Koszovó
Nyugdíjba ment Vučić koszovói válságainak tábornokaA nyugdíjazott vezérkari főnök a koszovói válságok és Vučić katonai politikájának kulcsszereplője volt
Nyugdíjba vonult Milan Mojsilović, a szerb hadsereg vezérkari főnöke, aki nyolc éven keresztül irányította a fegyveres erőket, és meghatározó szerepet játszott a Koszovó körüli katonai feszültségek szításában és kezelésében.
A tábornok pályafutását a koszovói háború, a NATO-val folytatott együttműködés és Aleksandar Vučić politikai rendszerében eltöltött évek egyaránt meghatározták.
A pristinai Koha a 2023-as banjskai fegyveres támadással kapcsolatban is többször foglalkozott vele, a szerb Radar pedig a hadsereg politikai befolyásolásáról és a különleges egységek vitatott feltöltéséről írt.
Milan Mojsilović nyugdíjazását november 16-án jelentette be a szerb védelmi minisztérium. A döntést Ana Brnabić ügyvezető köztársasági elnök rendeletével hozták meg, miután Vučić szeptember végén lemondott államfői tisztségéről.
A Vreme beszámolója szerint a hatvanéves tábornok saját kérésére vonult nyugdíjba, több mint 42 év szolgálati idővel. Katonai pályafutását 1986-ban kezdte, azóta végigjárta a hadsereg ranglétráját.
A szerb törvények szerint a tábornoki rendfokozatú tisztek szolgálata 58 éves korban és 40 év nyugdíjra jogosító szolgálati idő után megszűnhet, meghatározott feltételek mellett azonban további két évvel meghosszabbítható. Mojsilović esetében ez 2025 júliusában meg is történt.
A vezérkari főnöki feladatokat az új vezető kinevezéséig Tiosav Janković altábornagy, a légierő és a légvédelem parancsnoka látja el.
A hivatalos közlemény egy szabályos katonai pályafutás lezárását ismerteti. Mojsilović távozásának politikai jelentőségét azonban csak akkor lehet megérteni, ha felidézzük, milyen szerepet játszott Koszovó ügyében, és hogyan változott meg a szerb hadsereg helyzete Vučić hatalomgyakorlása alatt.
Koszovó nem egyszerű szolgálati hely volt
Milan Mojsilović Kosovska Mitrovicából származik, tehát koszovói szerb, ezért érzelmi szinten is érintett, ami ebben az esetben nem mellékes körülmény. A páncélos fegyvernemnél kezdte pályafutását, majd különböző parancsnoki és törzstiszti beosztásokban szolgált.
Az 1999-es háború idején a 243. gépesített dandár, később a 15. páncélosdandár törzsvezetői feladatait látta el. A háborús tapasztalat tehát nem egy sor a katonai önéletrajzában: személyesen is részt vett abban a konfliktusban, amelynek következményei mindmáig meghatározzák Belgrád biztonságpolitikáját.
Később a szárazföldi erők parancsnoka lett, 2013 és 2017 között pedig Brüsszelben, a NATO mellett teljesített katonadiplomáciai szolgálatot. Ez különösen érdekes fordulat egy olyan tiszt pályafutásában, aki részt vett a NATO-val szembeni 1999-es háborúban.
A katonai együttműködés és a politikai szembenállás azonban a szerb–NATO kapcsolatokban korántsem zárja ki egymást. Belgrád elutasítja a NATO-tagságot, de a koszovói biztonsági rendszerben elkerülhetetlen a katonai kapcsolattartás.
Mojsilović 2018-ban került a vezérkar élére, amikor Koszovó már évtizedek óta a szerb belpolitika egyik legfontosabb mozgósító erejű témája volt.
A tábornoknak olyan hadsereget kellett irányítania, amelynek Koszovóval kapcsolatos szerepe a tényleges katonai védelem, az elrettentés és a politikai nyomásgyakorlás között mozgott, és egyszerre kellett katonai eljátszani a katonai fenyegetést és a békehadtest szerepét.
A szerb vezetés következetesen az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatára és az 1999-es kumanovói katonai-technikai megállapodásra hivatkozott. A NATO vezetése alatt álló KFOR ugyanakkor továbbra is a koszovói biztonsági rendszer meghatározó nemzetközi katonai szereplője maradt.
