TRENDFORDULÓ: Vége a gazdasági lejtmenetnek Törökországban?

Szeptember közepén jelent meg a török Stratégiai és Költségvetési Elnökség úgynevezett Középtávú Programja (2024-2026), ami a gazdasági növekedés megtartása mellett csökkenő inflációt ígér, 2026-ra egész pontosan egyszámjegyűt. A tavaly októberben még 85 százalékos infláció tekintetében mindenképp ambiciózusnak tekinthető program megvalósíthatósága sok kétkedőt szült, a májusi választás után felállt új gazdasági vezetés egyelőre elkötelezett az ortodox monetáris politika mellett, amit oly sokan vártak, és aminek hiányát évek óta kritizálják.

A török gazdaság és a líra

A változásban két kulcsszereplő van: az egyik a kurd származású Mehmet Şimşek, aki korábban már helyet kapott Erdoğan kormányában, s jelenleg a pénzügyminiszteri posztot viszi, és az Egyesült Államokból hazacsábított Hafize Gaye Erkan, aki az első női jegybankelnök lett.

Az ortodox politika jegyében az első kamatemelésre júniusban került sor, akkor 8,5 százalékról 15 százalékra, júliusban szerényebb mértékben 17,5 százalékpontra emelték, hogy aztán augusztus 24-én a kedvezőtlen inflációs adatok fényében 25 százalék legyen – ezzel 2004 óta a legmagasabb kamatrátát produkálva.

A héten kamatdöntés van, ami nagyon fontos a tőzsde szempontjából. A képen a török jegybank első női elnöke (Forrás: X-platform)

A várakozó tekintetek szeptember 21-ére figyelnek, hogy milyen ütemben folytatódik majd a kamatemelés, mindenesetre a 30 százalékos kamatot is elképzelhetőnek tartják.

Ráadásul a kamatemelések mellett más eszközzel is igyekszik a vezetés bizonyítani, hogy visszatért a megfelelő útra: augusztus közepén feladták a lírabetétek árfolyamgyengülés elleni védelmét jelentő KKM-rendszert (ez praktikusan azt jelentette, hogy az ilyen betéti számlákon tartott líra értékcsökkenését megtérítette a jegybank, ami sok milliárd dolláros terhet jelentett a rendszer 2021 decemberi bevezetése óta), így ilyen számlákat már nem lehet nyitni (a betétek körülbelül negyede van ebben a rendszerben).

Az infláció minden esetre már korábban csökkenő pályára állt, az államfő- és parlamenti választásokig stabilnak tűnő líra azonban a nyáron újfent mélypontot ért el: pár hét alatt jelentősen gyengült: 17 forintról 13 forint alá (az utóbbi hetekben már stabilan 13 forint fölött van).

A gyengülő líra pedig ismételten emelkedő inflációt ígért, egyúttal az év végére várt 30 százalékos prognózisok zárójelbe tételét.

Ráadásul az emelések ellenére az alapkamat messze alatta marad az augusztus végén mért 58,94 százalékos inflációnak (ami július végén még “csak” 47,83 százalék volt), így reálértékben még mindig kevésbé vonzó a török valuta.

Vissza az Európai Unióba

A gazdasági helyzet javítása érdekében Erdoğan a közelmúltban tett öbölmenti útja több milliárd dolláros befektetést hozott – legalábbis ígéretek szintjén -, s részben a befektetők meggyőzését szolgálja az uniós csatlakozás újra napirenddé tétele.

Kapcsolódó cikk

Erdoğan ment, látott és eladott

Az egyelőre elmaradó NATO-tagság ratifikációja minden esetre kevésbé ösztönzi a svédeket, hogy nekik is a török csatlakozás ügyében kell(ene) tevékenykedniük a jövőben.

De ha már Nyugat: az ország tárgyalásokat folytat a Világbankkal is, hogy az a következő három évben 18 milliárd dollár értékben támogasson különböző projekteket.

