Balkáni vita Tito maradványainak áthelyezéséről, nem kérdés, hogy kié lesz az utolsó szó

Belgrád jelenlegi exhibicionista polgármestere, Aleksandar Šapić, újabb vitát kavart, amikor ismét javaslatot tett Josip Broz Tito egykori ikonikus jugoszláv vezető sírjának áthelyezésére. A javaslat szerint Tito maradványait a szerb fővárosban lévő Virágházból, szülőhelyére, a horvátországi Kumrovec városába kellene átszállítani. Tito, aki a második világháború utáni Jugoszlávia kommunista/szocialista vezetője és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSzSzK) elnöke volt, továbbra is megosztó figura a balkáni régióban, és Šapić javaslata sokakat felháborított.

Minőségi exhumálás

A belgrádi közgyűlés egyik legutóbbi ülésén, amely eredetileg költségvetési kérdéseket tárgyalt, a polgármester kijelentette, hogy Tito sírjának áthelyezése rendkívül fontos ügy Szerbia számára. Šapić szerint a sír áthelyezése nemcsak a szerb identitás kérdése, hanem egyfajta jövőbeli irányvonalat is képvisel, miközben a végső szakítást jelentheti a bolsevizmussal és a kommunizmussal.

– Úgy gondolom, hogy Josip Broz sírjának áthelyezése a Jugoszlávia Múzeumból a szerb nép és az ország jövője szempontjából rendkívül fontos

— mondta Šapić. A polgármester véleménye szerint Tito maradványai nem illenek Belgrádba, mivel a volt vezető inkább a jugoszláv identitást testesíti meg, amely már nem releváns a mai Szerbia számára.

Šapić javaslata azonban nem csak a közvéleményt osztja meg, hanem a kormányzó koalíciót is. A Szerb Haladó Párt (SNS) vezette koalíció tagjai közé tartozik a Szerb Szocialista Párt, valamint a szélsőjobboldali nacionalista Esküttevők (Zavetnici) mozgalom is.

2024 09 22 155204

Kapcsolódó cikk

Titót kilakoltatnák belgrádi sírjából, helyébe “igazi szerb hősöket” fektetnének

A szerb nacionalisták azzal érvelnek, hogy horvát és szlovén származása miatt Tito földi maradványait Szerbia határain túlra kell áthelyezni, és ezek közé tartozik Belgrád “feltűnési viszketegségben” szenvedő polgármestere, aki a pótköltségvetésből származó pénz egy részért Tito “hazaküldésére” akarja felhasználni.

Šapić hozzátette, hogy a Jugoszláv Történelmi Múzeum komplexumának részét képező Tito mauzóleumának (Virágház) fenntartása helyett Belgrádnak meg kellene fontolnia, hogy emlékművet állítson Dragoljub “Draža” Mihailovićnak, a nácikkal együttműködő csetnik mozgalom szerb vezetőjének, akit Tito a második világháború után halálra ítélt, és kivégeztetett.

A belgrádi polgármester egyúttal bejelentette, hogy városi bizottságot alakít, amely a műemlékekkel, valamint a terek és utcák elnevezésével foglalkozik, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy Tito áthelyezéséről a kulturális tárca dönt, viszont a főváros segítheti “a minőségi exhumálást” vagyis a volt jugoszláv vezető földi maradványainak áthelyezését’, hangsúlyozva, hogy nem fogják szétszórni senkinek a csontjait sem.

Míg a nacionalisták és a konzervatívok támogatják Tito sírjának áthelyezését, addig a szocialisták és a mérsékeltebb csoportok határozottan ellenzik azt. Számukra Tito továbbra is a szocializmus és Jugoszlávia szimbóluma, és sírjának áthelyezése egyfajta történelmi revíziót jelentene.

Aleksandar Antić, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) alelnöke kijelentette, hogy pártja nem támogatja Aleksandar Šapić belgrádi polgármester azon javaslatait, amelyek szerint elköltöztetik Josip Broz Tito volt jugoszláv diktátort jelenlegi nyugvóhelyéről. Antić szerint ez az elképzelés nem része annak a közös politikának, amelyben megállapodtak (a Szerb Haladó Párttal), s a belgrádi főpolgármester ezzel kapcsolatos nyilatkozatai során csak személyes álláspontját képviselheti.

Nem csak politikai körökben okozott feszültséget a javaslat, hanem a szerb értelmiségi elit egy része is ellenezte az exhumálást. Számos ismert közéleti személyiség kijelentette, hogy Tito sírjának áthelyezése nem csak tiszteletlenség lenne a volt vezető iránt, hanem destabilizálhatja a régióban meglévő törékeny történelmi egyensúlyt is.

Tito öröksége a Balkánon és a világban

Tito Jugoszláviájának öröksége a mai napig élénk, nem csak Szerbiában, hanem a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság más tagállamaiban is. A mai Szarajevó főutcája például még mindig Tito nevét viseli, ahogy Észak-Macedónia, Montenegró és Szlovénia városaiban is találhatók Titóról elnevezett közterek.

