Kényes helyzetben: a gázai háború és Törökország

A cikk meghallgatása

Az október 7-én Gázából indított Hamász-támadás nemkívánatos helyzetbe hozta a török vezetést. Recep Tayyip Erdoğan, aki az elmúlt húsz évben számos alkalommal kiállt a palesztinok mellett, tavaly sikeres enyhülési politikába kezdett Izraellel. Így 2022 márciusában fogadta Ankarában az izraeli államfőt, nyár végén helyreállították a diplomáciai kapcsolatok legmagasabb szintjét nagykövetek küldésével. A török államfő három héttel ezelőtt, az ENSZ éves közgyűlésének örve alatt Benjamin Netanyahuval, Izrael miniszterelnökével is folytatott megbeszélést. Izraeli hírforrások még azt is tudni vélték, hogy Erdoğan a jeruzsálemi Sziklamecsetbe is el kívánna zarándokolni a közeljövőben. Legyen akárhogy is, ez most biztosan nem fog megvalósulni.

Viharos történelem

A palesztin kérdés mindig is a török-izraeli kapcsolatok lakmusz-papírja volt. Különösen azon az iszlamista oldalon, ahonnan Erdoğan maga is érkezik.

A Refah párt, amelyet 1997-ben, egy katonai puccs után tiltottak be, s amelynek a színeiben a jelenlegi államfő Isztambul főpolgármestere is volt, rendszeresen bírálta Izraelt (mi több, a puccsot kiváltó egyik rendezvényen is Izrael-ellenes szövegek hangoztak el).

Ehhez képest a 2000-es években egészen békülékeny hangot megütő Erdoğan sokat tett a szír-izraeli megbékélésért, aminek pontosan Tel-Aviv 2008/2009 telén végrehajtott gázai intervenciója vetett véget.

A gázai háború nyomán előkerült az a négy térkép, amelyet a török elnök 2019-ben mutatott be az ENSZ-közgyűlésén (Forrás: X-platform)

Nem sokkal ezután került sor Davosban Erdoğan és az akkori izraeli államfő, Simon Perez közötti panelbeszélgetésre, ahol a török vezető alaposan kiosztotta a gázai történések miatt az izraeli elnököt. Az „egy perc” néven elhíresült filippika után Erdoğan népszerűsége az egekbe nőtt, nemcsak Törökországban, de az arab világban is.

Kapcsolódó cikk

HULLÁMVASÚT: Izraeli védelmi miniszter látogatása Törökországban

Bő egy évvel később, a Mavi Marmara flottilla incidens lökte mélybe a két ország kapcsolatát, amikor a Gázába tartó török hajórajt izraeli katonák megtámadták, s kilenc török életét is veszítette az akcióban. Ugyan Barack Obama akkori amerikai elnök közbenjárására Izrael bocsánatot kért és kompenzációt fizetett, de a török-izraeli kapcsolatok nehezen álltak helyre.

Változást a török légteret megsértő orosz gép lelövése (2015) hozott, amikor az életbe léptetett orosz szankciók miatt hirtelen fontos lett Ankara számára az energetikai diverzifikáció és a terhelt kapcsolatok rendezése – Izrael pedig felértékelődött (egyebek között) a gázmezői miatt is.

Diplomáciai nyitás kezdődött, azonban ennek véget vetett az újabb palesztin-izraeli összecsapás 2018-ban. Újra hazaküldték a nagyköveteket. Viszont Törökország a 2021-ben indított enyhülési politikája keretében tavaly újra nyitott Tel-Aviv felé, sikeresen. A pragmatikus okokból zajló közeledés azonban nem jelentette, hogy a palesztin kérdés elfelejtődött volna.

Nagy a szimpátia a palesztinok felé

A török társadalomban, különösen a kormánypárt vallásos, konzervatív szavazótáborában továbbra is nagy a szimpátia a palesztinok felé – az egyik kormánypárti politikus egyenesen megfenyegette az izraeli miniszterelnököt a gázai válaszcsapások miatt –, ezért a török kormányzatnak óvatosan kell eljárnia.

