Háborús bűnök gyanújával hét egykori boszniai szerb rendőrt fogtak el a hatóságok Bosznia-Hercegovinában pénteken. A férfiakat azzal gyanúsítják, hogy az 1992-1995-ös boszniai háború idején civilek ellen követtek el háborús bűncselekményeket.

Boszniai letartóztatások

Az ügyészség közleménye szerint a gyanúsítottak a boszniai szerb rendőrség tagjaiként 1992 szeptemberében kivégeztek huszonkét boszniai civilt – köztük hét gyermeket és nyolc nőt – az északkelet-boszniai Balatunban.

Néhány nappal ezelőtt a boszniai rendőrség kilenc, háborús bűnökkel gyanúsított egykori katonát fogott el, akik a gyanú szerint bosnyák és horvát civileket gyilkoltak meg, valamint több száz embert tartottak fogva illegálisan a háború idején.

A most őrizetbe vett személyek között van egy férfi, akit a bosznia-hercegovinai bíróságok 2014-ben és 2018-ban is felmentettek, az utóbbi esetben azzal vádolták, hogy fegyveres bűnszervezet tagjaként részt vett a srebrenicai népirtásban.

Bosnyák források szerint a szóban forgó szerb férfi 1992 és 1995 között különleges alakulataival súlyos háborús bűncselekményeket követett el a Drina mentén és Szarajevó térségében, az „államügyészek alkalmatlanságának köszönhetően” azonban mindig elkerülte a felelősségre vonást az általa végrehajtott bűncselekményekért.

Európa és a világ szégyene

Európa és a világ szégyene, ami 1992-ben zajlott a Drina boszniai oldalán, ahol a bosnyák lakosság szisztematikus irtása folyt a boszniai szerbek és a Szerbiából érkezett félkatonai csoportok által, beleértve ebbe a Bijeljinát és környékét is, ahol a fent említett Balatun is van.

Az etnikai tisztogatás egyik első felvonása „bijeljinai mészárlás” volt 1992. április 1-jén, amikor a Željko Ražnatović Arkan által vezetett szerb félkatonai alakulatok megszállták a várost, és erőszakkal átvették a hatalmat.

Akkor már folyamatban volt Jugoszlávia felbomlása, és túl voltunk már Vukovar megszállásán, magában Bosznia-Hercegovinában azonban még nem voltak fegyveres összetűzések, így Bijeljina lakosságát meglepte a városban zajló katonai akció, és az a kegyetlenség, amivel az járt.

Sokak szerint a Bijeljinában történt események indították el a háborút Bosznia-Hercegovinában, amelynek záróakkordja a srebrenicai népirtás volt.

A terror a következő hónapokban is folytatódott, fosztogatások, nemi erőszak, és a bosnyákok elüldözése formájában.

Ennek csúcspontja 1992 szeptemberében volt, amikor a boszniai Szerb Demokrata Párt a megmaradt bosnyák lakosság likvidálása mellett döntött. A végrehajtásában az előbb említett Arkan vezér tigrisei mellett részt vett a Fehér Sasok elnevezésű félkatonai alakulat is.

1992 nyarától sok boszniai menekült jött Magyarországra is, így a volt Jugoszlávia területéről érkezők etnikai szerkezete hirtelen megváltozott: 1993-ban a táborok lakóinak 75-80 százaléka Boszniából származott, 1994 nyarán pedig a boszniai menekültek aránya meghaladta a 85 százalékot.

A volt Jugoszlávia területén dúló háborúkban mintegy kétszázezren vesztették életüket, és több mint egymillió embernek kellett elhagynia otthonát, ebből Magyarországra mintegy 100 ezer ember érkezett.

A Menekültügyi és Migrációs Hivatal Bicskén, Békéscsabán és Hajdúszoboszlón nyitott menekülttáborokat, Vésén, Mohácson, Pécsett, Siklóson, Zánkán és Csongrádon pedig átmeneti szállásokat, később pedig Debrecenben is.

Belgrádban felforrósult a hangulat egy falfestmény miatt, amely a háborús bűnöket elkövető Ratko Mladić volt boszniai szerb vezérkari főnöknek „állít emléket”. A szerbiai ellenzék kifogásolja, hogy a rendőrök tegnap több embert is bevittek, mert „meggyalázták az alkotást”, ma viszont lehetővé tette a huligánoknak – akik feltehetően a belgrádi Partizan szurkolótáborához tartoznak – a rongálások eltávolítását. Az arcképet többé-kevésbé sikerült megtisztítani, bár valószínűleg „nem tündököl már soha sem eredeti szépségében”. Horvátországban és Szerbiában is fel-feltűnnek a falfestmények a háborús bűnösök éltetésére. A különbség annyi, hogy a zágrábi hatóságok eltávolíttatják ezeket, a belgrádi városvezetés viszont nem tesz semmit a megsemmisítésük érdekében.

