B A Balkanac
Pangur Bán és a Micicánk kölyke (Eredeti Penováccicákkal)
Messe ocus Pangur Bán,
Cechtar nathar fria saindan
Bíth a menmasam fri seilgg
Mu menma céin im saincheirdd.
Én és Pangur Bán, a macskám
Testvérfeladaton vagyunk ám
Néki igaz szenvedélye az egérfogás
Nékem meg az éjjeli rímfaragás.
A FEHÉR MACSKA c. vers, amelynek kezdő strófája a fenti négy sor, és amelyet itt sebtében angol közvetítéssel magyarítottunk, keltául íródott még a messzi kilencedik században. Atyja egy ír szerzetes, eredeti nyelve – ha pontosítunk – a keltához tartozó gael, amely tulajdonképpen az Ír Köztársaság első hivatalos nyelve jelenleg. Persze, jó kérdés ez is, hogy van a gyakorlatban ez a dolog. Dublinban legalábbis messze-messze többször találkozik angollal az ember, illetve annak egy sajátos ír változatával. Utóbbi a nyelvek rugalmasságáról, színességéről, keveredő hajlamáról tanúskodik.
Öröm hallgatni, esküszöm, ahogy Paddy papol a pubban, vagy ahogy a söntés szülte dalait énekli a Dubliners együttes. Énekel, itt-ott hosszabb magyarázó prózai betétekkel. – „Paddy papol a pubban”, hát egyébként ez se kutyuska, nem? Másrészt az sem, ahogy például a PADDY & THE RATS, azaz Paddy és a Patkányok nevű, miskolci származású, írré lett magyar punkband nyomja gaelül a keltafolk, az ír kocsmadal, a halásznóták és a polka „harmonikás-hevimetálos” elegyét, meg még miét nem.
Tényleg, színes a világ. Meg bizonyos értelemben, tényleg: kicsi is.
Mindenesetre nem kell olyan valószerűtlenül hosszú utat megtennie annak, aki körbe akarja utazni, járni. Ahogy teszi azt az út vége felé – igaz, mi tagadás – erősen megroggyanó világvándor, tántorgó zarándok abban a népszerű szerzeményükben Patkány úrfiéknak, amelyet Paddy O’Reillyval, eredetileg Oravecz Kristóffal az élen adnak elő. Ezek az „el’íresült” magyar srácok, s a You Tube-on is rajta van. (!)
Na de hát, ha már egyszer és még mindig Dublin, túrával és literatúrával, akkor így:
Hamisítatlan irodalomkedvelőknek, akikből ott például a távoli Brazíliából is akad szép számmal, James Joyce-imádóknak és a többinek ott van a Joyce-múzeumtól, illetve Joyce-központtól nem oly kiesően messzi, gazdag Ír Irodalmi Múzeum, a Museum of Literature Ireland, becenevén MoLi. (Majdnem azonosan az Ulysses hősnőjével, akinek különben a legszebb szobra valamiért Gibraltár egyik illatos botanikus kertjében látható.) Ott található, Dublinban MoLi a North Great Georges Streeten. Ideális túra például a Sinn Féin összefirkált redőnyű irodájától nem messze eső Liffey folyó legközelebbi hídján átmenni a Temple Bar nyüzsgő negyedébe, aztán kicsit megpihenni valamelyik príma hangulatú kocsmában.
– Na, ez a Guinness nagy pillanata! – mondom én. – Nem is kell elkapkodni. IT’S A GUINNESS TIME! Érkezett Szent János, azaz St. James kapujából egyenest.
Tulajdonképpen utána jöhet MoLi, ajánlható módon az útba ejthető Szent Patrik-székesegyházzal. Azzal a monumentális régi építménnyel, belsejében többek közt egy megszemlélésre kiállított súlyos fakapuval. Ahhoz meg egy Shakespeare-hez illő véres történet fűződik két dublini család végtelennek tűnő viszályáról (rossz nyelvek szerint egy macskán vesztek össze rég). Valaha az a kapu a székesegyház bejárata volt, márpedig – a legenda szerint – egyik alkalommal ott csaptak össze, éppen előtte a famíliák haragban állók férfitagjai. Az egyik fél erősebbnek bizonyult momentán, így a másik csapat menekülésre fogta. Tette azt, hogy berohant a katedrálisba, majd bereteszelte maga mögött az ajtót.
Ám valahogy csak ki kellett jutni onnan, ezért az éppen gyengébbnek bizonyult család feje érdekes döntést hozott. Kinyújtotta jobbját a kapu szűk kis ablakán, mondván, vagy kezet fognak vele, ami békét jelent, vagy levágják a kintiek, ami meg örök háborúzást. És akkor HAPPY END, van vagy nincs? Eláruljuk: van.
Azaz volt. Hol volt, hol nem volt, de itt legalább biztosan lett – legalábbis a krónika szerint.
Maga a MoLi meg olyan, mintha szélesebb kontextusba állítaná a híres ír kollégák koszorúja közrefogta egy darab központi személyt: az ULYSSES szerzőjét. Amúgy épületnek sem utolsó hely az az objektum. Zárt hátsó ajtaján keresztül ápolt parkra tekinthetünk, ahol egyszerre több cica látható. De a közülük legfontosabb – egy a színében erősen módosult példány, ami nem érinti a lényeget – ott ül kinn, nem messze az ajtótól, miközben a fal aljára mered. Ha meg is kocogtatjuk egy százforintossal az üveget, csak fél pillanatra tekint ránk, aztán vissza arra a helyre, ahová már nyugodtan lyukat nézhetett a maga fixa ideájával. – Biztosan verset ír Pangur Bán – ötlik fel bennünk.
(Ötlik fel abban a kis maradékban.)
P.S. Írásunkat pluszban Penovác Endre némely cicaképével próbáltuk meg feldobni, a Művész szíves engedelmével, akinek a topolyai „aquaArt” (vízicica?) kiállításáról Dublin miatt is lecsúsztunk, de mindenképp bízunk egy szebb jövőben. Pangúr Bán és összes leszármazottja nevében is: SLÁN!
- Szerbia3 nap telt el azóta
Végképp beomolhat az újvidéki vasútállomás teteje, és a 49-51%-os szabály
- Szerbia5 nap telt el azóta
Könnyek helyett könnygáz: Erőszakba torkollott a tüntetés Újvidéken
- Szerbia2 nap telt el azóta
A szerb kormány a hídépítést is odaadta a kínaiaknak, a “náci hídnak” kampec
- Szerbia6 nap telt el azóta
Az Utiber felszólította a kínaiakat, hogy tiltsák be az újvidéki vasútállomás egy részének használatát(?)