Nem elég, hogy az idegeinket rongálják, most már az életünkre is törnek

E napsütötte hétvégén, ígéretemhez híven, az intenzív agymosás áldozataival, az Európai Parlament képviselőivel foglalkozom, nem lehet ugyanis másként magyarázni azt, hogy teljesen normális emberek, de amint bekerülnek az Európai Parlamentnek nevezett homokozóba, egyik napról a másikra elveszítik a kapcsolatukat a realitásokkal. Nyilván, valahol az alagsorban egy nagy teljesítményű agymosó berendezés rejtőzik, és a bizonyítékok egyre sokasodnak. Mondjuk a tartósan odaerősített műanyag üvegkupak szágája is erre utal. Ez garantáltan nem menti meg a környezetet, de ugyanakkor gutaütés-hullámot vált ki kontinens szerte a feldühödött polgárok körében, tovább terhelve az egészségügyi rendszert. Viszont amit a hölgyek, urak és esetlegesen nemileg bizonytalan teremtmények műveltek a múlt csütörtökön, annak fele sem tréfa, még akkor sem, ha ők nincsenek tisztában vele, hogy mi forog kockán.

Kölcsönösen biztosított megsemmisítés

A mai, magukat mindenféle nemzedéknek tituláló gyerkőcök, nyilván nagyon boomer dolognak tartják az emberiséget a hidegháborún átsegítő MAD (Mutually Assured Destruction) elvét. Ennek lényege, hogy az atomháború csak egy módon végződhet, az emberiség teljes megsemmisülésével.

A huszadik században néhányszor ott táncoltunk a penge élén, hogy aztán rendre győzzön a józan ész, még ha fogcsikorgatva is. Aztán a Szovjetunió szétesésével, egy ideig úgy tűnt, hogy az USA, illetve a kollektív Nyugatnak nevezett birodalma győzedelmeskedett.

Francis Fukuyama meghirdette a történelem végét, a MAD-doktrína pedig valahogy kivonult a köztudatból. Pedig az atomfegyverek nem mentek sehová, sőt időközben az exkluzív klub bővült Indiával, Pakisztánnal, Észak-Koreával és Izraellel, bár ez utóbbit hivatalosan sohasem erősítették meg. No meg esetleg Iránnal.

Ha már gyorstalpaló történelem-tanfolyamot tartunk, megemlítjük majd minden mai gondunk-bajunk kútfejét, a Wolfowitz-doktrínát, amely a 90-es évek elején fogalmazódott meg az Egyesült Államokban. Ennek veleje, hogy azt kell az USA katonai és politikai küldetésének tekinteni, hogy ellensúlyozza egy ellenséges szuperhatalom megjelenését Nyugat-Európában, Ázsiában vagy a volt Szovjetunióban.

A potenciálisan ellenséges szuperhatalmak között szerepelt az EU is. A gondolkodásra hajlamos olvasók akár arra is rájöhetnek, miért kellett felrobbantani az Északi Áramlatot, illetve belehajszolni Oroszországot ebbe a mészárszékbe torkolló csúf kis háborúba. Ez a feláldozható ukránok fogytával, úgy tűnik, most már lassan a végét járja.

Ám időközben a világ jóval veszélyesebb helyé vált, mint ezelőtt. Nem csak jelentéktelen firkászok állítják ezt, hanem többek között Annie Jacobsen “Nuclear War: A Scenario” című könyve is erre figyelmeztet.

A Politico szemlézte is ezt az írást, amely szerint egy nukleáris katasztrófa bármelyik pillanatban bekövetkezhet, ami miatt mintegy 5 milliárd ember halna meg 72 perc alatt.

Az EP mindannyiunk életére tört

Szerdán, amikor elhatároztam, hogy erről írok, még nem volt világos, hogyan oldjam meg, hogy ne soroljanak be az összeesküvés-elméletek felkent papjainak sorába. Azonban időközben az oroszok is felvázolták a helyzetet.

Az Európai Parlament szeptember 19-én elsöprő többséggel (425 szavazattal, 131 ellenszavazat és 63 tartózkodás mellett) támogatott egy állásfoglalást. Ennek értelmében, a jelenlegi korlátozások feloldása nélkül Ukrajna nem tudja teljes mértékben gyakorolni az önvédelemhez való jogát. Ezért az EP támogatja ezen korlátozások feloldását, és a nyugati fegyverekkel végzett mélységi támadások engedélyezését kéri.

A részletekben rejlő ördögöt valamiért senki sem írja le közérthetően.

Még előre annyit érdemes megjegyezni, hogy a szavazás során résztvevő hölgyek és urak mind NATO tagállamokból kerültek ki. Számukra nem titok, hogy a kérdéses fegyverrendszerek, például az ATACMS rakéták vagy a StormShadow rakéták, kizárólag amerikai katonai GPS hálózat és célcsomag alapján működnek.

A célcsomag egy szuper titkos információcsomag, amely meghatározza az útvonalat és a célpont koordinátáit. Ezekhez az adatokat csak a NATO és az amerikai katonai személyzet férhet hozzá. Az ukránok ugyan megnyomják a gombot, de ez lényegtelen.

Az oroszok erre válaszul hivatalosan is megváltoztatták a nukleáris fegyverek alkalmazásának doktrínáját. Most már ha egy nem nukleáris hatalom végez támadást Oroszország ellen egy nukleáris hatalom támogatásával, az Orosz Föderáció nukleáris választ adhat.

Vjacseszlav Vologyin, az orosz parlament elnöke figyelmeztette a brüsszeli politikusokat, hogy a Szarmat hadászati rakéta mindössze 3 perc 20 másodperc alatt érné el Brüsszelt.

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok is felfogta az üzenetet, mert a nyugati fegyverek mélységi bevetése időközben lekerült a terítékről. Biden nem írt alá semmit, és úgy néz ki, hogy az ukránokat ezen a téren magukra hagyják. A New York Timesben ma már több olyan cikk is megjelent, amely ezt a lehetőséget vetíti elő.