Fico leépítené Szlovákia nyugati szövetségi rendszerét

Fico bizonyíték nélkül támadja a 2003-as szlovák EU-népszavazást, a NATO-ról is vitát nyitott

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szlovák miniszterelnök már a szlovák EU-csatlakozásról döntő népszavazást is elcsaltnak nevezi, de a NATO kollektív védelmét jelentő „holmi ötödik cikkelyét” sem érzi magára nézve feltétlenül kötelezőnek. A parlamenti többségét elveszítő kormányfő a költségvetéssel időt nyert, de a következő választásokig egy régi-új ismerősével kell alkudoznia.

Robert Fico november 6-án, pénteken, a Smer által szervezett Szociáldemokrácia Iskolájának megnyitóján a következőképpen nyilatkozott a Szlovákia európai uniós csatlakozásáról tartott 2003-as referendumról, miközben Václav Klaus euroszkeptikus volt cseh államfővel beszélgetett:

„Olyan népszavazást tartottunk, amely, ha nem hamisították volna meg, nem lett volna sikeres. És ezt ki kell mondani.”. Szerinte a részvétel olyan szoros volt, hogy „bizonyos módosításokra” volt szükség a kívánt eredményhez.

Fico bizalmasa, Robert Kaliňák, manapság éppen védelmi miniszter, már 2023-ban hasonló, ugyancsak bizonyítatlan gyanút hangoztatott. Bizonyítékot egyikük sem mutatott be, ráadásul korábbi véleményükkel is szembeszálltak.

Amikor Dzurinda, Mečiar és Fico egy oldalon állt

A 2003. május 16–17-i népszavazáson a részvétel 52,15 százalékos volt, a megjelentek 92,46 százaléka pedig az EU-csatlakozás mellett szavazott. Nem az igenek száma volt kérdéses, hanem az érvényesség, Szlovákiában ugyanis a választójogosultak több mint felének részvétele szükséges hozzá. A referendum végül az ország történetének máig egyetlen érvényes országos népszavazása lett.

Robert Fico a TA3-nak adott interjúban azt mondta, hogy továbbra is az európai integráció híve, de szerinte az Európai Unió ma nem ad megfelelő választ a magas energiaárakra, az üzemanyagárakra, a migrációra és a gazdasági növekedés problémáira, miközben túlságosan a háborús támogatásra összpontosít. Václav Klaus ennél is élesebben fogalmazott: szerinte az EU nem azért nélkülöz béketervet, mert képtelen rá, hanem azért, mert tudatosan nem akar ilyet, és aki békéről beszél, azt szinte rögtön a Kreml emberének bélyegzik. A beszélgetésben mindketten azt hangsúlyozták, hogy az Uniónak inkább béketervre és erősebb politikai vezetésre lenne szüksége, nem pedig a mostani irány folytatására (Forrás: ta3)

A kormányt akkoriban Mikuláš Dzurinda vezette, aki 1998-ban leváltotta Vladimír Mečiar elszigetelődött rendszerét. Második kabinetjében az SDKÚ, a kereszténydemokrata KDH, a liberális ANO és a Bugár Béla vezette Magyar Koalíció Pártja működött együtt.

A csatlakozást még a kilencvenes évek tekintélyelvű kormányzását jelképező Mečiar és pártja, a HZDS is támogatta, akárcsak Fico fiatal pártja, a Smer. A cél a korábbi elszigeteltség felszámolása és a nyugati intézményekhez való felzárkózás volt.

Fico persze már akkor is ügyesen adagolta a fenntartásokat. A Smer az európai integrációt létfontosságúnak tartotta, de a belépés társadalmi költségeire figyelmeztetett. A 2002-es kampány egyik emlékezetes jelszava így szólt: „Az Európai Unióba! De nem csupasz fenékkel!”

Hozzá kell tenni, hogy az EU-csatlakozásnak jogilag nem volt nélkülözhetetlen előfeltétele a népszavazás. Fico képviselőként 2003. július 1-jén maga is megszavazta a parlamentben a csatlakozási szerződést, tehát ha akkor valóban bizonyítékai lettek volna a referendum meghamisítására, lett volna alkalma ezt szóvá tenni.