Mojsilović ennek az ellentmondásos viszonynak lett az egyik legfontosabb kezelője és egyúttal érzelmi áldozata is.
Amikor a tábornok Raškába indult
A vezérkari főnök koszovói szerepe 2022 decemberében vált különösen látványossá. Az ottani szerbek és a pristinai hatóságok közötti konfliktus akkor újabb útlezárásokhoz és barikádokhoz vezetett Észak-Koszovóban, amelyek hátterében a belgrádi politikai vezetést kell keresni.
Zubin Potok térségében lövöldözésről érkeztek hírek, a szerb politikai és katonai vezetés pedig rendkívüli intézkedéseket helyezett kilátásba.
December 25-én Mojsilović a Pink televíziónak nyilatkozva közölte, hogy éppen Vučićtyal tárgyalt, és Raška felé tart.
Elmondása szerint a hadsereg pontos feladatokat kapott, amelyeket maradéktalanul végrehajt. A helyzetet összetettnek minősítette, és hangsúlyozta, hogy katonai jelenlétre van szükség a Koszovót és Szerbiát elválasztó közigazgatási határvonal mentén.
Miután a belgrádi vezetés nem ismerte el Koszovó függetlenség, így az elszakadt terület határait sem tekinthette másnak, mint közigazgatási határnak. A nyilatkozatnak katonai és politikai üzenete egyaránt volt.
A szerb államfő így nemcsak politikai figyelmeztetést küldhetett Pristinának, hanem a hadsereg legmagasabb szakmai vezetőjének személyében is demonstrálhatta, hogy Belgrád kész katonai intézkedéseket tenni.
Mojsilović ebben a rendszerben nem önálló politikai döntéshozóként jelent meg, hanem az elnöki akaratot végrehajtó katonai vezetőként, akinek újabb háborúra kellett készülnie a szülőföldjén a mindenféle értelemben jóval erősebb NATO ellen.
Egy vezérkari főnöknek természetesen végre kell hajtania a törvényes parancsokat. Csakhogy a koszovói válságok idején a hadsereg mozgósításának tényleges katonai szükségessége és politikai látványosság között nem mindig lehetett világos határvonalat húzni.
2023: a hadsereg újra a legmagasabb készültségbe került
2023 májusában újabb válság bontakozott ki Észak-Koszovóban, miután az albán polgármesterek hivatalba lépése ellen tiltakozó helyi szerbek és a koszovói rendfenntartók között összecsapások alakultak ki. Május 26-án Vučić elrendelte a szerb hadsereg legmagasabb szintű harckészültségbe helyezését.
Másnap a szerb Nemzetbiztonsági Tanács megerősítette, hogy a készültséget fenntartják, és Mojsilovićot felhatalmazták a KFOR parancsnokával való közvetlen kapcsolattartásra.
A tábornok katonai szerepe ekkor kettős volt. Egyrészt a szerb fegyveres erők készenlétét kellett biztosítania, másrészt a nemzetközi katonai jelenléttel kellett egyeztetnie, hogy a feszültség ne vezessen fegyveres összecsapáshoz, miközben a szerb nacionalisták katonai akciót szerettek volna.
Június 23-án Mojsilović nyilvánosan is felszólította a KFOR-t, hogy tegyen sürgős intézkedéseket a koszovói szerbek védelmében.
A szerb védelmi minisztérium közleménye szerint akkor arról beszélt, hogy a szerbeket Albin Kurti kormányának intézkedései sújtják, a nemzetközi közösség pedig nem teljesíti megfelelően kötelezettségeit. Egyúttal pedig hangsúlyozta, hogy a szerb hadsereg készen áll az államfő parancsainak végrehajtására.
Ez a mondat jól jellemezte Mojsilović nyilvános szerepét: a katonai szakmai vezető a szerb politikai vezetés Koszovóval kapcsolatos üzeneteit is közvetítette.
A pristinai Koha már 2022 januárjában beszámolt arról, hogy a tábornok nem zárta ki a szerb hadsereg reagálását, amennyiben a Koszovói Biztonsági Erők egyoldalúan megjelennének az északi területeken.
A lap külön kiemelte Mojsilović álláspontját, amely szerint az észak-koszovói katonai biztonsági intézkedéseknek összhangban kell lenniük a KFOR mandátumával.