A murálgyilkosság

Balša Božović, a Demokrata Párt belgrádi szervezetének vezetője a Twitteren arról számolt be, hogy a huligánok Ratko Mladić tegnap & ma megtámadott falfestményének megmentés munkálkodnak, a kép eddig Belgrád egyik belvárosi utcáját „díszítette”.

Az ellenzéki politikus úgy fogalmazott, hogy a „restaurátorokat” nem állítja elő, és nem is igazoltatja a rendőrség, ami azt jelzi, hogy a „Vučić-rezsim logisztikai és politikai támogatást nyújt a háborús bűnösöknek”.

Božović ezzel arra utalt, hogy kedden, november 9-én, amely a Kristályéjszaka emlékére a fasizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelem nemzetközi napja, a belgrádi rendőrség két nőt igazoltatott, és vitt be, miután tojással dobálták meg a Mladić tábornokról készült falfestményt.

Szerdán már a tábornok arcát is fehér festék takarta, mert egy baloldali politikus hozzávágott egy festéket vagy meszet tartalmazó tégelyt/zacskót vagy akármit, amivel „kivégezte” a volt tábornok arcképét, legalábbis jó ideig ezt lehetett hinni.

A „murálgyilkosság” szerdán délelőtt 11 óra körül történt. Đorđo Žujović, a Szerbiai Szociáldemokrata Párt a Blic napilappal közölte, hogy „ő csinálta ki a falfestményt”. A nacionalista érzelmű emberek a beismerés óta már többször megfenyegették.

Helyszíni beszámolók szerint szerdán fiatalok egy csoportja nedves kendőkkel munkálkodott a friss festék/mész eltávolításán a mázolmányról.

A félig-meddig megtisztított falfestmény

Egyes jelentések szerint a Levijatan Csoport tagjai vettek részt a murális művészet nem éppen korszakos alkotásának „feltámasztásában”. Koradélután már arról érkeztek hírek, hogy a „retaurálás” sikerrel járt, és majdnem teljes mértékben megtörtént a helyreállítás.

Politikai következmények

Az események nemzetköz hullámokat is vertek, az esettel kapcsolatban megszólalt az Egyesült Államok belgrádi nagykövetsége is, amely szerint „néha kihívást jelent megbékélni a múlt nehéz pillanataival – mind az Egyesült Államok, mind Szerbia számára -, de nem az emberi méltóság védelmére utaló cselekmény egy népirtásért és emberiesség elleni bűncselekményekért elítélt háborús bűnös emlékének védelme”.

– olvasható az amerikai nagykövetség szóvivőjének írásos válaszában, amelyet az Amerika Hangja kérésére fogalmazott meg.

Az Európai Unió szintén reagált, és arra szólította fel Szerbiát, hogy tartózkodjon a háborús bűnösök dicsőítésétől, a háborús bűnök tagadásától, és dolgozzon inkább a megbékélésen.

– szögezte le a szóvivő, aki szerint a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos ügyek megoldása kulcsfontosságú az Európa Unióba vezető úton.

Ezek után Aleksandar Vučićnak is mondania kellett valamit, a szerb elnök a történtekkel kapcsolatban elutasította azokat a feltételezéseket, hogy a rendőrség védte a Mladić tábornokot ábrázoló falfestményt, megfogalmazása szerint ugyabnis ha védte volna, akkor nem semmisült volna meg. Vučić úgy fogalmazott, hogy a rendőrök az emberek közötti összecsapásokat akadályozták meg, vagyis a közrend és a béke megőrzésére törekedett.

Murál Slobodan Praljak „tiszteletére” Újzágrábban, a zágrábi hatóságok már kiadták a rendeletet a megsemmisítésre, és az is lehet, hogy azóta már el is távolították.

A szerb elnök közben megjegyezte, hogy a falfestmény megsemmisítése azért nem történt meg korábban, hat hóppal vagy egy évvel ezelőtt, mert valaki cirkuszt akart a fasizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelem nemzetközi napján.

Vučić megszólalásában utalt arra is, hogy Horvátországban (és a boszniai horvát területeken) többfelé is vannak murálok a mostari hidat szétlövő és egyéb háborús bűncselekményeket elkövető Slobodan Praljak tábornok emlékére, aki mérget ivott a Hágai Törvényszéken, majd kórházba szállítását követően meghalt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az ő róla készült falfestményeket megsemmisítették/megsemmisítik Horvátországban, Zágrábban éppen mostanában festettek le néhányat.