A szocialistákat egyelőre nem nyeli le a Szerb Haladó Párt

Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) elnöke a Večernje novosti című napilapnak úgy nyilatkozott, hogy „nincs beolvadás” a Szerb Haladó Pártba (SNS), mert két nagy politikai szervezetről van szó, amelyek programja és ideológiája különbözik. A szocialisták a választásokon nagyon rosszul szerepeltek, aminek egyik oka – mint egy korábbi cikkünkben elemeztük – hogy a választási kampány hajrájában a haladók megkezdték a szocialisták visszaszorítását, miután egy vidéki szocialista vezető nyilvánosan sértegette Aleksandar Vučić szerb elnököt. Dačićtyal ellentétben mi egyáltalán nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a két párt ideológiája nagyon különbözik egymástól, amit az előző cikkünkben meg is indokoltunk.

A választók sem érzik a különbséget

Dačić beismerte, hogy a választók egy része nem igen tesz különbséget a szocialisták és a haladók között, szerinte azért, mert a két párt több mint egy évtizede szorosan együttműködik, és közös politikát folytat a legfontosabb kérdésekben, mint például Koszovó-Metóhia, vagyis Koszovó, továbbá a gazdaságifejlesztés és a szociális politika terén.

Kapcsolódó cikk

A FRANKENSTEIN HADMŰVELET: A szerbiai választási bizottság elfogadta a választási eredményekről szóló jelentést

A Večernje novosti napilap és a Novosti hírportál ugyan kormánypárti álláspontot képvisel, a főszerkesztő, Milorad Vučelić azonban régi szocialista politikus, a balkáni háborúkat kiváltó Slobodan Milošević legfőbb propagandistája és a párt alelnöke is volt, tehát Vučić-drukker ugyan, de szocialista szívvel.

Ezért Ivica Dačić interjúját – amelyet a Večernje novostinak adott – ilyen szempontból is érdemes vizsgálni.

A rossz eredményekre reagálva a szocialista vezető a választások éjszakáján ugyan felvetette, hogy lemond a pártelnöki tisztségről, de ezzel kapcsolatban akkor sem fogalmazott világosan, ahogy most sem.

Dačić, aki a miloševići időkben szóvivősködött a szocialistáknál, már akkortájt is zsonglőrködött a szavakkal, most azt mondta, hogy „komoly előkészületek” kezdődtek a közelgő helyhatósági választásokra.

– A Szerbiai Szocialista Pártnak mindenhol tiszteletreméltó és felelősségteljes emberei vannak, a választók jól ismerik a múltbeli eredményeinket, amelyek Szerbia minden részén hatalmasak

– fényezte a pártját Dačić, aki szerint ezek az eredmények jelentik a legjobb ajánlólevelet ahhoz, hogy ismét kérjék a választói bizalmat.

A szocialista vezető úgy fogalmazott, hogy a helyhatósági választásokról tárgyalni kívánnak a Szerb Haladó Párttal és Vučićtyal, mint a szocialisták partnereivel. Aligha kell külön magyarázni, hogy Dačić itt miért nem Miloš Vučevićet, a Szerb Haladó Párt névleges, de nem tényleges első emberét említette.

A szocialisták vezetője tisztában van a realitásokkal

A szocialista vezető a leköszönő kormányban a külügyminiszteri posztot töltötte be, a miniszterelnöki megbízatás után ez a legkedveltebb illúziói közé tartozik, az előző ma már elérhetetlen számára, valószínűleg az utóbbi is.

A Večernje novosti címlapja: Vučić szerint az új kormány márciusban alakul meg, Dačić szerint a Koszovóról való lemondás nem lehet az uniós tagság ára (Forrás: Novosti)

Ezt annak ellenére állíthatjuk, hogy az előbb említett névlegesen haladó elnök „inkluzív” kormány alakításáról beszélt a napokban, ami azt jelenti, hogy behívják a kormányba a tradicionális partnernek nevezett Vajdasági Magyar Szövetséget és a szocialistákat is, így a fő külügyéri poszt még nem úszott el teljesen Dačić számára, de nagyon kapkodni kell utána.

Ivica Dačić a napokban azzal a méltatlankodással koronázta meg leköszönő mostani miniszterkedését, hogy egyes külügyminiszter kollégái „valaki meghosszabbított kezének” tekintik Szerbiát, amely szerinte független és szuverén külpolitikát folytat a nép érdekei által vezérelve.

A lassan kiöregedő és kikopó szózsonglőr sértőnek tartja az ilyen kijelentéseket a külföldi kollégák részéről, akik nem értik a szerb néplelket, amelyet a saját meggyőződése szerint ő testesít meg.

– Kinek a meghosszabbított keze voltunk 1941. március 27-én, amikor megtagadtuk a csatlakozást a Hitler-féle paktumhoz, vagy amikor 1948-ban nemet mondtunk Sztálinnak, illetve amikor elítéltük a csehszlovákiai katonai beavatkozást, a vietnami háborút és Patrice Lumumba meggyilkolását?

– tette fel a költői kérdést Ivica Dačić, aki a gondolatot a szokásos koszovózással folytatta.

– Hogy még pontosabb legyek, kinek a kinyújtott keze Pristina, amikor 10-11 éve nem olvassák a fejére, hogy nem hajtja végre a brüsszeli megállapodást, amelynek végrehajtásáért az Európai Unió vállalt kezességet?

– költőisködött tovább a valószínűleg távozó szerb külügyminiszter, bár erre ne vegyünk mérget, mert a Balkánon, azon belül pedig Szerbiában semmit sem lehet kizárni.

Dačić a fenti tirádához hozzátette, hogy két cikluson át volt külügyminiszter, és hogy ő maga sem tudja: marad-e ebben a pozícióban, vagy hogy ez volt az utolsó megnyilvánulása ebben a tisztségben, az viszont egészen biztos, hogy búcsúzóul eléggé rávágta az ajtót egyes külügyér kollégákra.