Banjska: a legsúlyosabb koszovói kérdőjel
Mojsilović vezérkari főnöki időszakának legsúlyosabb koszovói válsága 2023. szeptember 24-én következett be. A Banjska településen fegyveres szerb csoport támadt a koszovói rendőrségre. Az összecsapásban meghalt Afrim Bunjaku rendőr és három szerb fegyveres.
A támadók között volt Milan Radoičić, a Szerb Lista akkori alelnöke, aki később elismerte, hogy szerepet vállalt az akció megszervezésében. Ugyanakkor azt állította, hogy a szerb állami vezetés tudta nélkül cselekedett.
A pristinai hatóságok ezt az állítást nem fogadták el.
Kapcsolódó cikk
A koszovói belügyminiszter szerint a Szerb Lista alelnöke vezette a fegyveres akciót
A Koha 2023. október 1-jei beszámolója szerint Xhelal Sveçla belügyminiszter és Gazmend Hoxha rendőrfőkapitány olyan drónfelvételeket és más bizonyítékokat ismertetett, amelyek állításuk szerint arra utaltak, hogy a támadókat Szerbia területén képezték ki.
A pristinai belügyminiszter a szerbiai kiképzésben való részvétellel vagy annak támogatásával név szerint megvádolta Aleksandar Vučićot, Miloš Vučević akkori védelmi minisztert és Milan Mojsilović vezérkari főnököt.
Sveçla szerint a fegyveres akció célja Észak-Koszovó elszakításának előkészítése volt.
A pristinai hatóságok úgy vélték, hogy a támadók szerbiai katonai kiképzőhelyeket is használhattak, köztük a Pasuljanske livade gyakorlóteret, illetve Radoičić kopaoniki ingatlanát.
A vádak súlya rendkívüli volt: ha a szerb hadsereg vezetése valóban részt vett volna egy másik állam területén végrehajtott fegyveres művelet előkészítésében, az messze túlmutatott volna egy helyi biztonsági incidensen.
A nyilvánosan rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban Mojsilović személyes közreműködése nem tekinthető bizonyítottnak.
Október 2-án a szerb vezérkari főnök és Miloš Vučević közös sajtótájékoztatón utasította vissza a pristinai állításokat.
Mojsilović szerint a szerb hadsereg nem vett részt a banjskai támadásban, és a Koszovó északi részének elfoglalására vonatkozó vádakat is elvetette.
A tábornok ugyanakkor egy különösen érdekes részletet is elárult Radoičićról. Elmondása szerint a Szerb Lista politikusát korábban meghívták tartalékos katonai kiképzésre, ő azonban nem jelent meg.
Azt állította, hogy Radoičić nem vett részt a Pasuljanske livade katonai gyakorlóterén tartott kiképzésben, és az sem a szerb hadsereg hatáskörébe tartozik, hogy Radoičić a saját magánterületén milyen tevékenységet folytat.
A magyarázat nem oszlatta el a koszovói hatóságok gyanúját, de a szerb hadsereg vezetése következetesen kitartott amellett, hogy nem volt közük a támadáshoz.
Amikor Washington is visszavonulást követelt
A banjskai támadás után a szerb hadsereg jelentős erőket vont össze a volt tartománya közelében. Mojsilović október 2-án arról beszélt, hogy szeptember 25-én 8350 katona teljesített feladatot a szárazföldi biztonsági övezetben és annak térségében.
A katonai erőösszpontosítást a tábornok megelőző biztonsági intézkedésként ismertette, Washington azonban egészen másként értékelte a helyzetet.
Az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője, John Kirby szeptember 29-én szokatlanul nagyszabásúnak nevezte a szerb katonai jelenlét növelését, amely harckocsikat, tüzérségi eszközöket és gépesített egységeket is érintett.
Az Egyesült Államok a szerb erők visszavonását követelte, mivel a katonai felvonulást a térség stabilitására veszélyesnek tartotta.
Néhány nappal később Washington már arról számolt be, hogy a szerb hadsereg megkezdte erőinek visszavonását.
A Koha október 3-i tudósítása az amerikai értékelést idézte, amely szerint a szerb csapatok mozgásának megfordítása hozzájárulhatott a feszültség csökkentéséhez.