Ficónak lett volna alkalma ezt szóvá tenni, ha valóban valóban lettek volna bizonyítékai a referendum meghamisítására, az utólagos „politikai korrekció” nemigen tűnik hihetőnek. A montázson Dzurinda, Mečiar és Fico látható (Forrás: AI)

Az ellenzék persze élesen reagált. Beáta Jurík, a liberális Progresszív Szlovákia (PS) képviselője szerint Fico a demokratikus döntést ássa alá. Branislav Gröhling, a jobboldali liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) elnöke szerint a szélsőjobboldali Republika táborának üzen. A kereszténydemokrata KDH felelőtlenségről beszélt.

Figyelemre méltó, hogy az egykori kormánytag, a ma már külön utakon járó Tomáš Taraba is bírálta a kijelentést, szerinte ha bizonyíték nélkül csalásnak nevezhető egy népszavazás, mi akadályozza meg, hogy holnap a választások eredményét is megkérdőjelezzék.

„Holmi ötödik cikkely”

Néhány héttel korábban Fico az ország szövetségi rendszerének másik alappillérét is relativizálta. Szeptember 17-én, egy eperjesi látogatáson, az ukrajnai háború esetleges kiszélesedéséről beszélve jelentette ki: „Nem kívánom, hogy Szlovákia valamiféle háborús konfliktus részesévé váljon holmi ötödik cikkely miatt.”

A NATO alapító szerződésének ötödik cikkelye a kollektív védelem alapja: egy tagállam elleni fegyveres támadást valamennyiük ellen intézett támadásnak kell tekinteni. Ez nem automatikus katonaküldési parancs, a tagállamok maguk határozhatják meg a segítség formáját, de a segítségnyújtás kötelezettségét nem lehet pusztán kedv szerint félretenni.

Kapcsolódó cikk

Fico leteheti mérsékelt álarcát és végre önmaga lehet

Két nappal később Fico pontosítani kényszerült és azt mondta, valódi agresszió esetén elismerné a szövetségesi kötelezettséget, de nem küldene katonákat Oroszország ellen mesterségesen előidézett konfliktusba.

A kormányoldalon sem volt egyetértés a nyilatkozat hallatán. Róbert Puci, a Hlas parlamenti frakcióvezetője egyértelművé tette, hogy Szlovákia tiszteletben tartaná az ötödik cikkely alkalmazását. Roman Michelko, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) frakcióvezetője inkább azzal hárította a kérdést, hogy nem érdemes egyelőre hipotetikus helyzetekkel foglalkozni.

Az ellenzék a biztonsági garanciák gyengítésével vádolta Ficót. Tomáš Valášek, a Progresszív Szlovákia (PS) külpolitikai szakértője arra figyelmeztetett: ha minden NATO-tag így gondolkodna, Szlovákiát sem védené meg senki.

Az SaS-es Juraj Krúpa és a kereszténydemokrata Viliam Karas ugyancsak bírálta Ficot. Petr Pavel cseh államfő, a NATO katonai bizottságának korábbi elnöke is emlékeztetett arra, hogy a szövetségi védelem a kölcsönösségen alapul.

A két kijelentés ugyanabba az irányba mutat. Fico nem jelentette be Szlovákia kilépését sem az EU-ból, sem a NATO-ból, és nincs nyilvános bizonyíték arra, hogy ezt hivatalosan előkészítené. A tagság előnyeiről, azaz az uniós pénzekről, az euróról, a közös piacról és a biztonsági garanciákról aligha akarna lemondani.

Odahaza viszont úgy beszél róluk, mintha a kötelezettségek relativizálhatók lennének, mivel a nyugati intézményekkel szemben bizalmatlan választókért versenyez az euroatlanti integrációt megkérdőjelező Republikával és az SNS-szel.

Ez a fajta kettős beszéd egyébként is jellemző Ficora. Egy magas rangú ukrán kormányzati tisztviselő szerint november elején a Zelenszkijjel tartott ungvári találkozón az ukrán kormány képviselőinek, hogy ne vegyék komolyan az Ukrajnát támadó belföldi kijelentéseit, mert azok a saját választóinak szólnak.