A költségvetés helyzetét javítandó júliusban számos adóemelést hajtottak végre, többek között a javakra és szolgáltatásokra kivetett forgalmi adót 18-ról 20 százalékra növelték, míg az alapvető termékek áfáját 8 százalékról 10-re, más változások, így az általános társasági adókulcs 20 százalékról 25 százalékra történő emelése mellett (a pénzügyi szektorban 25%-ról 30 százalékra).

A lépések érthetők, ha abból indulunk ki, hogy a költségvetési deficit már az év első öt hónapjában több mint kétszer annyi volt (10 milliárd dollár fölött), mint a tavalyi év azonos időszakában, a februári földrengés és a választási költekezések okán.

Minden esetre a pozitív hatások nem maradtak el: júliusban és augusztusban már masszív pluszban zárt a költségvetés.

Ortodox monetáris politika

Annyi biztos, hogy az ortodox monetáris politikához való visszatérést a legtöbb nemzetközi elemző díjazza. Még akkor is, ha a szakmai konszenzus kezd bizakodóvá válni a korábban meglehetősen hektikus és alapvetően unortodox (elsősorban kamat)politikával próbálkozó Törökországgal szemben, valójában a piaci szereplők azok, akik majd befektetéseik formájában ítéletet mondanak a jelenlegi vezetés döntései fölött.

Ebből kifolyólag majd a következő hónapok, de inkább az előttünk álló egy-két év számai mutatják majd meg, hogy valóban trendfordulóban vagyunk-e.

Az optimizmust alapvetően két tényező árnyékolja be.

Az egyik belpolitikai jellegű, és a török vezetésnek, főleg Recep Tayyip Erdoğannak kulcsszerepe van benne: amennyiben a jelenlegi fordulat főszereplőit leváltja és a monetáris politika visszatér az alacsonyabb kamatokhoz, nagyon komoly bizalomvesztés következne be, ami hosszabb távon még nehezebbé tenné az esetleges korrekciót, mivel a Török Központi Bank hitelessége gyorsabban párologna el, mint a forró tea az antalyai nyári napsütésben.

Jó hír, hogy az államfő eddig elkötelezettnek tűnik mind Mehmet Şimşek, mind Hafize Gaye Erkaniránt, ami óvatos optimizmusra ad okot, még akkor is, ha a jövő tavasszal esedékes helyhatósági választások miatt nagy a kísértés, hogy populista gazdasági lépésekhez folyamodjon.

Ami a másik tényezőt illeti: egy újabb, nem várt geopolitikai turbulencia újfent sokkot okozhat az országnak.

Kapcsolódó cikk

Török cégek játszák ki a nyugati szankciókat, az USA a fejükre koppintott

A tavalyi orosz offenzíva Ukrajnában, a gabonakereskedelem ideiglenes leállása, és az ezzel együtt elszálló energiaárak nagyon komoly tehertételt jelentettek Törökország számára – még akkor is, ha sok török vállalat igyekszik profitálni abból, hogy rajtuk kívül jóval kevesebb piac maradt nyitva az oroszok számára.

A közeljövőben egyelőre nem várható hasonló kihívás, a kilátások inkább pozitívak.

Az utóbbi években induló közeledés a közel-keleti államok között, az iráni-szaúdi feszültség enyhülése, a Szaúd-Arábia és Katar közötti kiegyezés egyrészt csökkentette a konfliktusveszélyt a régió, és ezzel együtt növelte a törökök mozgásterét.

Amióta 2021 vége és 2022 közepe között Erdoğan utazásai nyomán sikerült rendezni a kapcsolatokat az Egyesült Arab Emírségekkel és Szaúd-Arábiával is, jelentősen bővült a gazdasági együttműködés, az öböl-menti cégek befektetésein túlmenően a török jegybank aranytartalékait növelő SWAP-megállapodások formájában is.

Ráadásul a májusi választási kampány alatt sikerült elérni azt is, hogy az oroszok átütemezzék a gázszámla kifizetését, ami négy milliárd dolláros könnyítést jelentett az ország számára. Úgy tűnik, hogy Törökország egyszerűen túl nagy és túl fontos ahhoz, hogy elbukjon a régiós partnerei számára.