Mojsilović ekkor szintén a szerb államfő döntéseit végrehajtó katonai vezetőként jelent meg. A politikai felelősség a belgrádi vezetést terhelte, a csapatok elhelyezése, harckészültsége és műveleti felkészítése azonban a katonai parancsnoki rendszer feladatkörébe tartozott.
Ebben rejlett a tábornok helyzetének egyik legfontosabb ellentmondása: a katonai jelenlét növelése nyomásgyakorlásként is működhetett, miközben ugyanez a vezérkari vezetés tartotta fenn a közvetlen kapcsolatot a NATO koszovói erőivel, hogy a politikai szembenállás ne torkolljon háborúba.
A KFOR rendszeres tárgyalópartnere maradt
A banjskai események ellenére a szerb hadsereg és a KFOR közötti együttműködés nem szakadt meg. Mojsilović rendszeresen fogadta a nemzetközi erők parancsnokait, és továbbra is részt vett a Koszovó körüli katonai egyeztetésekben.
A pristinai Koha 2026. július 23-án arról számolt be, hogy Özkan Ulutaş KFOR-parancsnok Belgrádban találkozott Mojsilovićtyal, és ismertette a NATO terveit a katonai jelenlétének fokozatos átalakításáról.
A lap szerint a KFOR a biztonsági helyzet javulására hivatkozva a következő év folyamán fokozatos létszámkiigazítást tervezett, október 16-án pedig már Roberto Vergori KFOR-parancsnok tárgyalt a szerb vezérkari főnökkel.
A Koha beszámolója szerint a találkozó célja a katonai együttműködés, a kölcsönös tájékoztatás és a megfelelő kommunikációs csatornák fenntartása volt.
A KFOR ekkor kifejezetten a szakmai kapcsolatok megőrzését hangsúlyozta.
A két katonai szervezet tehát úgy tartotta fenn együttműködését, hogy Belgrád és Pristina között továbbra sem született végleges politikai megállapodás a terület helyzetéről.
Mojsilović ebben a kapcsolatban különleges tapasztalatot halmozott fel: ismerte a NATO katonai működését, szolgált Brüsszelben, részt vett a koszovói háborúban, és vezérkari főnökként több válság idején is a szerb hadsereg élén állt.
Az ötezres projekt és az új különleges egységek
A koszovói válságok mellett Mojsilović nevéhez a szerb hadsereg szervezeti átalakítása is kapcsolódik.
A Radar 2025. május 31-i elemzése különösen élesen bírálta a Projekt 5000 néven ismert programot, amely a szerb katonai különleges egységek létszámának jelentős növelését célozta.
A program politikai kezdeményezője Vučić volt, aki a hadsereg elit alakulatainak megerősítését sürgette.
Mojsilović 2025. május 17-én részt vett a Kobrák (Kobre) katonai rendészeti különleges alakulat gyakorlatán, ahol a program eredményeiről is beszélt.
A Radar szerint a különleges egységek feltöltésének módszere komoly szakmai kifogásokat vetett fel, mivel egyes alakulatok közvetlenül a civil életből is toboroztak, akár olyan jelentkezőket is, akik korábban nem teljesítettek katonai szolgálatot.
A lap által megszólaltatott katonai szakértők szerint ez eltért attól a hagyományos gyakorlattól, amelyben a különleges alakulatok tagjait elsősorban a már kiképzett katonák közül választották ki.
A Radar ennél súlyosabb állításokat is megfogalmazott, névtelen forrásaira hivatkozva ugyanis azt írta, hogy a jelentkezők biztonsági ellenőrzése körül a kormánypárti kapcsolatok és helyi politikai ajánlások is szerepet játszhattak.
Ezeket az állításokat a lap forrásaira kell visszavezetni: nem bizonyított, hogy a különleges egységek valamennyi felvételi eljárása politikai befolyás alatt állt volna, de ugyanakkor kizárni sem lehet.
A szerzők szerint ugyanakkor a magas fizetésekkel és kedvezményekkel feltöltött elit alakulatok hosszabb távon a politikai hatalomhoz különösen lojális fegyveres erőként is működhetnek.
A Radar a szerb rendőrség csendőri egységeinek korábbi problémáival vont párhuzamot, és azt a kérdést tette fel, hogy a szerb állam az új katonai kapacitásokkal nem saját politikai biztonságát erősíti-e elsősorban. Mojsilović vezérkari főnökként ennek az átalakításnak az időszakában állt a hadsereg élén.
