A szerb elnök a Hazugsággyárban: valódi fenyegetés vagy újabb politikai blöff?

Aleksandar Vučić szerb elnök legutóbbi bejelentése szerint az Egyesült Államok a következő napokban pénzügyi szankciókat vezet be a szerbiai Naftna Industrija Srbije (NIS) vállalat ellen. A hír nemcsak a szerb energiaszektort, hanem az egész politikai diskurzust is felbolygatta. Az érintett vállalat többségi tulajdonosa az orosz Gazprom, amely a nemzetközi szankciók középpontjában áll az ukrajnai háború kitörése óta.

Vučić figyelmeztetett, hogy a szankciók akár az ország üzemanyag-ellátásának válságát is előidézhetik, de vajon valóban ilyen komoly a helyzet? Netán ez csupán egy politikai blöff, amely inkább a belpolitikai közönség számára szól? Főleg hogy mindez az Informer televízióban hangzott el, amely valószínűleg egymaga több hazugságot gyártott, mint az egész kormánypárti média. Ettől még a hír lehet igaz, mert a szerb vezetés minden okot megad rá.

Az ügy központi elemei

A NIS tulajdonosi struktúrája miatt már évek óta az oroszellenes szankciók árnyékában működik. A Gazprom és leányvállalata, a Gazpromnyefty együttesen 56,15%-os részesedéssel rendelkezik a szerb olajipari óriásban, míg a szerb állam tulajdona a vállalat 29,87%-a, a kisebbségi részvényesek 13,98% tulajdonnal rendelkeznek.

Az Egyesült Államok által állítólag kilátásba helyezett szankciók azonban a korábbinál közvetlenebbül érintenék a céget. Az amerikai intézkedések nemcsak a vállalat működését akadályoznák, hanem a JANAF horvátországi olajvezetéken keresztüli szállításokat is veszélyeztethetik, amely Szerbia elsődleges kőolajforrása, amig nem épül meg Algyő!

Kapcsolódó cikk

Szappant akartak ajándékozni a „mártíromságra” készülő szerb újságírónak

Ha a szankciókat életbe léptetik, Szerbia energiapiacán drámai változások várhatóak. Szakértők szerint az üzemanyagárak az egekbe szökhetnek, az ellátás akadozhat, és még a pancsovai olajfinomító működése is veszélybe kerülhet.

Ez a finomító az ország olajellátásának kulcsfontosságú szereplője, és alternatív szállítási útvonalak hiányában a működés leállása katasztrofális hatással lenne a gazdaságra.

A NIN című hetilap – amely felett szintén lehet némi kormányzati befolyás a nemrég történt tulajdonosváltás után – rágyúrt a kérdésre, hiszen az emberek riogatása a jelenlegi politikai helyzetben a kormányzat elemi érdeke, és a szerb elnök egyik kedvenc szórakozása, de egyébként is mindenkit érdeklő és közelről érintő témáról van szó.

Goran Radosavljević, a FEFA Egyetem (Metropolitan Egyetem) professzora úgy vélte, hogy a szankciók bevezetése esetén szinte lehetetlen biztosítani a szükséges mennyiségű nyersolajat. Más vállalatok nem képesek pótolni a NIS kiesését a hazai piacon, ami üzemanyaghiányhoz és áruhiányhoz vezethet.

Stratégiai figyelmeztetés vagy politikai túlzás?

Vučić elnök retorikája nem először tükröz drámai jóslatokat, amelyek célja gyakran a politikai pozíció erősítése, különösen a belpolitikai viszonyok között.

Az elnök által tett kijelentések a szerb közvélemény legmegosztóbb médiaplatformján, a TV Informer csatornán hangzottak el, amely nemzetközi szinten is gyakran kap kritikát az álhírek és politikai propagandára hajló tartalmak miatt.

Ez felveti a kérdést: valóban a legsötétebb forgatókönyvre kell készülnie Szerbiának, vagy Vučić szavai inkább egy újabb politikai játszma részei? A szerb elnök ugyanis nem először alkalmazná a „válságkommunikáció” eszközét, hogy belpolitikai szinten növelje saját mozgásterét.

