Egy amerikai volt KFOR-tiszt szerint az UÇK kínzókamrákkal rendelkezett a kilencvenes években

Steve Russell, az amerikai KFOR egykori operatív tisztje súlyos vádakat fogalmazott meg tanúvallomásában Hashim Thaçi, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) egykori vezetője, volt koszovói államfő és miniszterelnök, valamint három társa, Kadri Veseli, Rexhep Selimi és Jakup Krasniqi ellen zajló hágai per során. Russell beszámolója szerint a KFOR 1999 augusztusában razziát tartott a gnjilani (szerbül Гњилане) kollégium épületében, ahol titkos „kínzókamrát” talált, amelyben az UÇK foglyokat bántalmazott. A tanú szerint a helyszínen friss vérnyomokat és különféle kínzóeszközöket találtak, ami arra utalt, hogy a helyiséget nem sokkal a felfedezés előtt még aktívan használták, ráadásul még egy holttestet is láttak. A friss vérnyomokra utalva Russell megjegyezte, hogy mivel többszörös háborús veterán, és különböző heves csaták résztvevője, különbséget tud tenni a nemrég kiontott vér és az alvadt vér között. A BALK-on többször szóltunk már a szerb gonosztettekről, ezért nem hallgathatjuk el, hogy a másik oldalon is történtek bűncselekmények, bár néha magunk sem tudjuk, hogy kinek higgyünk.

Koszovói albán kínzókamra

A Thaçi és társai ellen folyó bírósági eljárásról beszámoló koszovói szerb és ugyancsak koszovói albán jelentések szerint a gnjilani kollégium épülete az UÇK illegális parancsnoki központjaként működött, amelynek a fenntartását a NATO-bombázásokat követő Kumanovói Megállapodás és az ENSZ 1244-es határozata is tiltotta.

A Kumanovói Megállapodás értelmében az UÇK-nak le kellett volna adnia a fegyvereit, ám a KFOR a razzia során jelentős mennyiségű fegyvert, lőszert és egyéb katonai felszerelést talált a koszovói albán gerillaszervezetnél. Russell tanúvallomása alapján a helyszínen felfedezett „kínzókamra” bizonyíték volt arra, hogy az albán szakadár szervezet tagjai brutális módszerekkel jártak el a fogvatartottakkal szemben.

Kapcsolódó cikk

HÁBORÚS BŰNÖK: Lemondott, majd Hágába utazott a koszovói elnök, mert megerősítették ellene a vádakat

A vádirat szerint Thaçi és társai több mint 40 illegális börtönt működtettek, amelyekben a Koszovói Felszabadítási Hadsereg háborús bűncselekményeket követett el albánok, szerbek és romák ellen; az áldozatok egy részét brutálisan megkínozták, más részét pedig megölték.

A bűncselekmények 1998 márciusa és 1999 szeptembere között történtek, és ezek során a koszovói albán gerillák Koszovóban és Albániában 407 embert tartottak fogva, akik közül legalább 102-t megöltek. A vádirat 75 áldozatot azonosított be – 51 szerbet, 23 albánt és egy romát.

Itt jegyzendő meg, hogy a NATO-bombázásokat megelőző brutális szerb fellépést követően a koszovói romák fosztogattak az elűzött albánok házaiban, ami miatt Szerbiába kellett menekülniük, miután fordult a kocka, és az albánok visszatértek.

A vádirat szerint a vádlottak az UÇK vezérkarában betöltött vezetői pozícióik miatt tudtak vagy tudniuk kellett az elkövetett bűncselekményekről, így személyesen felelősek a fogolytáborokban fogva tartott személyek megfélemlítéséért és bántalmazásáért.

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg vezérkarának egykori vezetői tagadták a vádakat. Thaçi, Veseli, Selimi és Krasniqi azt mondta, hogy az UÇK-ban nem volt olyan hierarchia, amely alapján a vezérkarnak tényleges ellenőrzése lett volna a műveleti területek és helyi parancsnokságok felett, így nem igen tudták, hogy milyen akciókat hajtottak végre ezek a parancsnokságok.

Az egykori amerikai operatív tiszt vallomása szerint a KFOR tagjai megdöbbentek a felfedezésen, mivel az azokra vonatkozott, akikkel a koszovói háború során együttműködtek. A razzia során egy illegális koszovói albán rendőregységet is találtak „Fekete Ingesek” néven, amely az UÇK-hoz tartozott.

A gerillaszervezet helyi parancsnoka, Ahmet Isufi nem adott konkrét magyarázatot a „kínzókamra” létezésére, és később sem tett fegyelmi intézkedéseket az elkövetőkkel szemben.

Mondta, vagy csak gondolta?

A tanú szerint Thaçi 1999 októberében egy gnjilani beszédében arra buzdította az albánokat, hogy „szabaduljanak meg a maradék szerbektől”, és harcoljanak a Preševo-völgyért, ahol a lakosság többsége ma is albán, és jelenleg is igazságtalan szerb elnyomásnak van kitéve az élet minden területén.

Kapcsolódó cikk

Tüntettek a dél-szerbiai albánok is, a diszkrimináció ellen demonstráltak

Russell személyes naplójában, amelyet a tárgyalóteremben idéztek, azt írta, hogy Thaçi szerint “Koszovó még nem egységes, mert még mindig vannak szerbek”, és mert “Bujanovac nem Koszovóhoz tartozik”.

Bár Thaçi beszéde nem szerepel a vádiratban, mivel kívül esik a per által érintett időszakon, Russell kijelentette, hogy a volt koszovói politikus és gerillavezér szavai egyértelműen azt mutatták, hogy nem támogatja a többnemzetiségű Koszovót, és a szerbeket nem kívánatos személyeknek tartja.

Thaçi ügyvédje, Nina Tavakoli a bíróságon bemutatott egy hangfelvételt a volt koszovói politikus beszédéről, amelyben a vádlott nem mondta ki a Russel által neki tulajdonított szavakat. Russel azonban kitartott amellett, hogy a felvétel esetleg manipulált, mert ő saját fülével hallotta az idézett megállapítást.

A vádlottak mindannyian ártatlannak vallották magukat, és védőik jelenleg Russel tanúvallomásának hitelességét és elfogulatlanságát próbálják kétségbe vonni.

A per még nem zárult le, és a következő tárgyalások során várhatóan további részletek derülnek ki a vádiratban szereplő bűncselekményekkel kapcsolatban. A kérdés csak az, hogy a perrel kapcsolatos információk tálalásába mennyire kavar bele a szerb és a koszovói albán média, amikor a bírósági fejleményekről számol be.

És az sem mellékes körülmény, hogy mennyire szolgál jól az emberi emlékezet, amikor mindkét oldalon nagy erőkkel folyik a tények meghamisítása annak alapján, hogy kinek mi szolgálja az érdekeit, így az eseményekkel kapcsolatban jóformán nagyobb a hazudozás, mint az igazság felfedésére vonatkozó szándék.