Visszapillantó: Banksy, Barbie, Ken és Radovan

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Időnként imitt-amott még felmerül a kérdés, nem volt-e ott tavaly nyáron az adriai Zárában – ha mély inkognitóban is – saját kiállításának népes megnyitóján BANKSY? A titokzatos angol falfirkász, a graffiti Nagy Maestrója, a festékszóró Leonardója, Michelangelója vagy minek is nevezik még? Csupa szuperlatívuszokban beszélve róla. – Vajon?

---

Kapcsolódó cikk

Banksy és Jumbo a tengeren

Tény, hogy nem látta senki. Új művet nem hagyott hátra, akár a mosdó falán, kiállított munkáiba se rajzolt bele titokban, de el sem lopta heccből valamelyiket. Pedig, ha ott lett volna, valószínűleg nem bírja ki. Valami nyomot hagyott volna hátra.

Egyébként róla úgy hírlik mostanában, amivel az angol nyomán a szerb kulturális újságírás is bőven foglalkozott online meg nem online, hogy fény látszik derülni az ő valódi kilétére. – Ezzel kapcsolatban az az érzésünk, a dolog csak első blikkre nagy durranás, Banksyt ugyanis – az összes ellentmondás ellenére – jobban ismerjük errefelé, mint azt a mögötte lassan láthatóvá váló személyt, akire egy előkerült régi bírósági papír tűnik fényt vetni. Persze, körmönfont logikai úton lehet következtetni, nem is egészen biztosra vehetően, ám tény, hogy annál izgalmasabban. Legalábbis az angol „detektívek” számára.

Visszapillantó: Banksy, Barbie, Ken és Radovan 2

Mindenesetre írunk majd még róla, ha isten is úgy akarja, amint kezd tényleg bizonyossá válni a dolog. Mert abban az esetben a reflektorfénybe került személy bemutatására nagyobb teret kellene szentelnünk, mint amennyi itt ennek a kis „trilógiánknak” a rendelkezésére áll. Mindenesetre annyit még, hogy a Street art Zorrója, bárki is az, álmatlanságban szenved, vagy hiperaktivitási kényszerben. Mert ha nem is volt ott Zárában, Ukrajna után megint a saját háztáján bukkant fel, ködös Albionban, ahol az elmúlt év valamelyik misztikus éjjelén szórójával és sablonjával három drónt alkotott egy közlekedési stoptáblára, aztán kámforrá lett ismét. A rendőrség pedig igazából nem is őt keresi a közlekedés veszélyeztetéséért, esetleg vandalizmusért, hanem azt a két személyt, aki mindenkinél gyorsabban kapcsolt. Ellopta a táblát, majd köddé vált maga is. Ugyanis Banksy legutóbbi művét startban – durva átszámolással – sok szép millió forintra becsülik. – You got it?

Kapcsolódó cikk

A fehér Margot és a fehér Brad, plusz a fekete Jovan és még sokan mások: Bábilóniában

Item. A belgrádi N1 portálon, ahol régebben Banksy vitte egy darabig a prímet, most azt láthatjuk, hogy helyébe – talpig rózsaszínben – ha nem is a híres, furcsán lépkedő Párduc, de a cseppet sem kevésbé híres, felettébb kecses BARBIE baba lépett. Az egyebek közt pop-ikonná is avanzsált Barbie szerepében pedig nem mellékesen az a kivételes tehetségű és szépségű Margot Robbie tűnik fel, akit már volt alkalmunk itt is, a Balk.hu kakasülőjéről megcsodálni. Mégpedig akkor, amikor a Babylon című hollywoodi produkcióval foglalkoztunk behatóbban. Robbie amott Brad Pitt oldalán tündökölt, míg emitt másén. Barbie férfi párját ugyanis Ryan Gosling játssza, a rendező Greta Gerwig, a világ, amelyben élnek, az meg egyenest csudálatos! Ott örökké hétágra süt a nap, odalenn a strandon meg mindig oly lágyan és melegen hullámzik a tenger – nincsen sün, nincsen medúza, kutyaszar, tört nyelű gereblye, rozsdás úthenger –, mindenki csaknem kifogástalan testű, mindenki csupa Barbie és KEN. De bármilyen idilli is a helyzet, mégse lehet, hogy ne legyen rájuk leselkedő veszély. Szerencsére Barbie nem csak szép, de megvan a kellő esze és furfangja is, és amikor az már netán mind kevésnek bizonyulna, mindig ott van Ken, akire számíthat, még ha a dolog a feminizmus talajára csúszik is át. (Egyébiránt Ken a maga korlátol intellektusával is tudhatja jól, ahogy a vicc is tartja: ha útjaik netalán kettéválnának, akkor minden a Barbie baba ölébe hullana. /?/)

