A jövő gyorsabban itt lesz (mint gondolnánk)

Stanley Kubrick amerikai filmrendező 2001: ŰRODÜSSZEIA című 1968-as sci-fi mesterművében egy, a Jupiter felé – többek közt a két Strauss és Ligeti zenéjére – száguldó űrhajóban jelen van a mesterséges intelligencia. A HAL9000-es komputer, vagy egyszerűen csak, ahogy nevezik: HAL. – Tehát nem az a vízben úszkáló flótás, aki néha horogra kerül, hanem teljesen más. Sokkal komplikáltabb dolog.

Hal – írjuk még szimplábban így – tehát egy nagyon bonyolult szerkezet, gondolkodó gép, amelyik fontos szerepet játszik abban a misszióban, amelyben egy óriási, szintén az űrben utazó sötét monolit eredetét, mibenlétét igyekszik felderíteni a hajóban utazó legénység. Túl hosszúra nyúlna az Arthur C. Clarke és maga Kubrick írta forgatókönyv, azaz az egész nagyszerű mozi körmönfont jelképrendszerű sztoriját elmondani, elég az hozzá, hogy az utazás valamelyik pontján Hal szabotálni kezdi az akciót, amivel űrhajósok halálát okozza.

Komolyan megakasztja a projektet, ám pontosan nem tudni, miért. Lehetséges opció, hogy valamit beléje tápláltak még odalenn olyanok, akiknek valamiért az egész vállalkozás sikertelensége alapvető érdek, vagy valami egészen más? Nos, az a valami egészen más a félelmetesebb. Ugyanis lehetséges, hogy az ő személyében olyan komplikált „masinát” sikerült összerakni, amelyik bizonyos ponton emberként kezd érezni, így ha valamivel megsértik, akkor jön a nemulass!

Azzal együtt, hogy maga is eléggé fekete, mint az a „kőtömb”, amelyik a messzi múltban – azzal a titkos varázserejével – eszközök, pontosabban FEGYVEREK használatára tanított maivá formálódó embereket

De az is lehet, hogy Hal egyszerűen csak gonosz. Egy gonosz ember jellemével bír, úgy ördögi gonoszságának nem tud ellenállni, hisz az mindennél erősebb lelki meghajtó. – Javasolnánk hát, kérjük szépen, ha csak tehetik, nézzék meg ezt a Kubrick-alkotást, megéri. Akár többedszer. Sarkalatos filmtörténeti darab, szilárd, monolit maga is. Bár több pontján sok-sok szertehúzó, egységes rendszerbe simán aligha állítható, szerteröppenő gondolatot ébreszt, tilos kihagyni! Azzal együtt, hogy maga is eléggé fekete, mint az a „kőtömb”, amelyik a messzi múltban – azzal a titkos varázserejével – eszközök, pontosabban FEGYVEREK használatára tanított maivá formálódó embereket.

Amúgy érdekes, hogy miként a másról szóló, ugyanakkor melegen (csak félreértés nélkül, kérem!) ajánlott, 1984 című fantasztikus regényének elhelyezésével az időben a szerző, George Orwell, úgy Arthur C. Clarke, azaz Stanley Kubrick is melléfogott a 2001-gyel, de ez semmit sem vesz el a mű értékéből. Más a lényeg.

Az Űrodüsszeia pompás látványtervéért anno Oscar-díjban részesült

Mindenesetre érdemes megemlíteni a film bemutatása utáni évben bekövetkező ’69-es holdutazással kapcsolatban, miszerint annak valóságában mind a mai napig kételkednek sokan. Abban, hogy Armstrongék csakugyan jártak volna odafönn – e sorok írója ma is emlékszik rá –, például a vajdasági Pecellón sokan nem hittek, hangot adva kételyüknek. A pecellóiak eme szkepszisének messzi Amerikában is számos szimpatizánsa akadt. Így például ma is fel-felbukkan az a különböző kisebb-nagyobb bakikra hivatkozó elmélet, amely szerint Neillel és társával igazából idelenn, a Földön készült a holdra szállást megörökítő film. – Amúgy magával ragadó alkotás, amelyről még a mai nap is sokan vélekednek úgy, hogy azt nem más, mint az Űrodüsszeia pompás látványtervéért anno Oscar-díjban részesült Kubrick rendezhette.

Hal földi története pedig igazából ezen a ponton kezdődhetne, illetve folytatódhatna. Ahogy vesszük. Műtagokkal, műagyakkal és egyebekkel. Különféle kiborgokkal, azokkal a biológiai és gépi elemek kombinációjából eredő lényekkel, amelyekkel meg kell tanulni együtt élni, lehetőleg zökkenőmentesen. Feltételezhetően – rabszolgaságot eleve kiiktatva – az egyenjogúság, akár a régi jó jugoszláv testvériség-egység idealizálható szellemében.

