Történelmi megbékélés a szerbek és a magyarok között, de miért jött létre a VMSZ?

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte Palicson. Az eseményen, amelyen számos magas rangú vendég vett részt, köztük Aleksandar Vučić szerb elnök is, Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke kiemelte: a párt legnagyobb eredménye az elmúlt három évtizedben a történelmi megbékélés megteremtése a szerb és a magyar nép között.

Hogyan alakult a VMSZ?

Kevesen emlékeznek már arra, hogy valójában hogyan is alakult meg a Vajdasági Magyar Szövetség, egy zentai pártszakadás következményeként. A VMDK, vagyis a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége harminc évvel ezelőtt tisztújító közgyűlést tartott Zentán, amelyen akkor Walkó Gyurival (B. Walkó György) vettem részt, ő az MTI-t képviselte, én a rádiót.

A VMDK-n belül két szárny jött létre, mostani modern megközelítéssel élve: egy demokrata és egy konzervatív, a párt élén az utóbbi állt Ágoston András vezetésével, az alelnök pedig Vékás János volt. A másik oldalon Kasza József és Csubela Ferenc volt.

Arról nem érdemes beszélni, hogy az említett személyeknek volt-e kommunista múltjuk, aki annak idején valamit el akart érni, annak általában véve muszáj volt besározódnia, bár voltak azért árnyalatnyi, és nem csak árnyalatnyi különbségek.

Csubela Ferenc (1937-1995)

A konzervatív, vagy inkább pragmatikus ágnak az volt a politikai filozófiája, hogy a VMDK-nak kisebbségi politikai szervezetként jóban kell lennie az anyaországban és a szülőhazában éppen regnáló politikai nomenklatúrával, függetlenül annak pártállásától vagy netalán tetteitől.

Vékás János, a VMDK akkori főideológusa ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a nemzeti kisebbségek sorsa a nemzetállami elv dominanciája folytán továbbra sem az állampolgári jogegyenlőség elvei alapján alakul, hanem alapvetően az államközi viszonyok függvénye maradt”. (Régió, 1998. 9. évf. 2. sz.) Ez többé-kevésbé ma is így van.

A harminc évvel ezelőtti zentai tisztújító ülésre annyira polarizálódott a két oldal közötti helyzet, hogy szinte szikrázott a levegő, mire a szavazásra került sor. Ágoston Andrást ugyan megválasztották a VMDK elnökének, Vékás János azonban – aki mindenkiről rendelkezett kompromittáló vagy kevésbé kompromittáló dokumentumokkal – nem került vissza az alelnöki pozícióba.

Ágoston ebbe nem nyugodott bele, és újraszavazást rendelt el, emlékeim szerint nem is egyszer, amíg Vékást nem választották meg. Ez indította Kasza Józsefet és Csubela Ferencet arra, hogy elhagyják a VMDK-t.

Háborús idők voltak – Csubela Ferenc – ahogy Pásztor Bálint nagyon korrektül minden alkalommal megemlékezik róla – azon dolgozott, hogy a vajdasági magyar fiatalokat a kényszerbesorozások során ne vigyék ki a frontra.

Lehet, hogy ez került az életébe, 1995 végén ugyanis autóbalesetet szenvedett, aminek következtében nem sokkal később elhunyt. A család meg volt győződve arról, hogy Feri bácsi merénylet, mondjuk ki, gyilkosság áldozata lett. Azokban az időkben olcsó volt az emberélet, főleg azoké, akik szembeszálltak az akkori rezsimmel.

A VMSZ vezetését Kasza József vette át, aki a kezdetben főleg kisebbségi érdekvédelmi szervezetként működő Vajdasági Magyar Szövetségből valódi pártot formált, és bevitte a nagypolitika sűrűjébe, egészen annyira, hogy ő maga miniszterelnök-helyettes lett, akkor ehhez hat mandátum is elég volt.

Kasza Zoran Đinđić egyik legközelebbi munkatársaként közreműködött Slobodan Milošević hágai kiadatásában, amiért, ha neki nem is, de Zoran Đinđićnek az életével kellett fizetnie.