A katonák, akikből egyre kevesebb maradt
A szerb hadsereg állapotáról 2025 októberében egy Radar-cikk közölt rendkívül kritikus képet.
Az elemzés szerint a hadseregből egyre több tapasztalt tiszt távozott, különösen a műszaki szakállományból. A lap forrásai szerint ennek nem kizárólag anyagi okai voltak, hanem az előmenetelt befolyásoló személyes kapcsolatok, a kedvezőtlen szolgálati körülmények és a politikai lojalitás előtérbe kerülése.
A Radar egy névtelenséget kérő aktív tisztet idézve azt állította, hogy a fegyveres erők ténylegesen rendelkezésre álló állománya lényegesen kisebb, mint amit a hivatalos katonai parádék alapján feltételezni lehetne.
A lap különösen a 2025-ös nagyszabású belgrádi katonai díszszemlét bírálta, amelyre állítása szerint a hadsereg különböző alakulataiból kellett jelentős számú katonát összevonni.
A bemutatott haditechnika és az ország tényleges katonai képességei közötti különbségre is felhívta a figyelmet. A Radar szerint a rendszer egyik legfontosabb jellemzőjévé vált, hogy a katonai vezetők nem szívesen mondanak ellent a politikai vezetésnek.
Mojsilović személyét az elemzés ebből a szempontból különösen keményen ítélte meg: korábbi katonatársak véleményére hivatkozva a lap azt állította, hogy a vezérkari főnök túlságosan alkalmazkodott Aleksandar Vučić akaratához.
Az írás szerint a katonai személyi döntések egyik meghatározó szereplőjévé Đuro Jovanić, a Katonai Biztonsági Ügynökség, a VBA vezetője vált, akit a Radar az államfő egyik legbizalmasabb katonai emberének nevezett.
A lap már 2025 októberében Mojsilović közelgő nyugdíjazását valószínűsítette, és Tiosav Jankovićot említette az utódlás egyik legesélyesebb szereplőjeként.
A tábornok, aki már nem kapott újabb hosszabbítást
Mojsilović november 16-i nyugdíjazásának hivatalos indoklása nem utal politikai konfliktusra. A védelmi minisztérium szerint saját kérésére távozott, a szolgálati idejére és az életkorára vonatkozó jogszabályok alapján.
A nyilvánosan ismert adatokból nem következik, hogy politikai tisztogatás áldozata lett volna, de az sem, hogy az elmúlt évek katonai és személyi döntéseivel kapcsolatban minden kérdés tisztázódott.

Đuro Jovanić, a volt elnök kedvenc katonája, aki jelenleg még a VBA vezetője, de ki tudja, hogy mikor viszik el (Forrás: védelmi minisztérium/Radar)
A katonai vezetésben bekövetkező személycsere ráadásul egy megváltozott szerbiai politikai helyzetben történik. Aleksandar Vučić szeptemberi lemondása után az államfői jogköröket átmenetileg Ana Brnabić gyakorolja, miközben a szerb politikai rendszer átalakulása még nem zárult le.
Az új vezérkari főnök kinevezéséig Tiosav Janković látja el a feladatokat. Ő korábban a szerb légierő és légvédelem parancsnokaként szolgált, és katonai pályája az 1999-es NATO-bombázások időszakához is kapcsolódik.
Az viszont mindenképpen intő jel lehet a lassan formálódó új hatalom számára, ha netelán Đuro Jovanić, a VBA vezetője lesz az új vezérkari főnök, az ugyanis azt jelezné, hogy a hadsereg irányítása a volt elnök, Aleksandar Vučić kezében marad, ami fölöttébb veszélyes lehet ebben a helyzetben.
Ennek azonban kicsi a lehetősége, ha holnap (november 17-én) megalakul az úgy parlament, azt követően ugyanis a köztársasági elnöki tisztséget az új parlamenti elnök látja el. Ez azért fontos, mert Szerbiában a vezérkari főnököt a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel, a védelmi miniszter véleményének kikérésével. A kinevezéshez nincs szükség parlamenti szavazásra vagy a kormány jóváhagyására.
BALK Játékok
Válassz egy játékot, és játssz közvetlenül itt, a BALK-on!
Játékok betöltése…
A játékokat a GamePix szolgáltatja. A játék indításakor a külső szolgáltató tartalma töltődik be.