A legfontosabb horvát kikötő, útibeszámoló Fiuméből

Rijeka, leánykori nevén Fiume, gyakran úgy él a köztudatban, mint a város, amely felé egy horvátországi nyaralás alkalmával tartunk. Az autópályán keresztülszelve a horvát vidéket minduntalan a Rijeka táblát követjük, majd Fiume elérését megelőzően gyorsan elkanyarodunk a Dalmát tengerpart szebb és turisztikailag kedveltebb városai felé. Idén júniusban nem így tettünk, hanem egészen a legnagyobb horvát kikötőig mentünk. Beszámoló a júniusi Fiuméből.

Fiume az Európa-bajnokság árnyékában

Még javában zajlottak a Labdarúgó-Európa-bajnokság csoportkörének mérkőzései júniusban, a kontinenstorna a város hangulatára is erősen rányomta a bélyegét. A város sétálóutcájában minden kocsma, bár, étterem előtt képernyők és kivetítők sorakoztak. Egy dolog hiányzott csak: a tömeg.

A vendéglátóhelyek tulajdonosai láthatólag keserűen vették tudomásul, hogy a délutáni meccsekre egy-két ember volt kíváncsi, míg az esti meccsek is meglehetősen kevés turistát vagy éppen helyi lakost vonzottak.

Persze ez másként volt a horvát válogatott meccsei során, amikor egy tűt sem lehetett leejteni a vendéglátóhelyeknél. Ugyanakkor általánosságban kijelenthető, hogy a Labdarúgó-Európa-bajnokság korántsem hozta lázba a helyieket.

A helyi vendéglátósok beszámolói szerint ez elsődlegesen a melegnek köszönhető, ugyanis a rekkenő hőségben nem volt az a hideg sör és légkondicionált helyiség, amely kicsalogatta volna a város lakosságát az otthonaikból.

A Labdarúgó-Európa-bajnokság másik sajátos lenyomata, az a zászlók megjelenése volt Fiumében. Az egykori jugoszláv tagállamok zászlói közül szinte mindegyikkel lehetett találkozni az utcán, ablakban kilógatva, vagy éppen a járókelőkön, póló formájában. Kivéve persze a szerb trikolórral.

Magyar emlékek minden sarkon

Fiumében szinte minden sarkon magyar emlékekbe futhat az ide látogató turista. A legkönnyebben onnan találja meg ezeket, hogy már messziről látszik, hogy piros-fehér-zöld nemzeti szalagokkal ápolja a helyi magyar kultúrkör ezeket az emlékeket.

A legismertebbek talán a kikötőben található hajóbakok, vagy éppen az egykori magyar hajózási társaság emléktáblája.

De ezen kívül akad még Jókainak is emléktábla, vagy éppen a rengeteg utca és épület, amelyek ma már nem, de egykoron magyar nevet viseltek. Csak párat megemlítve: az egykori Andrássy út, a Magyar Tengerpart egykori szerkesztőségének otthont adó Adria-palota, a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia egykori épülete, vagy éppen a Vámpalota.

Baross Gábor és Jókai Mór emléktáblája Rijekában (Fiume)

Áram- és turistakimaradás

Mint emlékezetes, június második felében a Balkánt egy nagy áramkimaradás sújtotta. A Montenegrót, Horvátországot és Boszniát érintő áramkimaradás épp a legnagyobb hőségben érkezett, melynek következtében a régió lényegében félnapra élhetetlenné vált.

A meghibásodást a túlzott terhelés és a magas hőmérséklet okozta, amelynek következtében a közel 40 fokos hőségben sokan klímák, egyes helyeken víz nélkül is maradtak.

Fiumében és Észak-Horvátországban ebből ugyanakkor mindössze csak annyit lehetett érezni, hogy az amúgy sem túl izgalmas horvát-francia mérkőzés körülbelül 10 percig meglehetősen megkérdőjelezhető képernyő minőség mellett volt követhető a régióban.

– Legalább a turisták nem reklamálnak, nem mintha lennének

– jegyezte meg az egyik helyi keserédes mosollyal, ami jól jelezte az eddigi turisztikai szezon összlenyomatát Fiumében és környékén.

A helyiek előzetes várakozásával szemben ugyanis június végéig a nagy turistaáradat egyelőre elmaradt. Persze a nagy szabadságolási hullámok és a külföldi turisták érkezése még várat magára, azonban jól jelzi, hogy számos vendéglátós a rekkenő hőséggel arányosan várta a turisták megjelenését.

Talán a helyi vendéglátósokat kisebb reménnyel töltheti el, hogy június utolsó hétvégéjén már 150 kilométeres kocsisor araszolt Zágrábtól a tengerpart felé az autópályán. Ez azt is jelentheti, hogy itt a főszezon, na meg azt is, hogy a horvát autópályát messze el kell kerülni hétvégente.