Gumicsont vagy valós fenyegetés? Ügynöktörvényt akarnak a szerbek Montenegróban

A montenegrói szerb pártok ismét a politikai közbeszéd középpontjába kerültek. Történt ugyanis, hogy a ZBCG (Montenegró Jövőjéért Koalíció) egyik pillanatról a másikra a politikai közbeszéd központjába emelte a külföldi finanszírozású szervezetek (NGO-k) kérdését. A ZBCG rögtön egy törvény előkészítését jelentette be, amelyet a szerb párt reményei szerint el is kellene fogadni, ami nagy hullámokat vert mind a pártok, mind a civil szféra képviselői között. Gumicsont? Fenyegetés a civil szférának? Putyinizálódás Montenegróban? A cikkben erre keressük a választ.

Törvény a civil szervezetek ellen?

A múlt hét közepén futótűzként járta be a montenegrói sajtót a hír, hogy a montenegrói szerb pártok koalíciója, a Za budućnost Crne Gore (ZBCG), egy, a külföldi finanszírozású szervezetekről szóló törvény elfogadását tervezi. A Montenegró Jövőjéért Koalíció mindezt azzal indokolta, hogy céljuk „Montenegrót valóban szabad országgá tenni”.

A párt továbbá felvetette azt is, hogy a montenegrói civil szervezetek (úgynevezett NGO-k) leple alatt „igyekeznek befolyásolni hazájuk bel- és külpolitikáját”.

A párt azt is kiemelte a közleményében, hogy egy ilyen törvény megoldaná azt a problémát, hogy ezen szervezetek átláthatóbban működjenek, ugyanis állításuk szerint nem egy olyan szervezet létezik és tevékenykedik Montenegróban, amely több millió dolláros támogatásokat kap külföldről, és úgy fejti ki a tevékenységét, hogy a törvények felett áll.

Törvény Putyin tollából?

A törvénytervezet első hírére rögtön mindenki Putyint és az Oroszországi Föderációt emlegette, ahol a „külföldi ügynökökről” szóló törvényt 2012-ben fogadták el, míg 2022-től ez a minősítés minden olyan személyt vagy csoportot magában foglal, aki bármilyen összeget kap külföldről.

Fontos kiemelni, hogy hasonló törvények, mint a 2012-es, nem csak Oroszországban léteztek: többek között az Egyesült Államokban is van ilyen törvény. Az orosz törvény azonban nem csak szervezetekre vonatkozik, hanem magánszemélyekre is, és az évek során folyamatosan szigorították, ezért is vált hírhedtté.

Az orosz törvény mintájára azóta Kirgizisztánban, Magyarországon, Szlovákiában és Grúziában fogadtak el hasonló törvényeket. Montenegró esetében a grúziai példa a legfontosabb, ugyanis a törvény elfogadását követően Grúzia EU-csatlakozását leállították, és az országnak nyújtott pénzügyi támogatás egy részét befagyasztották.

Ez pedig Montenegró európai uniós integrációja előtt is példa lehet. A ZBCG az első médiavisszhangok hatására rögtön közölte, hogy a tervezet az Egyesült Államok Foreign Agents Registration Act (Külföldi ügynökök nyilvántartásáról szóló törvény) alapján készülne.

A reakciók

Ahogy várható volt, a törvényjavaslat belengetésére nem csak a civil szervezetek, de politikai pártok is megszólaltak. A nyolc legnagyobb montenegrói civil szervezet közös közleményben állt ki a tervezettel szemben, miszerint a kezdeményezés potenciális veszélyt jelent az emberi jogokra, valamint az ország európai uniós integrációjára.

Érdekesség, hogy egyébként az európai uniós integrációban ezek a szervezetek már több mint egy évtizede tevékenyen részt vesznek; nem egy tárgyalási fejezet egyeztetésében vállalnak szerepet a szervezetek szakértői.

A civil szervezetek azt is kiemelték, hogy a jelenlegi törvények a civil szervezetek létrehozását és munkáját már teljes mértékben szabályozzák, amelyek összhangban vannak az európai normákkal és az EU közösségi vívmányaival.

Fontos hozzátenni, hogy a montenegrói civil szervezetek hagyományosan kritikusnak tekinthetők az aktuális kormányzattal szemben, legyen szó akár a DPS közel három évtizedes kormányzásáról, vagy a 2020 utáni kormányzatok tevékenységéről.

Ugyanakkor a szerbeket tömörítő – és a belgrádi kormányzathoz közeli – ZBCG tervezetét nem csak a civil szervezetek ítélték el, hanem a parlamenti pártok is felszólaltak a ZBCG kezdeményezése ellen. Sőt, a parlamenti reakciók fényében látható, hogy jelenleg egy ilyen törvénynek lényegében semmi esélye sincs átmenni a parlamenten.

Akkor mégis miért?

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a politikai realitásokkal szembemenő törvényjavaslat belengetéséhez mégis milyen érdekük fűződik a montenegrói szerbeknek?

Kapcsolódó cikk

Belgrád nem bánná, ha újra lenne tengere, az új projekt neve Szerbia és Montenegró?

Erre egy magyarázat jelentkezett az elmúlt napokban, amelynek fényében érdemes lesz a montenegrói szerb pártok jövőbeni tevékenységét is vizsgálni.

Ez pedig az, hogy a pártok előszeretettel „dobnak be” olyan politikai kérdéseket a közbeszédbe, amelyek az adott pillanatban teljesen elrugaszkodottnak tekinthetők. Ezeknek azonban a közbeszédbe történő beemelésével az idő elteltével egyre kevésbé tűnhetnek radikálisnak, sőt normalizálódhatnak.

Ennek fényében érdemes odafigyelni a kettős állampolgárságról szóló közelmúltban kirobbant diskurzusra is.

Talán kijelenthető, hogy a montenegrói belpolitika egyre aktívabb a nyári kormányalakítás óta.

Egyesek szerint a ZBCG éppen felfedi igazi céljait, mások szerint pedig ez csak egy gumicsont, amely eltereli a figyelmet arról, hogy a kormányzat lényegében semmiféle előrehaladást nem ért el az elmúlt időszakban.