Kasza helyét az igencsak ambiciózus Pásztor István vette át. A Vajdasági Magyar Szövetség kezdetben a Demokrata Párt szövetségese volt, és szembeszállt az akkortájt örjöngő nacionalizmussal, ám Pásztor István jól mérte fel a magyarországi politikai helyzetet, és szakított a demokratákkal, hogy később beálljon a Szerb Haladó Párt táborába.

Dióhéjban ez a párt története, amiről a nálamnál avatottabbak biztosan többet is mondhatnának, ennyit viszont érdemes tudni arról, hogy miként kezdődött a szerb és a magyar nép történelmi csúcsokat döntő barátsága.

A történelmi barátság

Pásztor Bálint palicsi beszédében hangoztatta, hogy pártja az elmúlt 30 évben nemcsak a vajdasági magyar közösség, hanem Vajdaság és egész Szerbia érdekében is jelentős eredményeket ért el, és „amit ők kiharcoltak, az nemcsak a magyaroknak jó, hanem a horvátoknak, bunyevácoknak, románoknak és szlovákoknak is”.

Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke

Pásztor hangsúlyozta, hogy a szerb-magyar kapcsolatok soha nem voltak olyan magas szinten, mint ma, és az általa vezetett pártnak az egyik legfontosabb célja az volt, hogy stabilitást teremtsen, és hogy a szerb politikai színtéren az észszerűség hangját képviselje.

A szerb elnök beszédében méltatta a két nép közötti együttműködést és barátságot, amely az elmúlt évtizedben történelmi jelentőségű szintre emelkedett.

Aleksandar Vučić hangsúlyozta, hogy Magyarország ma Szerbia legfontosabb barátja, amelyre mindig támaszkodhat, de Magyarország is tudja, hogy mindig számíthat Szerbiára. Szavai szerint az elmúlt években olyan barátságot sikerült kiépíteni a két ország között, amelyet kölcsönös tisztelet és megértés jellemez.

A szerb elnök külön kiemelte a néhai Pásztor István, a VMSZ korábbi elnökének szerepét a kapcsolatok megteremtésében. Szerinte „Pásztor István hidakat épített közötte és Orbán Viktor között, ő volt az, aki 15 évvel ezelőtt összeismertette őket.

Vučić szerint az ő munkájának köszönhető, hogy ma ilyen erősek a szerb-magyar kapcsolatok.

Valaki mindig meglöki a szerb elnöki fotós kezét, annyi megdőlt kép születik (Forrás: szerb elnöki Instagram)

A jubileumi eseményen Vučić mellett jelen volt Miloš Vučević, szerb miniszterelnök, Maja Gojković, vajdasági miniszterelnök, valamint Ivica Dačić szerb belügyminiszter és számos más rangos vendég.

Orbán nem jelent meg az ünnepségen

Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelét Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete olvasta fel. Orbán Viktor ünnepi üzenetében visszatekintett a VMSZ alapításának körülményeire, hangsúlyozva, hogy a párt 1994-ben, a háború és a rendszerváltás nehézségei közepette született meg.

Orbán Viktor ünnepi üzenetében azt írta, hogy a sikerhez vezető út a politikában is munkával van kikövezve. Sok-sok ember életáldozata kell hozzá, akik az egységre és összefogásra törekedve napi 24 órában dolgoznak érte.

– Önök maradéktalanul elvégezték ezt a munkát. Így amikor eljött a pillanat, készen álltak megragadni az esélyt, hogy a nemzetmentés időszakából a nemzetépítés korszakába lépjenek

– írta a magyar miniszterelnök, aki kifejezte köszönetét a rengeteg erőfeszítésért, amit az elmúlt három évtizedben a vajdasági magyarság szülőföldön való megtartása, valamint a szerb és a magyar nemzet történelmi megbékélése érdekében tett a VMSZ.

Magyarország miniszterelnöke elismeréssel szólt arról, hogy az alapítók örökségét az utódok is továbbviszik, és reményét fejezte ki, hogy ez további sikerekben gazdag évtizedeket eredményez.