Míg egyesek a palesztinok mellett törtek lándzsát, addig a menekültellenes pártok, így például az ellenzék egyik legnagyobb pártja, a nemzeti radikális Jó Párt vezetője egyenesen azzal élcelődött, hogy a szíriai menekülteket kellene Gázába küldeni, harcoljanak arab testvéreik mellett.

Minden esetre, ha a palesztinokért nem is repes minden török szíve, az Izrael ellenesség már jóval nagyobb tömegeket érint, szóval nagy egymásra borulás Törökország részéről nem várható.

Sőt, elég furán hat a török közegben az azeriek lelkesedése – Azerbajdzsán ebben az évben küldött nagykövetet Izraelbe, Tel-Aviv támogatta Bakut a karabahi kérdésben, nemcsak diplomáciailag, de fegyvereladással is, ráadásul Izrael támogatása még Iránnal szemben is, legalább kis részben, ellensúlyt jelent –, pláne amikor azeri (diaszpóra) csoportok azeri, izraeli és török zászlóval vonulnak fel.

Kart karba öltve: Mahmúd Abbász (balra), Recep Tayyip Erdogan török ​​elnök (középen) és Iszmáíl Hanije, a Hamász vezetője találkozott Ankarában, 2023. július 26-án (Forrás: török elnöki hivatal)

Törökország jó kapcsolatokat ápolt a Hamásszal, számos vezetője tett látogatást Ankarában. Júliusban Erdoğan még a konfliktusban lévő Hamász vezetőjét és a palesztin hatóság elnökét, Mahmúd Abbaszt is fogadta, s megpróbált mediálni a két fél között.

A török fejlesztési segélyezési szervezet, a TİKA aktív a gázai övezetben, s a török humanitárius segélyszervezetek az állandóan változó nemzetközi figyelemtől függetlenül támogatják a palesztinokat.

A hétvégén is történtek szimpátiatüntetések Isztambulban és számos más városban, jellemzően az iszlamisták szervezésében. A főváros, Ankara ehhez képest jóval konszolidáltabb képet mutatott, kisebb tömeg gyűlt össze szombaton az izraeli nagykövetség előtt; a török bürokraták városa nem mozdult meg a palesztin hittársak érdekében.

Imádkoznak Gázáért

A török külpolitika mozgása alapján a hétvégi fejlemények a török érdekek ellen hatnak.

A belpolitika prioritása és a külpolitikai fordulat esélye pedig a gázai bombázásokról, az életüket vesztett palesztinokról, a mindenüktől megfosztott gázai belső menekültekről készült képek és videók számának emelkedésével egyenes arányban nő.

A kurdok értetlenül állnak a történtek előtt (Forrás: X-platform)

A társadalmi nyomás is. Az ország több városában konvojok indultak – ha nem is Gázába, de demonstratíve a települések központjaiba – a palesztinok melletti szimpátiatüntetések jegyében, hogy aztán a résztvevők együtt imádkozzanak Gázáért.

Az első napokban Erdoğan mindkét fél esetében a deeszkalációra hívott fel, az idő előre haladtával azonban szerdán már keményen bírálta az izraeliek mészárlásait, és elítélte Gáza energiaellátásának leállítását.

Az izraeli intervenció nagy valószínűséggel újabb kemény bírálatokat vált majd ki, s elég nagy az esély rá, hogy az eddigi közeledés megrekedjen. A nagykövetek esetleges hazarendelése, a diplomáciai kapcsolatok ellehetetlenülése pedig újra oda juttatja vissza a két országot, ahol két évvel ezelőtt volt.

Mini közvélemény-kutatás

Az alábbi közvélemény-kutatás csak a BALK olvasóinak véleményét tükrözi, és semmiképpen sem tekinthető átfogó, reprezentatív felmérésnek. A mini közvélemény-kutatás eredményére történő esetleges hivatkozás alkalmával ezt mindenképpen figyelembe kell venni. Ez a véleménynyilvánítás névtelen, eredménye semmilyen más célt nem szolgál, mint a tájékoztatást, elegendő szavazat esetén a BALK cikkeiben alkalomadtán hivatkozni fogunk rá. Egy látogató csak egyetlen szavazatot adhat le.