A költségvetés meglett, a többség elfogyott

Szeptember végén még arról írtunk, hogy megremegett a kormány Robert Fico kezében és bizony azóta is rezonál. A leváltott környezetvédelmi miniszter, Taraba már akkor elkezdett szervezkedni. Azóta két fontos belpolitikai esemény történt: a kormány elfogadtatta a költségvetést, majd elveszítette a biztos többségét.

Az október 14-én elfogadott 2027-es költségvetést még 76 képviselő támogatta. A GDP 4,94 százalékára tervezett hiány gazdasági diadalnak aligha nevezhető, politikai mentőövnek annál inkább.

A kabinet költségvetési provizórium nélkül működhet tovább a 2027 szeptemberére várt rendes választásokig (Fico november elején már szeptember 25-ét emlegette lehetséges időpontként). A kormányfőnek azonban most már nem kell minden parlamenti szavazást megnyernie ahhoz, hogy hivatalban maradjon addig.

Kapcsolódó cikk

Čaputovának nem felelt meg, Pellegrininek jó lesz

November 3-án Roman Malatinec képviselő bejelentette, hogy elhagyja Rudolf Huliak Vidék Pártját, és csatlakozik Taraba épülő politikai formációjához. Ezzel a stabil kormányoldali tábor 75 főre csökkent.

Malatinec pályája önmagában kisebb szlovák politikai útikalauz: a besztercebányai megyei önkormányzatban is dolgozó politikus 2023-ban a Hlas listájáról jutott a parlamentbe, 2025 februárjában Huliakhoz állt át, 2026 novemberében pedig már Tarabával készül az új választásokra. A mandátum természetesen mindvégig vele maradt.

Huliak, aki immár idegenforgalmi és sportminiszter, azt mondta, majdnem leesett a székről az átigazolás hírére, és a történteket párkapcsolati áruláshoz hasonlította. Michal Šimečka, a PS elnöke újabb képviselői alkudozások veszélyére figyelmeztetett és előrehozott választást sürgetett, az SaS ugyancsak ezt követelte. Fico viszont inkább saját koalíciós partnereinek esett neki.

November 4-én a Smer több mint negyven képviselőjét autóbusszal vitte a kormányhivatalhoz, hogy demonstrálja saját pártja egységét. Azt állította, a többség elvesztéséért teljes egészében a Hlas és az SNS a felelős, mert rosszul állították össze jelöltlistáikat.

Van ebben igazság, hiszen a 2023-ban még 79 képviselős koalíciót elsősorban a kisebb pártokból kiváló politikusok gyengítették meg. A lázadókkal maga Fico kötött különalkukat, gyakran miniszteri posztok árán. A Hlasból kiváló Samuel Migaľ és Radomír Šalitroš a beruházásokért felelős minisztérium vezetésébe került, Huliak pedig önálló tárcát kapott.

Andrej Danko nacionalista SNS-e ezért különösen rossz néven vette a szemrehányást. A párt szerint éppen Fico jutalmazta a politikai zsarolást, amikor a koalíciós partnerei helyett a tőlük elszakadó képviselőkkel kezdett alkudozni.

A Peter Pellegrini államfő által alapított, most Matúš Šutaj-Eštok belügyminiszter vezette Hlas számára sem lehetett kellemes a miniszterelnöki kioktatás, hiszen a párt a Smer mérsékeltebb, szociáldemokrata alternatívájának indult, de azóta több belső konfliktus meggyengítette.

A következmény hamar jelentkezett. November 3-án a koalíció kezdeményezésére a szavazásokat november 10-éig halasztották, bár magukat az üléseket nem mondták le, a képviselők tovább vitáztak a törvényjavaslatokról. A szavazások elnapolása így is világos üzenet volt. A kormányoldalnak ki kell találnia, milyen modus vivendi alapján szerezhet ezentúl többséget.

Fico mégis megengedhet magának némi fölényt. A költségvetés megszavazása után a Hlas és az SNS alkupozíciója gyengült, miközben a miniszterelnök azt hangoztatja, hogy a kormányprogram jogalkotási vállalásainak nagy részét már teljesítették. Nem az következik ebből, hogy a partnerekre többé egyáltalán nincs szüksége, hanem az, hogy a napi törvényhozási vereségek és a kormány túlélése már nem feltétlenül ugyanazt jelentik.