Tito emlékét azonban nem csak a Balkánon, hanem a világ számos országában is őrzik: Algériában, Brazíliában és Egyiptomban is találhatók Titóról elnevezett utcák, sőt, az Európai Unió néhány országában, például Franciaországban és Olaszországban is.

Tito egyik repülőgépe a kettőből, ma a Red Bull tulajdonát képezi, a Flying Bulls flotta keretében (Forrás: Facebook, Jugoszlávia Múzeum)

Tito vezetése alatt Jugoszlávia különleges helyet foglalt el a világpolitikai térképen. Bár szocialista ország volt, Tito sikeresen egyensúlyozott a nyugat és kelet között. Különösen szoros baráti viszonyt ápolt Winston Churchill brit miniszterelnökkel és Fidel Castro kubai elnökkel, aki rendszeresen ellátta őt a legjobb kubai szivarokkal.

Tito legfontosabb politikai vívmánya kétségtelenül az el nem kötelezettek mozgalma volt, amelyet 1961-ben India miniszterelnökével, Jawaharlal Nehruval és és Gamal Abdel Nasser egyiptomi elnöke együtt alapított.

A mozgalom célja az volt, hogy a hidegháború során egy harmadik, független politikai blokkot hozzanak létre, amely sem a Nyugatot (élén az Egyesült Államokkal), sem a Keletet (élén a Szovjetunióval) nem támogatja közvetlenül, miközben olyan politikusokat inspirált, mint Nelson Mandela egykori dél-afrikai vezető.

Tito sírjának szimbolikus jelentősége

Belgrád egyik legismertebb látványossága Tito sírja, amelyhez a világ minden tájáról érkeznek látogatók, beleértve az olyan távoli helyeket is, mint Észak-Korea.

Tito sírja nemcsak politikai jelentőségű, hanem turisztikai célpont is, ami különösen fontos Belgrád számára. A sírhoz kapcsolódó múzeum a jugoszláv múlt emlékezetének egyik utolsó bástyája.

A Virágház bejárata, az üvegajtón túl látszik Tito sírja (Forrás: Facebook, Jugoszlávia Múzeum)

Tito politikai öröksége az elmúlt évtizedekben ugyan halványult, de emlékét még mindig sokan tisztelik, különösen azokban az országokban, amelyek részei voltak az el nem kötelezettek mozgalmának.

A mozgalom bizonyos formában – főleg a nosztalgia szintjén – továbbra is létezik, bár ma már többnyire autoriter rezsimek uralják, mint például Irán.

A politikai következmények

A javaslat mögötti politikai motivációk nem világosak, de sokan úgy látják, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök, aki a hatvanadik évfordulón megszervezte az el nem kötelezettek mozgalmának belgrádi találkozóját 2021-ben, megpróbálja Tito örökségét felhasználni Szerbia geopolitikai helyzetének javítására.

Vučić politikai pályafutása, amely a szélsőjobboldali Szerb Radikális Pártból a mérsékeltebb Szerb Haladó Párt alapításáig terjed, ám nem illeszkedik Tito politikai elveihez. Mégis sokan úgy vélik, hogy Vučić Tito külpolitikai stratégiáját követi, és mind Brüsszellel, mind Moszkvával, és némileg Washingtonnal is igyekszik jó kapcsolatokat fenntartani.

Ezért is sokkoló lehet sokak számára, hogy Belgrád polgármestere éppen most kívánja Tito maradványait átszállítani Horvátországba.

A javaslat súlyos érzelmi és politikai reakciókat váltott ki, és nemcsak Szerbiában, hanem a Balkán egészén is feszültséget okozott. Tito sírjának áthelyezése nemcsak egy történelmi vezető nyughelyének megbolygatása lenne, hanem a jugoszláv örökség egy újabb darabjának eltűnése is.

Aleksandar Vučić szerb elnök, azonban tiszta vizet öntött a pohárba a Politiconak adott interjújában, habár meg kell jegyezni, hogy a szerb elnök nem éppen szavahihető és szavatartó politikai vezető.

– Ez nem történik meg. Soha nem voltam a kommunisták és a kommunista rezsim nagy rajongója, de Josip Broz a történelmünk része, itt élt, itt temették el, és a szerb és jugoszláv történelem része marad

– mondta Vučić, akit külföldön sokan nacionalista vezetőnek tartanak, ugyanakkor otthon azzal kell megküzdenie, hogy csillapítsa a tőle is jobbra állókat.

Šapić kezdeményezése a kilencvenes évek legsötétebb időszakát idézi, amikor a szerb “nemzeti ébredés” hevében Vojislav Šešelj csetnikvajda – aki mellett Aleksandar Vučić tanulta a politikai mesterséget – 1991. május 4-én nagygyűlést tartott a Virágház előtt, amelyen az “újrakomponált csetnikek” Tito földi maradványainak eltávolítását követelték.

Nyilvánvaló, hogy Tito ügyében az utolsó szót a szerb elnök mondja ki, és az sem kizárt, hogy maga Vučić gerjeszti a Tito körüli hisztériát, hogy elterelje a figyelmet a jóval nagyobb problémákról, mint például a lítium kiaknázása, a koszovói szerbek helyzete, az alvilági üzletemberekhez fűződő kormányzati kapcsolatok vagy a tanárok lázadása.