Az Informer szerint az amerikaiak sokat kockáztatnak a NIS elleni szankciókkal! Szerbia nem mond le az orosz barátságról, a megoldás az offenzív politika (Forrás: Informer)

Szerbia gazdasági helyzete és külpolitikai mozgástere miatt valós fenyegetésként kell kezelni az amerikai szankciók lehetőségét. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni, hogy az elnök által hangoztatott forgatókönyv mennyire reális.

Vučić szavai túlzók is lehetnek, hiszen az amerikai szankciók hatályba lépésekor sem biztos, hogy azonnali hatállyal megszűnnének az olajszállítások. A horvátországi JANAF például hosszú távú szerződés keretében biztosítja az olajszállítást a NIS számára, amelyet nem lehet egyik napról a másikra felbontani, viszont azonnali hatállyal le lehet állítani.

A NIS az év elején újította meg a JANAF-fal kötött szerződését, amely szerint 2026 végéig 10 millió tonna kőolajat szállít Szerbiának. A horvát cég akkor bejelentette, hogy „rekordszerződésről” van szó.

A szerb vezetés részéről nem ez az első eset, hogy Vučić geopolitikai kérdésekben játszik kettős játékot: próbálja megőrizni Oroszországgal fenntartott hagyományos kapcsolatait, miközben igyekszik minimalizálni a Nyugat irányából érkező nyomást. Ez a lavírozás időnként „taktikai túlzásokhoz” vezethet a retorikában.

A helyzet elemzése során nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bejelentés időzítése és formája politikai szándékot is tükrözhet. A szerb közvélemény gyakran érzékenyen reagál a külső nyomásra, különösen ha azt a Nyugat gyakorolja.

Vučić egyértelműen arra játszhat, hogy a nemzeti érzelmek felkorbácsolásával növelje saját támogatottságát. Ez a stratégia nem idegen a szerb politikai színtéren, ahol a geopolitikai fenyegetések retorikája régóta eszköz a belpolitikai tőke növelésére.

Lehetséges forgatókönyvek

Amennyiben a szankciók életbe lépnek, Szerbia két fő választási lehetőség előtt áll, az egyik a NIS tulajdonosi szerkezetének módosítása, vagyis a reprivatizáció: ez magában foglalhatja a Gazprom részesedésének csökkentését, ami komoly anyagi terheket róna az országra. Számítások szerint az orosz részvények jelenlegi értéke 600 millió euró, de ki tudja, hogy a Gazprom mennyiért lenne hajlandó eladni őket.

Az államosítás csak akkor jöhetne számításba, ha a szankciók miatt a külföldi vállalatok megtagadják az olaj eladását a NIS-nek, ez olyan rendkívüli helyzetet teremtene, amelyben Szerbiának jogában állna államosítani a vállalatot, és „tisztességes piaci árat kínálni az orosz tulajdonosnak a felvásárlásért”.

Kapcsolódó cikk

A Zvezda évente 8 millió eurót kap a Gazpromtól, mennyit kérjen a Fradi?

A másik megoldás az Oroszország elleni szankciók bevezetése lenne, ami jelentős külpolitikai és gazdasági kockázatokkal járna, különösen az energiahordozók importját illetően.

A szerb elnök ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy ebben a pillanatban egyáltalán nem hajlandó beszélni sem a Moszkva elleni esetleges szankciókról, mivel Szerbia három évig elvszerű politikát folytatott, amiből következhet, hogy ezt aligha adja fel, egyelőre legalábbis.

Vučić bejelentésének hitelességét az is gyengíti, hogy erről semmiféle papírt nem látott róla, de a bejelentés helyszíne és körülményei is kétségeket ébresztenek. Az Informer TV, ahol az elnök nyilatkozott, nemzetközi és helyi szinten is hírhedt az igazság elferdítéséről és a politikai propaganda eszközévé válásáról.

Egy ilyen környezetben elhangzott nyilatkozat esetében mindig felmerül a blöff vagy a túlzás gyanúja!