Szerbiában minden komplikált, így a közel-keleti kapcsolatok sem egyszerűek

A cikk meghallgatása

A szerb elnök a hétvégén elítélte az Izrael elleni szörnyű támadásokat. Az X-platformon közzétett nyilatkozatában Aleksandar Vučić úgy vélte, hogy a zsidó nép nagy szenvedéseket élt át a történelem során, és ezért Izrael békés és biztonságos mindennapokat érdemel. Ezt éppen az a szerb elnök írta le, akinek a politikája időnként a titói múltba nyúlik vissza, amelyre leginkább a palesztinok támogatása volt jellemző.

A Közel-Kelet és Szerbia

Szerdán lesz két éve annak, hogy 2021 októberében Belgrádban “emlékkonferenciát” tartottak az el nem kötelezett mozgalom első összejövetelének 60. évfordulója alkalmából.

A retro összejövetelen 105 ország képviseltette magát, viszont a tömbönkívüliség eszméjét sikerült megcsúfolni, hiszen az el nem kötelezettek között megfigyelőként ezúttal, a történelem folyamán először részt vett Oroszország is.

A két nagy ember: Jasszer Arafát palesztin és Josip Broz Tito jugoszláv vezető (Forrás: Internet)

Köztudomású, hogy az el nem kötelezett Jugoszlávia – amelynek Szerbia bizonyos értelemben a jogutódja – Palesztina egyik legfőbb támogatója volt.

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 1948-ban elismerte Izrael Államot, de 1967-ben, a hatnapos háború során megszakította vele a diplomáciai kapcsolatokat, 1988-ban pedig elismerte Palesztinát független államként.

Jugoszlávia felbomlása után a barátság tovább folytatódott Szerbiával, 1999 decemberében ugyanis Jasszer Arafat, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke meghívta Slobodan Miloševićet, hogy vegyen részt az ortodox karácsony betlehemi ünnepségén, amivel jócskán magára haragította a koszovói albánokat.

Izrael akkor azzal fenyegetőzött, hogy Milošević elnököt átadja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, ha valaha is átlépi az izraeli ellenőrzés alatt álló határokat, így az akkori szerb vezér végül nem vett részt a szertartásokon, ráadásul akkortájt már eléggé düledezett az általa összetákolt kóceráj.

A Milošević-rezsim azonban szoros kapcsolatban állt Izraellel, amely buzgón támogatott egy hasonszőrű államot, hiszen Szerbia szintén szakadárokkal küzdött. Egyes sajtójelentések szerint Izrael az 1990-es években fegyvereket szállított Szerbiának, miközben az háborút folytatott a régióban.

Kapcsolódó cikk

Putyin és a szerb néplélek – ilyen egy (majdnem) hű szövetséges

Ugyanakkor a NATO 1999-es beavatkozása során, vagyis a Kis-Jugoszlávia elleni légicsapások idején, Ariel Sharon akkori izraeli külügyminiszter – sok zsidó nézetét visszhangozva, mély aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Nyugat támogatja a szeparatistákat, mármint a koszovói albánokat.

Sharon elítélte a NATO „brutális intervencióját”, mert attól tartott, hogy ha Izrael támogatását fejezi ki a Koszovóban tapasztalt cselekvési modell mellett, akkor a zsidó állam lesz a következő áldozat.

A BALK-on többször foglalkoztunk már azzal, hogy Vlagyimir Putyin mostanság az Oroszország által el nem ismert Koszovó példáját hozza fel az ukrajnai orosz kvázi köztársaságok érdekében történt beavatkozás indoklására, ugyanakkor Izraelben is tartottak a koszovói válság precedensjellegétől, nehogy a balkáni példa követendő minta legyen a palesztinok körében.

Sharon arra is figyelmeztetett, hogy a független Koszovó „a jövőben Nagy-Albánia részévé válhat, és bázisául szolgálhat a radikális iszlám terrorizmusnak – amelynek szerinte a magja Koszovóban már létezett –, és onnan elterjedhet az egész Európában.

Szerbia és Izrael

Ilyen, és ehhez hasonló előzmények közepette került sor arra, hogy a szerb elnök az X-en cirill betűkkel, és a kevésbé műveltek számára angolul is kiírta, hogy elítélik az Izrael elleni szörnyű támadásokat.

Vučić bejegyzésében hangsúlyozta, hogy a történelem során a zsidó nép nagy szenvedéseket élt már túl, és ezért Izrael békés és biztonságos életet érdemel.

– Ma a világnak minden eddiginél nagyobb szüksége van arra, hogy az izraeliek és a palesztinok együtt állítsák meg az erőszakot.

– üzente Vučić elnök, akinek sem szerbül, sem angolul nem sikerült leírnia Szerbia nevét, elvégre a földkerekségen minden valamire való embernek illik tudnia, hogy ő Szerbia gazdája, de ezt most tekintsük szőrszálhasogatásnak.

Mint már említettük, a maga korában az el nem kötelezett Jugoszlávia Palesztina egyik fő támogatója volt, de úgy tűnik, ez a hagyomány mára már lassan feledésbe merül.

A balkáni országok 2010-es isztambuli csúcstalálkozóján Szerbia még elítélte a Gázai-övezet felé tartó segélyflottilla elleni izraeli támadást, egy évvel később pedig megszavazta Palesztina UNESCO-tagságát.

Kapcsolódó cikk

LEJÁRT HATÁRIDŐ: Szerbia nem helyezte át nagykövetségét Jeruzsálembe

A 2012-es szerbiai változásokat követően Aleksandar Vučić már miniszterelnökként a 2014-es gázai konfliktusok idején Izraelnek arra a jogára hivatkozott, hogy megvédje magát, tehát már akkor is kiállt azért, hogy Izrael békés és biztonságos életet érdemel.

Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Slobodan Miloševićet Betlehembe invitáló Jasszer Arafat utódja, Mahmúd Abbász “palesztin elnök” 2015-ben hivatalos látogatást tett Belgrádban, Ivica Dačić szerb külügyminiszter pedig 2017-ben Betlehembe látogatott.

Itt el lehetne sütni azt az ízetlen és komolytalan poént, hogy most meg Aleksandar Vulin, a szerbiai polgári titkosszolgálat, a Biztonsági Tájékoztatási Ügynökség vezetője járt Betlehemben, aztán ki tudja, hogy mit csinált ott.

Ebben a cikkben csak Szerbiával foglalkoztunk, de az is megérne egy kis utánajárást, hogy Koszovó miként viszonyult Izraelhez és a palesztin ügyhöz, beleértve például az előbb említett Mahmúd Abbász egyik szárnysegédjének nyilatkozatát is, miszerint Koszovó semmivel sem jobb a palesztinoknál, akik már Koszovó előtt megérdemelték volna a függetlenséget.

Lehet, hogy Sharon félelmei nem voltak alaptalanok?