része a bosnyákok lakta területekbe Törökországból és az Öböl-országokból származik. Mostarban azonban a jelenlegi feszültségekből semmi sem érezhető.

Összességében Bosznia-Hercegovina sokkal izgalmasabbnak tűnik egy hírfogyasztó számára kívülről, mint egy odautazónak, már ami a politikai helyzetet illeti. Az egyszeri látogatónak maximum annyi tűnik fel, hogy a srebrenicai emlékközpont nem látogatható időszakosan.

Ez is csak akkor, ha a többórás kocsiutat vállalja Szarajevóból a népirtás helyszínére.

Az élet mindennapi problémái és kihívásai azonban sokkal fontosabbak, mint az éppen aktuális politikai válság. Már csak azért is, mert egy olyan országról beszélünk, ahol az elmúlt harminc évben folyamatosan válságok váltották egymást.

A mostani is egy válságokkal tűzdelt időszak, csak egy kicsit mélyebb.