Három párt után saját névvel a parlamentbe

A kártyák most Tomáš Tarabánál vannak. A politikus 2019-ben részt vett a Kereszténydemokrácia – Élet és Jólét (KDŽP) megalapításában, 2020-ban azonban már Marian Kotleba szélsőjobboldali ĽSNS-ének listáján jutott be a parlamentbe. Három hónap múlva két másik képviselővel, Štefan és Filip Kuffával együtt hátat fordított Kotlebának.

Később a Život – Národná strana (Élet – Nemzeti Párt) elnökeként próbált önállósodni, 2023-ban pedig Danko SNS-ének listáján szerzett ismét mandátumot, amikor az SNS több kisebb nacionalista és ultrakonzervatív csoporttal jutott vissza a parlamentbe. Taraba ezért sosem tekintette magát egyszerű Danko-beosztottnak.

Kapcsolódó cikk

Megremegett a kormány Fico kezében

A kormányalakításkor környezetvédelmi miniszter lett, méghozzá olyan tárca élén, amelyet eredetileg Huliaknak szántak, de kinevezését Zuzana Čaputová akkori államfő elutasította. Miniszterként Taraba az energetikai, ipari és vízgazdálkodási ügyekben is országos szereplőként próbált fellépni.

A konfliktus Dankóval egyre élesedett: az SNS elnöke joggal tartott attól, hogy Taraba előbb-utóbb saját pártja szavazóira is igényt tart. Danko végül nagy nehezen megszabadult a kormányon belüli vetélytársától, de éppen ezzel segítette olyan pozícióba, ahonnan már az egész koalícióval alkudozhat.

Taraba októberben hozzáfogott új pártja, a Taraba – Rozvoj Slovenska (Taraba – Szlovákia Fejlődése) megszervezéséhez. Előbb a Hlasból távozó Peter Slyško, majd Malatinec csatlakozott hozzá. Három mandátumuk nélkül nincs biztos kormánytöbbség. Taraba ezt úgy kommunikálja, hogy nem érzi magát sem a koalíció, sem az ellenzék tagjának, minden törvényről külön dönt, de kész támogatni az SNS tisztségviselőinek, köztük Martina Šimkovičová kulturális miniszternek és Dankónak a leváltását.

Áruló és/vagy megmentő

A volt miniszternek most kötéltáncosként kell bizonyítania. Taraba nem válhat a kormányzás állandó akadályává, mert a választóit jórészt ugyanabból a nemzeti-konzervatív, liberálisellenes és rendszerkritikus közegből szeretné megszerezni, amely ma a Smert, az SNS-t, Huliak pártját vagy a Republikát támogatja. Ha ő buktatná meg Ficot, árulónak bélyegezhetnék éppen azok, akiktől szavazatokat vár.

Azonban feltétel nélkül sem állhat Fico mellé. Ha minden szavazásnál a Smer kisegítő embereként viselkedik, miért választanák a polgárok az ő új pártját a már ismert kormánypártok helyett? Ezért igyekszik ügyenként dönteni, hangsúlyozni az önállóságát, miközben nem vállalja magára a kormány megbénításának felelősségét.

Ficonak mindez még kapóra is jöhet. A Hlas belső vitái és Danko konfliktusai sok fejfájást okoztak neki, Tarabával viszont korábban kifejezetten jó viszonyt ápolt, miniszteri munkáját többször dicsérte. Nem kizárt tehát, hogy a következő választások után szívesebben egyezkedne egy önálló Taraba-párttal, mint a mostani partnereivel. Ez persze egyelőre csak politikai lehetőség, nem bejelentett szövetség. Taraba maga is bírálta már Ficot, pártjának pedig előbb meg kell szerveződnie és mandátumot kell szereznie.

Az ötszázalékos parlamenti küszöb azonban józanságot követel tőle. Ha a nevével fémjelzett formáció nem futna fel eléggé, kénytelen lesz már a párt első megmérettetése előtt felkéretőzni egy másik párt listájára.

A politikai blokk pártjai közül a Smer és a szélsőjobboldali Republika jöhet szóba, akik sztárigazolásként tekinthetnek rá. Ha valaki a továbbiakban is követni kívánja Szlovákia belpolitikai eseményeit, akkor még ne törölje emlékezetéből ezt a nevet, Tarabával még fogunk találkozni.