Connect with us

Jeszenszky Géza

Létezik-e „boszniai Szerb Köztársaság”?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Szerb Köztársaság Szarajevó / Republika Srpska
A nemzetközi békefenntartó erők Szarajevóban, 1994-ben (Forrás: X-platform)
A cikk meghallgatása

1994. március 17-én a nemzetközi békefenntartók katonai szállítórepülőgépén fölkerestem az akkor még szerb ostromzár alatt álló Szarajevót. Páncélozott harci járműben, golyóálló mellényben és sisakban vittek a romos kormányhivatalba, ahol Irfan Ljubijankić külügyminiszter fogadott. (Egy évvel később helikopterét úgy lőtték le, mint most Prigozsin repülőgépét.) Megrázó látvány volt a már két éve szerb ágyúzástól és mesterlövészektől szenvedő város, ahol egyetlen ép ház sem maradt. Vendéglátóim fölidézték, hogy milyen sokat fejlődött Bosznia az első világháború előtt, különösen, amikor a magyar Kállay Béni volt a kormányzó.

Ma – hála Istennek és a Daytoni Egyezmények – béke van és Szarajevó nem katonai, hanem idegenforgalmi célpont. De a felszín alatt az országban állandó a feszültség, és ennek nincs nagyobb felelőse, mint Milorad Dodik, a Republika Srpska elnöke. Nem titkolt célja minél inkább lazítani Bosznia-Hercegovina állami egységét, és előbb-utóbb „entitásának” egyesítése Szerbiával. Miközben ezért az Európai Unióhoz fűződő viszonya rossz, az Orbán-kormánnyal egyre jobb. Ennek jeleként szép szavak mellett komoly pénzbeli és gyakorlati támogatást ért el mostani, augusztus 20-i budapesti látogatásán. A létrehozni tervezett munkacsoport azonban a központi kormány (államelnökség) hozzájárulása nélkül törvénytelen.

Nemzetközi jogilag, mint szuverén állam, a boszniai Szerb Köztársaság nem létezik, csak mint Bosznia-Hercegovina állam egyik alkotórésze, mondhatjuk tartománya, közigazgatási egysége. Úgy, mint Skócia az Egyesült Királyságban, Bajorország a Német Szövetségi Köztársaságban, Katalónia a Spanyol Királyságban, vagy 1991 előtt volt az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság a Szovjetunióban.

A mai Skóciával ellentétben a Szovjetunió Ukrán (és Belorusz) köztársaságának volt külügyminisztériuma, sőt még ENSZ-tagsága is, de önálló államisága, külpolitikája, diplomáciai apparátusa nem volt. Ez a két szovjet tagköztársaság 1990 előtt semmiféle önálló kapcsolatot nem tarthatott fönn, megállapodást nem köthetett más állammal, még annak valamely tartományával, megyéjével sem. Skócia, Katalónia sem – csak a központi kormányon keresztül. Regionális együttműködés viszont létezhet független államok egyes részei között, ilyen volt az egyes olasz, osztrák, jugoszláv és magyar területek gazdasági és kulturális együttműködését szolgáló Alpok-Adria Munkaközösség az 1980-as években.

Arra azonban sem a múltban, sem a jelenben nem ismerek példát, hogy egy állam valamely része önálló, akár a központi kormánnyal ellentétes külpolitikát folytasson. Noha 1871 és 1919 között volt egy Bajor és egy Szász Királyság, fogadott külföldről diplomatákat, de föl nem merült, hogy 1914-ben a Német Császársággal együtt ne meneteljen a végül önálló létük maradványait is megszüntető világháborúba.

1918 előtt Magyarországnak volt önálló parlamentje, kormánya, sőt futballválogatottja is, beleszólhatott az Osztrák-Magyar Monarchia közös külpolitikájába is, akár meg is vétózhatta volna a Belgrádnak küldött végzetes ultimátumot – de sajnos nem tette.

Amikor 1905-ben a norvég parlament felmondta a Svéd-Norvég Királyság unióját és deklarálta függetlenségét, Svédország mérlegelt ellene egy katonai akciót, de elvetette, és azóta is béke és barátság áll fönn a két skandináv állam között. (Rövidesen a NATO-ban is szövetségesek lesznek, amint Törökország és Magyarország is hozzájárul ehhez.)

Végül egy aktuális példa: amikor az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, Skóciában erős volt az a hang, hogy ők maradjanak abban benn, de erre alkotmányos lehetősége nem volt az 1998-as devolúció óta létező edinburghi parlament kormányának.

Szerb Köztársaság Szarajevó

Milorad Dodik, Željka Cvijanović és Orbán Viktor Budapesten (Forrás: X-platform, Milorad Dodik)

Úgy tűnik, hogy nemcsak Dodik, hanem a boszniai Szerb Köztársaság polgárainak többsége is szeretne elválni a Bosnyák-Horvát Föderációtól és csatlakozni a belgrádi központú szerb államhoz, de ez a külhatalmak határozott ellenkezése és a Daytoni Szerződés miatt nem lehetséges. A szerb „entitás” barátkozhat államokkal, így Magyarországgal is, köthet szerződéseket, de csak a közös állam háromfős elnökségének a jóváhagyásával. Magyarországnak vannak – elsősorban történelmi okokból – szoros gazdasági és kulturális kapcsolatai Bajorországgal, Baden-Württenberggel, Burgenlanddal és más régiókkal, közigazgatási egységekkel, de ezeket az adott államok kormánya üdvözli, támogatja.

Ha komolyan vesszük a nemzetek önrendelkezési jogát, és ennek alapján elismerjük Koszovó kiválását Szerbiából, akkor elvben elfogadható, sőt támogatható a boszniai szerb entitás csatlakozása Szerbiához. De ha ránézünk a Republika Srpska térképére, akkor ez fizikailag is elképzelhetetlen. Egy vékony karéjt látunk a Bosnyák Föderáció és Horvátország között, ennek önállósulása gazdaságilag, közlekedésileg megfojtaná a területet és lakosságát. Szarajevó pedig ismét ki lenne téve a fölötte magasodó hegyek szerb fegyvereinek.

A Daytoni Egyezmény elválasztotta egymástól a harcoló feleket, lehetővé téve, hogy lehetőleg senki se kényszerüljön ellenséges érzelmű közigazgatás alatt élni, de szabadon lehessen mozogni, dolgozni a történelmi Bosznia-Hercegovina határain belül. Ennél jobb megoldás csak az lenne, ha az egész Balkán az Európai Unió tagja lenne, és az államhatárok lehetővé tennék a szabad mozgást, szabad gazdasági tevékenységet, közös lenne a pénz (az euró), és így fokozatosan begyógyulnának a régi és az újabb sebek, megszűnnének a politikai ellentétek.

Ez ma utópia, pedig nem nehéz belátni, hogy ez lenne a lakosság érdeke. Ezt kellene támogatnia nemcsak Brüsszelnek, de Budapestnek is.

Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió


Öt nap legjava