Ez meg itt azért kapott helyet, mert a hírek szerint a tavalyi év valószínűleg legnézettebb filmje Szerbiában ez a Barbie, még ha egyelőre nincsenek is hivatalos adatok. De akárhogy van, ott lehet az élbolyban, amin jócskán el lehet gondolkodni a jelen események tükrében.

Van tehát egy kiállításunk, egy mozink, legyen hát egy príma irodalmi alapra épült (beszélős) színházunk ugyancsak. Egy harmadik valami. Például a III. RADOVAN! Aktuális. Leginkább aktuális. Ahogy a darab szerzője, Dušan Kovačević jómaga kifejteni tudja újabban adott interjúiban: őt magát minduntalan meglepi, ugyanakkor végtelenül el tudja szomorítani a kezdő íróként megírt Radovan-dráma szűnni nem akaró aktualitása. Mintha a dolgok lényegesen nem változtak volna jubiláris ötven éve. Semmi az akkori diákmozgalmaktól, konkrétan a darab későbbi bemutatójától errefelé. Mintha a szekér örökre elakadt volna valamelyik provinciális kátyúban. Tito szelleme nem tűnt el a történelem színpadáról, és mintha ugyanakkor egyre silányabb változatokban jelenne meg a Vezér hasonmása – valahogy így mondja zsugorításban D. K. – Ezt felettébb rémesnek tartja, s ő már nem tud nevetni rajta. (Például rózsaszínben, Barbie-kacajosnak látni a világot, akárcsak pár pillanatra?)

– De nem akarnak inkább bablevest. Olyan, mint a drog. Képes lennék betörni a gyógyszertárba, ha ott főznék a bablevest.

A Danas újságírójának feltételezett mikrofonja előtt a szerző megemlékezett a főszereplő Zoran Radmilovićról, aki már sajnos nem léphet színre. Mindketten vidékről érkeztek a fővárosba anno, és mindketten a saját bőrükön tapasztalták meg a beilleszkedés nehézségeit, így már elsőre megvolt a közös témájuk. Zoran egyébként eléggé zárkózott ember volt, nehezen nyílt meg, de amint ez megtörtént, kiderülhetett, hogy a világ legszellemesebb emberei közé tartozik. Különben nem is egyből illeszkedett bele a pontosan a beilleszkedés nehézségeiről és visszásságairól szóló fekete komédiába, ám amikor az egyszer csak megtörtént, alakításait attól fogva egyenest csodálni lehetett. Könnyedén vitte vállán a terhet, elképzelt hegedűjével a prímet. – Ebben a beszélgetésben egy helyen elhangzott az, hogy ő, Kovačević egyáltalán nem hisz a kollektív szabadságban, az erről szóló mézes-mázos mesékben netán. Szerinte csak individuális szabadság van, s ezzel mintha nem ártana tisztában lenni.

Emlékeztetőül: a III. Radovant, amely főszerkesztőnk, V. Szilveszter fordításában úgyszintén létezik magyar nyelven, 1973. dec. 30-án mutatták be a belgrádi Atelje 212-ben, Ljubomir Muci Draškić rendezésében. A III. Radovan tehát nagy siker lett belföldön, külföldön nem kevésbé. Magyarországon kettőezerben vitte színre a Kecskeméti Katona József Színház.