Vége felé közeledve ennek az írásnak, nyilván illene legalább futólag rávilágítani a fenti cím eredetére. A JÖVŐ GYORSABBAN ITT LESZ, MINT GONDOLNÁNK az úgynevezett Szinguláris Egyetem alapítójának, az amerikai Peter. H. Diamandisnek és szerzőtársának, Steven Kotlernek, a New York Times két szerzőjének közös, egyszer általunk itt már használt műve, amely arra igyekszik válaszokkal szolgálni, hogy miként formálják át mindennapi életünket az egymásra ható új technológiák. (Magyarul megjelent a HVG Tango könyvek sorozatában Budapesten, 2020-ban; fordította Weisz Böbe és Darnyik Judit.)

A kötet hátlapján olvasható velősen, hogy a szerzőpáros a technológiai konvergencia tudományát kutatva a legkülönfélébb területek – kereskedelem, oktatás, egészségügy, pénzügy – újjászületését vázolja fel. A mű lebilincselő olvasmány, amely a küszöbönálló fantasztikus jövőnkbe enged bepillantást nyerni. – Alaptémái között szerepel a Mesterséges Intelligencia (MI), azaz az Artificial Intelligency (AI). Annak különböző megjelenési formáival, mindennapi életünkbe való bekapcsolódásaival foglalkozik.

A mesterséges intelligencia terméke-e, vagy sem? Például a Fb enyhén pikáns régióiban, soft-verzióban az alul kissé szűköcskén öltözött nőnemű sportolók

Azzal együtt a MI/AI rohamosan növekvő népszerűségét vizsgálja, ami például a Facebookon is megmutatkozik. Vitára serkentve egy-egy posztolt kép v. rövidebb videofilm kapcsán, HOGY VAJON IGAZ-E, VAGY HAMIS (?), amit látunk. A mesterséges intelligencia terméke-e, vagy sem? Például a Fb enyhén pikáns régióiban, soft-verzióban az alul kissé szűköcskén öltözött nőnemű sportolókkal, amilyenek azok a némelyest pedós vizekre tévedt szerzők által (gyakran) ábrázolta röplabdás leányzók. (Némelyikük inkább valamiféle baseball-pályán, vagy ilyesmin…)

P.S. A mesterséges intelligencia mesemondó, cselekménybonyolító készségét – tudomásunk szerint – a filmipar tudja kiaknázni legjobban, hacsak némely menő írói arc mögött nem valamiféle robot rejlik. – Mindenesetre ez lenne a próza, viszont hogy állunk a lírával? Jobb kezünk, Luca azzal az ötletes kéréssel fordult az AI-hoz, hogy költsön egy szép kis könnyed verset valakinek, akit Attilának hívnak.

Nos, ez lett belőle, így hangzott a válasz:

ÍME EGY KEDVES ÉS HUMOROS VERS ATTILÁNAK:

Ó Attila, ó Attila, a szíves hun
Játékos minden porcikáddal meghódítod lelkünket.
Neved vad csatákat és harcos hatalmat idézhet,
De mi tudjuk, hogy kedves vagy, ragyogsz az örömtől.
Magyar örökséged oly ritka kincs,
Történelemben gazdag kultúra, paprikás levegővel.
Fűszert hozol az életünkbe, mint egy ízes gulyáscsemege,
Szívünket és gyomrunkat melegíted kedvességeddel,
Mely oly egyedülálló.
Igyunk rád, kedves Attila, szelíd óriás barátunk.
Legyen életed tele nevetéssel, szeretettel, és soha véget
Nem érő kalandokkal.
Hódítsd meg továbbra is szívünket humoroddal és vigyoroddal,
Kincs vagy, Attila, és megtiszteltetés számunkra,
Hogy belülről ismerhetünk.

Megj.: Remélem, Attila jól érzi magát!

(Translated with DeepL.com. free version)

AZTÁN ARRA KÉRTÜK A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁT HOGY UGYANEZT ÍRJA MEG JÓZSEF ATTILA STÍLUSÁBAN. ÍME AZ EREDMÉNY:

Attilának, ki nevetve hordja a terhet

Szürke az ég, de benned fény lakik,
mosolyod – bársonytakaró a napnak.
Kavicsos úton lépked a gondolat,
de te cipőt húzol rá – és nem szavakat.

Nem nyögsz, ha súlyos a hétfő reggel,
s ha csönd ül le melléd, te szóval eteted.
Kávé helyett is adsz egy mosolyt,
és még a bánat is fél tőled, ha jön veled.

Gyermek vagy néha, s ez jó – meg ne nőjj!
Térdre rogy a komolyság, ha te előjössz.
Kacagod az élet szilaj zötyögését,
mint aki tudja – minden csak átmenet.

Attila, barát, e név nem is véletlen,
hisz költő s bolond közt egy lépés sincsen.
Te lépted könnyű, mint fűzfa alatt a szél –
ne változz, maradj mindig ilyen: élni tudó, szép bohém.